… a kultúra otthona
Bihari Lóránt, a G. Egyesület ügyvezetője a fesztivál előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy majdnem minden elképzelésüket meg tudják ezekben a napokban valósítani, a legmerészebb programok is létrejönnek, hiszen a fesztivált egy több hónapos szervezőmunka előzte meg, előfordulhatnak ugyan kisebb időpont- és helyszínváltozások, de azokról minden nap tájékoztatnak majd a helyi sajtóban. “Startol a G. Feszt – 0. nap” bővebben
Temesi Ferenccel (Szeged, 1949) Budapesten élő íróval – a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb személyiségével – abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a Székelyföld (Csíkszereda) című folyóirat és Magyarország Kulturális Központja (Sepsiszentgyörgy) szervezésében 2012. április 4. és 6. között Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön találkozik olvasóival. “Temesi Ferenc – Élet egy regény után” bővebben
Az íróembernek a kutyája is diktál. Így járt Ferenczes István is, amikor ebtartóvá nemesedett és kilépett a tömbházlakók szürke tömegéből. A Csíkszeredában élő íróval, a Székelyföld című folyóirat alapító főszerkesztőjével, aki mellesleg költőként és publicistaként is állta mindig a helyét – mondhatnánk, hogy: nem kutya, de ebben az esetben ez a minősítés sértő lehet – a Bogáncs Ábel – Egy gézengúz székely pulikutya kalandjai című új könyve ürügyén beszélgettünk. “Bogáncs Ábel” bővebben
Lövétei Lázár László József Attila díjas költőt, műfordítót, a Székelyföld főszerkesztőjét – székelyudvarhelyi látogatása előtt – két újabb könyve megjelenése kapcsán faggattunk. “A Zöld és a Tizenkét vers” bővebben
Frissen kiadott kötetében hatvan Stănescu-fordítást* közöl a kibédi Ráduly János, akit elsősorban folkloristaként, illetve költőként, nem mellékesen pedig rovásírásos emlékeink kutatójaként és felfedezőjeként ismerünk. Mindezt megtoldotta még két saját verssel, melyek mindegyike a nagy román költőhöz kötődik, egyik a szülővárosában látogatható emlékmúzeummal, másik – és nyilván ez is ennyire személyes – Stănescu ránk maradt írógépével kapcsolatos. “Újabb Stănescu-fordítások Ráduly János tollából” bővebben
Megint egy majdnem elfeledett író. Sőt mi több: írónő. Éppen visszatérőben. Tormay Cécile-t olyan eredményesen kizárta a kánon, hogy a Wass Albert-féle feltámadás után csak bő tíz évvel bukkant fel ismét a köztudatban. “Bújdosó könyv a valósággá vált horrorról – Thormay Cécile reneszánsz van” bővebben
Farkas Wellmann Éva 1979-ben született Marosvásárhelyen, középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban végezte (1997), majd magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári BBTE bölcsészkarán (2003), majd ugyanott a Hungarológiai Iskola doktorandusza, ahol disszertációját 2012. február 14. védte meg. “Hangváltók (3.)” bővebben
L. Simon László (1972, Székesfehérvár) új kötete a Személyes történelem (Ráció Kiadó, Budapest, 2011) olvasmányként igazi csemege, s nemcsak az esszé műfaját kedvelő olvasó számára. Sokunkat számos aktuálisan vagy látensen foglalkoztató izgalmas kérdést vet föl a kultúra, a történelem, a politika, a kultúrpolitika, a hétköznapi élet tárgyköréből, anélkül hogy egy pillanatra is kizökkenne az esszét mindig is jellemző személyes hangnemből, és anélkül, hogy hagyná, hogy a súlyos léptű és nagy léptékű történelem háttérbe szorítsa vagy homályba borítsa mindazt, amiből ő maga is áll: az egyes ember sorsát, az egyes családok saját, személyes kis történeteit, „életszilánkjait”. “Egy konzervatív író-politikus esete a szülőfölddel, hazával és hazaszeretettel” bővebben
Bálint Tamás (1985, Székelyudvarhely) a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát közgazdaságtanból (2007). 2003 óta publikál az erdélyi és a magyarországi irodalmi sajtóban. Többek között Méhes György-debütdíjban (2007) és Látó nívódíjban (2008) részesült. Második kötete megjelenése idején közölte a kolozsvári Bretter György irodalmi kör szűkebb tagságával és a jelenlevő irodalombarátokkal, hogy jelenleg egy verses regényen dolgozik, amely egy férfi és egy nő internetes megismerkedésével és a közöttük létrejövő kapcsolat alakulásáról szól. “Hangváltók (2.)” bővebben