A szerzőt, Simó Mártont hosszú évtizedek óta ismerem. Alakja valamikor a múlt század hetvenes éveinek a végén tűnt fel előttem, amikor a leghíresebb udvarhelyi középiskola bentlakó diákja lett. Akkor én nevelőtanárként dolgoztam a gimnázium kollégiumában. Cingár, magas, csendes kamasz volt, akit már idejekorán megfertőzött az irodalom, első tollpróbálkozásait pedig a jó emlékű Hermann Guszti bácsi, a gimnázium emblematikus irodalomtanára méltányolta. “Könyv a tranzitemberekről” bővebben
Címke: Simó Márton
És újra itt vagyunk!
Új domain mögött, kicsit leegyszerűsített külsővel, de itt vagyunk! Úgy néz ki, hogy maradunk is. A KultúrHon az Élő Székelyföld Munkacsoport jóvoltából „támad fel”, gazdája ezentúl a honlapcsaládot működtető egyesület lesz. Nem túl látványosan, lassan, de biztosan megveti majd a lábát a virtuális világban. Régi és új szerzőkkel, töretlen kedvvel és lendülettel működünk a továbbiakban is. “És újra itt vagyunk!” bővebben
Passió Zeteváralja felújított templomában
Kevesebb mint egy évvel ezelőtt, tavaly, a Munkás Szent József-búcsú alkalmával jelentette be hivatalosan nt. Mátyás Gábor plébános, hogy a szükségletek azt kívánják, hogy Zeteváralja templomát mintegy szász négyzetméterrel meg kell nagyobbítani, s ha már erre sor kerül, akkor a torony, a karzat, az orgona, a szentély, a teljes tetőzet és a belső bútorzat, a fűtésrendszer felújítását is meg kell ejteni. “Passió Zeteváralja felújított templomában” bővebben
Bezárt a “magyar szoba” Sepsiszentgyörgyön
A székelyudvarhelyiek közül sokan, miután (Magyarország felé dolgozó) területi tévéstúdiója lett a városnak, a csíkiak, miután ott magyar főkonzulátust nyitottak, kissé lekicsinylően mondták, hogy Szentgyörgyön “magyar szoba” nyílott, mert nekik csak annyi jutott. “Bezárt a “magyar szoba” Sepsiszentgyörgyön” bővebben
Útra kelt a Fili
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia – közismert nevén: a Fili -, hasonlóan a korábbi években kialakított gyakorlatához, ezen a nyáron is előadókörutat szervez, amelyre július 18. és 29. között kerül sor. Idén Magyarországon, a Mura-vidéken (Szlovéniában), Ausztriában és a Felvidéken (Szlovákiában) lépnek fel. Szombaton a kora esti órákban indultak Szentegyházáról. “Útra kelt a Fili” bővebben
Én Udvarhelyhez tartozom
Itt van a nyelvi és szellemi bölcsőm Székelyudvarhelyen – kezdte a beszélgetést Tömöry Péter –, s még akkor is, ha Kolozsváron anyakönyveztek. A sokoldalú alkotóval életútjáról, megvalósult álmairól és elképzeléseiről beszélgettünk. A több műfajban és több művészeti szakterületen is jelentőset alkotó művésszel udvarhelyi tartózkodásai alkalmával beszélgettünk. “Én Udvarhelyhez tartozom” bővebben
Megnyílt a Kakasülő Galéria
Vinczeffy László nagyot álmodott. Két évvel ezelőtt ígérte az akkori röp-kiállítás megnyitásakor, hogy a telke végében álló csűrt “átfogalmazza”, és a gazdasági épület, amely egykor állatok szállásakor, illetve takarmányraktárként szolgált, új funkciót kap a jövőben. Ez az ígéret július 28-án teljesedett be, amikor huszonhét Kárpát-medencében élő művész alkotásait tekinthette meg meg az érdeklődők népes tábora. “Megnyílt a Kakasülő Galéria” bővebben
Hogyan és kiket nyomaszt a Fekete Március?
Vajon hogyan látja az operatőr, a történész és az író a vásárhelyi eseményeket egy negyedszázad múltán? Huszonöt esztendővel ezelőtt, ezekben a napokban, amikor még három hónap sem telt el azóta, hogy közelmúltunk történetének legsötétebb „aranykora” véget ért, ismét gyülekezni kezdtek a fellegek az erdélyi magyarság feje fölött. Alantas indulatok szabadultak el Marosvásárhelyen. Erre a történelminek nevezhető fordulópontra csak józanul, a tanulságok megjegyzésével szabad emlékezni és kell emlékeztetni. “Hogyan és kiket nyomaszt a Fekete Március?” bővebben
Mi az a Kijelölt hely?
Több, mint kétszáz oldalas kiadvány, 2010–2014 közötti írásokkal. Műfaját tekintve: publicisztika, vagyis a közírás szférájába tartozik, politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozik, irodalmi szinten.A témák nem csupán Udvarhelyszékre korlátozódnak – ez hozzájárul ahhoz, hogy ne csupán a szűkebb szülőföldünket láttassa, vagyis kissé nagyobb összefüggésekben olvashassunk arról, hogy éppen mi történik valahol tőlünk messzebb, ahol ugyanolyan székely emberek élnek, mint amilyenek mi vagyunk. “Mi az a Kijelölt hely?” bővebben
Agóra? Nem agóra? Origó?
A székelyudvarhelyi G. Caféról van szó. És irodalomról. Nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy nem vagyok híve az irodalmárokkal szervezett kocsmai találkozóknak, még akkor sem, ha éppenséggel kávéháznak nevezik az ilyen helyeket. Legalábbis a székelyudvarhelyi G. Caféban nem kedvelem túlságosan az ilyen rendezvényeket. Egyrészt azért, mert közben a kiszolgálás zavartalanul üzemel – s ily módon minden találkozónak van egy olyan rétege, amely nem a vendégül látott írók miatt tartózkodik a lokálban –, másrészt pedig G. Café egy polgári lakásból kialakított kávéház, amelyben nincsen egy olyan terem, amely elég nagy lenne az ilyen jellegű programok befogadására. Nyikorog a padló, hallani az ajtók csapódását… “Agóra? Nem agóra? Origó?” bővebben