Orbán Balázs és a nők

Orbán Balázs amikor betegeskedni kezdett, az beszélték róla Budapesten, hogy valaki mérget kevert az italába, a házát teljesen kirabolták. Ereklyeként őrzött családi ékszereit s értékes papírjait elvitték, az elkövető nem lehetett más, mint Szejkefürdőn levő birtokának gondozója. Azt is rebesgették, hogy állítólag gyöngéd szálak is fűzték a házvezetőnőhöz. A hírt halála után a sajtó is megszellőztette.

Ezernyolcszáznyolcvanhét elején arra a hírre érkezett haza, hogy kirabolták a Rákóczi-lakot, és féltett kincseit, anyjától maradt családi ékszereit elvitték. Velük együtt eltűnt Faragó Anna is, aki négy esztendeig gondozta szejkei házát, s kormányozta magát a fürdőt is. Szegény Orbán Balázs nem hitte az emberek ”abszolút romlottságát”, s megbízott a meglehetősen rovott, de legalábbis meglehetősen viharos múltú Annában, akit Kolozsvár utcáiról vitt otthonába.

Orbán Balázs-plakett a Szejkefürdőn található emlékhelyen

A jólelkű báró úr megkönyörült rajta, házába fogadta, hogy megmentse az elmerüléstől. Ott élt és uralkodott esztendőkig abban a reményben, hogy egyszer báróné lesz belőle. A gazda ritkán járt haza, az ország gondjai túlságosan lefoglalták, így, amíg távol volt, Anna igazgatta a fürdőt, és gazdaságot, s az ő kezére jutott minden jövedelem.

A rablás után nagy csendben Incze József ügyvédhez fordult Orbán Balázs, hogy szerezze vissza valahogy a családi ékszereit, s a többit, ha elvész is, nem bánja… Arról hallani sem akart, hogy a hatóság útján kerestesse meg a tolvajt. Attól tartott, hogy rossz hírbe keveredik, s ez neki nem hiányzott. A családi ékszereket a kolozsvári zálogházból vásárolta vissza ötszáz forinttal. Aztán Anna is belátta, hogy nem lesz belőle báróné soha…

A székelyudvarhelyi Orbán Balázs utca egy múlt század elején készült képeslapon

A legnagyobb székelynek nem volt családja, de a nők – épp ezért, vagy ennek ellenére – mindig körülrajongták. Fiatal korában valóságos bálványnak számított. – Sohasem láttam ilyen szép férfit! – szólt elragadtatva egy előkelő francia nő, amikor Orbán Balázs Victor Hugo emlékénél beszédet mondott. Szemtanúk, kortársak szerint is elbűvölő egyéniség volt: a görög arányok és a székely vérmérséklet szerencsés keveréke.

Egyik alkalommal Székelykeresztúr piacán szónokolt egy hordó tetejéről, és azt találta mondani: ha képviselőnek választják, eltörlik az adót. „- Ez a mi emberünk!“ – kiáltották hallgatói. A székely nép, de különösen az asszonyok bálványa volt. Mikor képviselő-választásra ment a székely férfi, a feleség mindig meghagyta férjének: „Orbán Balázsra szavazzon kend, mert, ha nem, kiforrázom a szemét, mikor hazajön”.

Ismerősei mondták, hogy szebb ifjat alig ismertek. Mosolygó fekete szem, szabályos vonások, örök lángolásban levő alig barna arc, magunk közt beszédes ajka, szerény, társaságban mondhatni félénk viselet, mindenkit megnyert számára. Már akkor báróságára nem sokat adott, mert gazdagnak nem született…

Orbán Balázs… és két ismeretlen személy

Az is közismert, hogy Orbán Balázs előszeretettel fényképezte a szebbik nemet. A legjobb bizonyíték erre a több tucatnyi ránk maradt fénykép sorozat, melynek szerzője, éppen a legnagyobb székely.

Kortársai is gyakran emlegették a nagy-bajuszú jóképű fiatalember vonzalmát a szebbik nem irányába. Orbán Balázs emléke címmel az Országos Dávid Ferenc Egylet kiadásában megjelent könyvben a kortársak emlékeznek, és olyan történeteket osztanak meg a nagy érdemű olvasóval, ami akkoriban tabu-témának számított. Idősebb Daniel Gábor udvarhelyi főispán is sok érdekes adatot mond el Orbánról, akivel, bár éles politikai ellentétben volt, mindig becsülte. Példának említi, hogy mikor a Székelyföldről irt művét készítette, miképp szerzett pénzt a szükséges utazgatásra. „Egy alkalommal huzamosabb ideig tartózkodott Orbán Balázs Erdővidéken, adatgyűjtéssel és fényképezéssel foglalkozván. Egy baróti hetivásár után csodálkozással beszélte el nekem egy székely nő, hogy egy nagy bajuszú úr potom áron veszi le mindazokat, kik kívánják. Nagy volt a csődület a nők részéről, s pillanat alatt le voltak véve. Azt hiszem, ezen fényképek nem igen sikerültek, de mégis valami jövedelmet adtak az ő útiköltségei fedezésére.” Pálffy Dénes többek közt azt a csintalanságot írja meg róla , hogy egy Csehétfalvi látogatás alkalmával, ahol unitárius parciális volt, arra lett figyelmes, hogy a díszmagyarban megjelent Orbán Balázs egy rövid díszkurzus után a rögtönzött nagy konyhában forgolódik, és meglepetésére „a szakács mellé adott szép lányokat és csinos menyecskéket rendre simogatja és öleli; félrehívom és mondom neki: ugyan mit művelsz, ez nem talál a papi gyűlésen és az öltözetedhez. Erre egész meggyőződéssel azt feleli: meg kell tennem, mert ha nem tenném, ezen leányok és menyecskék rossz néven vennék.“

Orbán Balázs sírjánál (Ozsváth Pál hagyatékából.)

A szejkefürdői mulatságokon gyakran mondta vendégeinek, hogy táncoljanak, amíg a lábuk bírja, beszéljenek keveset a fővárosról, sokat a farsangról, és arra kérte barátait, ne nagyon nézegessenek bele a szép leányok szemébe, mert olyan betegséget kapnak, amit ki nem gyógyít a Szejke vize. Ha táncolni kellett, ő maga kezdte, karján valamelyik szép asszonnyal, lábán sarkantyús csizmával, a Kossuth-kalappal, s száján a csujogtatóval.

Politikai pályafutása alatt gyakran hangoztatta, hogy a nők sokkal több befolyással bírnak a politikai életre, mint azt gondolnánk. Később ő maga mondta ezt is: „ruházzuk fel a nőket azon jogokkal, melyeket a természet nekik is éppúgy adott, mint nekünk; így az emberiség bizonyosan hamarább eljut a szabadság édenébe…” Arra hivatkozott, hogy a nők egész sora bizonyította a történelem során: ugyanúgy alkalmasak politikai szerepvállasára, mint férfitársaik. Amíg erre a nőknek nincs törvény adta joguk, kénytelenek a háttérből, a férfiak révén gyakorolni hatalmukat.

Milyen igaza volt!

A címképen: Molnár Attila fotótörténész által felfedezett ismeretlen Orbán Balázs kép.

Balázs Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport