Érzékeny, könnyed, de fajsúlyos

Igazi moziplakát - a szervezők megadták a módját

Manapság a különleges hangulatú filmeket egyetemi tanszékek és az alternatív filmklubok környékén találja meg az érdeklődő. Alig van fórum, ahol az új produkciók ma publicitáshoz jutnak, de azért a frissen végzett rendezők mindig reménykednek, hogy sikerül áttörniük a hallgatás falán, hogy sikerül bejutniuk azokba a berkekbe, ahonnan aztán egyenes az út siker és a nagyközönség felé. “Érzékeny, könnyed, de fajsúlyos” bővebben

Törökök útján a Balkánon (27.)

Az Ure e tabaki - gyalogosoknak, szamaraknak, kis kordéknak volt alkalmas ez a híd; ma már jobbára csak a turisták használják.

Találkoztam négy göröggel, akik éppen fényképezték az eszményi tájat. A görögök közül kettőnek nagy, bozontos haja volt. Az a fajta már-már nőies hajviselet, amelyet nem értek, s tudok, nem vagyok hajlandó elfogadni. Aztán rövid gyaloglás után felvett egy valóban „nemzetközi autó”: a sofőr svájci volt, a társaságában utazott egy angol, meg egy francia nő. Azt mondták, Pristinában élnek és tudománnyal foglalkoznak. Nem derült ugyan ki, hogy milyen tudományágat művelnek, de hamarosan áttértünk a spanyolra, majd a portugálra. Nyelvismerettel náluk sem volt gond. “Törökök útján a Balkánon (27.)” bővebben

A hősök emlékezete

E század katonái a boldog békeidők vége felé, 1914 tavaszán nem sejthették, hogy az utolsó száz naphoz még hozzáadódik négy és fél esztendő háborúskodás (www.fortepan.hu)

Száz évvel ezelőtt tört ki az első világháború, az a romlássorozat, amely aztán szétfeszegette az államformát, amelyben Magyarország oly hosszú időn át élt és működött, s gyakorlatilag felszámolta az ezeréves határokat; a terület kétharmada elveszett, a magyar ajkú lakosság egyharmada pedig a határokon kívülre szorult a háborút lezáró szerződések nyomán. Ezt a traumát a nemzet azóta sem heverte ki. “A hősök emlékezete” bővebben

Szeretni kell ezt a népet

Id. Hegyi István szívügyének tekintette a népszolgálatot, 1940 és 1944 között nem mozdult el akkori szolgálati helyéről, Petekről; később évtizedeken át lelkész-esperesként működött Székelyudvarhelyen; 1989 őszén - több jeles erdélyi személyiséggel együtt - maga is aláírta a falurombolás, a totalitárius rendszer ellen tiltakozó és Tőkés László temesvári református mellett kiálló petíciót

Születésének századik, halálának tizedik évfordulója alkalmából az Udvarhelyszéken és Erdélyben széles körben ismert és köztiszteletnek örvendő református esperes-lelkipásztorra emlékezünk.  “Szeretni kell ezt a népet” bővebben