Székely Kártya a láthatáron

Gyöngyössy János, a kártya megálmodója (Simó Márton felvétele)

„Óriási kártyacsaták, vidám, hangos társaságok, dohányfüstös szalonok zöld posztóval borított kártyaasztalai, bűvészek szédítő trükkjei, jóslás, kártyavetés, hamiskártyások nagy csalásai, féktelen játékszenvedély, vagyonok elherdálása, az utolsó ruhadarab elvesztése… – mondta Gyöngyössy János mérnök-grafikus beszélgetésünk bevezetőjeként – És még mennyi jó és rossz dolog köthető a kártyához!” “Székely Kártya a láthatáron” bővebben

Törökök útján a Balkánon (23.)

Tulajdonképpen nem is falu volt, mindössze egy hosszú sétálóutca alkotta a telepet

Mielőtt bekanyarodtam volna a következő településre, utamba akadt egy magányos ház. Szerettem volna vásárolni a gazdától két tojást. Bementem, annak rendje-módja szerint köszöntöttem. Én úgy éreztem, hogy megfelelően udvarias voltam, még túl óvatos is, de azt a választ kaptam, hogy nem tud adni, mert neki is szüksége van rá, kell a családnak. “Törökök útján a Balkánon (23.)” bővebben

Könyvbe vetett hittel

Szeretni kell a könyvet

A közelmúltban zajlott le az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségének udvarán a II. Székelyföldi Könyvnapok. Azt állítjuk, hogy ezzel hagyományt teremtettünk, bár az idei valamivel gyengébb volt, mint a tavalyi. Hol az időjárás, hol a (nagyobb) társadalmi jelenségek „hordozzák” a könyvszakmai jelenségeket, úgy tűnik azonban, hogy idén jól sikerült az időzítés. A vásárlóközönséget azonban nem igazán sikerült érdemben megszólítani – sajnos -, hiszen nem fordultak meg tömegek a Szentimre utcai udvarban. “Könyvbe vetett hittel” bővebben

Törökök útján a Balkánon (22.)

Házak és itt-ott szépen művelt földek mutatkoztak a hegyoldalban

Egy tanyára érkeztem. Balról házakat láttam. Az elsőnél szép, rendezett szőlőültetvény, gyep, páfránnyal befuttatott filagória, épp ideális hely lehetett volna a táborozásra. Egy tábla hirdette két nyelven, hogy házi méz, pálinka és bor van eladó. Ahogy közeledtem, mindjárt észrevettem, hogy valakik mulatoznak a közelben. “Törökök útján a Balkánon (22.)” bővebben

Oidipusz Székelyudvarhelyen

Az előadás plakátja

Szophoklész örök érvényű művét játszani mindig nemes feladat volt. Egy színház életében, illetve az előadásban részt vevő művészek számára is olyan kihívás az Oidipusz, amely mérföldkőnek számít. Van az előtte levő idő, és van mindaz, ami utána következik. Nem történhetett ez másképp ez a Tomcsa Sándor Színház esetében sem.  “Oidipusz Székelyudvarhelyen” bővebben

Törökök útján a Balkánon (21.)

Újabb önarckép

Egy semmi kis állomáson szálltam le a vonatról. Pár ház, pár utca és néhány eperfa, úgyhogy az ebédemet egy fáról szedtem le. A kis teleptől a város maga mintegy öt-hat kilométernyire fekszik a Skadarska-tó partján. Nem is város, hanem csak egy a tóhoz tartozó kis telep, amely tele van szállodákkal, éttermekkel, szuvenír-boltokkal, amelyekben mindenféle bóvlit árulnak, s tele turisták iránt szimatoló ügynökökkel és rengeteg apró hajóval, csónakkal a mólókon. “Törökök útján a Balkánon (21.)” bővebben