… a kultúra otthona
Olyan rég volt divatban a szamizdat – eredetileg ‘szamizdatyelsztvo’ -, hogy mára gyakorlatilag elfelejtettük és csak a szakirodalomban, illetve a létezett szocializmust érintő kutatásaink során találkozunk véle. Nem kellene azonban annyira temetni ezt a kényszerű jelenséget, hiszen a hivatalos, befogadott és állami keretekből működtetett irodalom mellett ma is felbukkan, sőt olyannyira működik az adófizetői emlő nélkül, hogy jól. “Szamizdat” bővebben
Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg. Azt vallja a szerző, hogy „a legszebb álarcokat asszonyok festik, és a kárpitokhoz is értenek. Csak azt nem lehet tudni, mikor készül maszk és terv a függő kelmékhez: hiszen örökösen előttünk járnak, csak a fürdő kapujában tűnnek el rövid időre, amikor a szokás megengedi.” “Mások rég letűnt világa” bővebben
„Egy székely szamuráj élete kéjprózában elbeszélve” – mondta titokzatosan a szerző, amikor olvasásra ajánlotta újabb könyvét. A regény ürügyén váltottunk pár szót életről, irodalomról, harcról, jelenről és jövőről…
„Murányi Sándor Olivér prózaírót (1974, Székelyudvarhely) eddig inkább Erdélyben ismerték, az utóbbi időben azonban magyarországi publikációi révén is felhívta magára a figyelmet” – írja Dr. Fried István a szerzőről, aki az idei Ünnepi Könyvhéten dedikálta Budapesten a Kalligram Könyvkiadónál május elején megjelent Zordok, a székely szamuráj című kötetét. “Kéjpróza” bővebben
A csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál megjelentetett, tetszetős kivitelezésű könyv szerzőjét Keresztúr vidékén sokan ismerik, ha máshonnan nem, hosszú tanári pályafutása során sok tanítvány lelkében, érzésvilágában hagyott nyomot, illetve nyújtott számukra olyan ismereteket, amelyeket még ma is hiába keresnénk a művészettörténeti, irodalomtörténeti tárgyú könyvekben. “Székelyszenterzsébet tájnyelvéről” bővebben
Sokan és sokat írtak Tamási Áronról, hiszen egyike a legismertebb magyar íróknak. Nélküle el sem képzelhető a húszas évek elején ébredező erdélyi magyar irodalom. Az őt elindító faluban élő emberek azonban eddig még nem írtak könyvet az íróról. “Tamási Áron a farkaslakiak emlékezetében” bővebben
Kiváló ötlettel hozakodott elő a Székelyföld című folyóirat szerkesztősége: száz kötetben kívánják bemutatni a történelmi Székelyföldön keletkezett szépirodalmat. Ebben a programban a kiadó partnere a Hargita Megyei Tanács. Az első öt kötet megjelenésekor azt látjuk, hogy a szerkesztők jól választottak, hiszen az indításhoz olyan műveket vettek elő, amelyek reprezentatívak és majdhogynem általánosan beivódtak a köztudatba, olyan könyvek, amelyek nélkül elképzelhetetlen a “székely irodalom”.
“Székely Könyvtár” bővebben
Margittai Gábor újságíró, irodalomtörténész, egyetemi oktató olyasvalamire vállalkozott az eltelt majd másfél évtizedben, ami nála jóval korosabb és tapasztaltabb tudósoknak is a becsületére vált volna: őszintén és józanul szembenézni mindazzal, amit Trianon jelentett a magyarság számára, higgadt számvetést készíteni mindarról, ami volt, ami maradt, ami van, és ami a jövő számára még megmenthető, mindezt természetesen nem a szobában „duruzsoló” fűtőtestek melegében, mások által jegyzett tudósítások, fényképek és térképek alapján, hanem kitartó, kemény és szívós munkával, saját kezűleg és „szeműleg” elvégezve kinn a terepen, sokszor zord, sokszor fájdalmas, sokszor szívet melengető körülmények között, majd nagyszerű könyvekben összegezni és közzétenni a tapasztalatokat, biztos kézzel irányt mutatva a tekintetben, amit sokan és sokszor, de a leginkább különböző színű ködökben tapogatózva próbálnak, próbálunk megtalálni: hogy miként tudnánk és miként lenne érdemes nekünk, magyaroknak, megmaradni itt, a Kárpát-medencében. “Ahol a templomban erdő nő” bővebben
A G. Egyesület és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) által szervezett G. Feszt egyik utolsó rendezvénye a Látó szerkesztőivel való találkozás volt. Vida Gábor röviden bemutatta a Látó című folyóiratot, illetve annak áprilisi számát. Száz éve – 1912. április 5. – született Örkény István, akinek emléke előtt egy regényrészletével tisztelegnek. “G. Feszt – 8. nap” bővebben
A könyv utóéletéről beszélgetett Parti Nagy Lajos és Kovács Ferenc a székelyudvarhelyi Gondűző étteremben. Természetes volt, hogy ők ketten szívesen leülnek egymással beszélgetni és szót ejteni írásművészetükről, hiszen számos alkalommal forgolódtak egyazon társaságban. Kovács András Ferenc (KAF) elmondta, hogy 1990 tavasza óta ismerik személyesen egymást – addig csak az irodalomból -, azóta volt közös estjük Párizsban, Bécsben, több ízben Budapesten és Marosvásárhelyen is. Székelyudvarhelyre és Sepsiszentgyörgyre KAF inkább kalauzként jött volna a magyarországi íróval, inkább Parti Nagy Lajost kívánta előtérbe helyezni, de kiderült, hogy válaszol ugyan a kérdésekre, de a válaszokban újabb kérdések fogalmazódnak meg, amelyekere KAF-nak felelnie kellett. “G. Feszt – 6. nap” bővebben
A marosvásárhelyi Kush Kush együttes fellépése képezte a hétfői nap egyetlen programját a G. Feszt keretében. A szerb, bolgár, török, cigány, román és magyar népdalfeldolgozásokat játszó viszonylag új alapítású együttes bő egy órás késéssel kezdte a koncertjét, ám nagyon gyorsan jó hangulatot teremtett. “G. Feszt – 4. nap” bővebben