Kuchta Klára 1971 óta Svájcban él. Dacára annak, hogy majdnem négy évtizedet töltött többnyelvű és a magyartól idegen nyelvi környezetben, egy percig sem tartotta hátrányos vagy helyesebben: előnytelen helyzetű képzőművésznek magát, hiszen épp amiatt hagyta el a kádári Magyarországot, mert itt érezte azoknak a gátaknak a jelenlétét, amelyeken lehetetlennek vélte az átlépést. Nyugaton már a kiérkezését követő hónapokban majdnem azonnal be tudott kapcsolódni az ottani képzőművészeti mozgalmakba. “Kuchta – fény- és térjátékok” bővebben
Hónap: 2013 március
Mi is az ember?
Herta Müller írja, pontosabban mondatja egyik hősével: “Az őr teli szájjal, halkan így szól: – Fácán az ember, semmi több.” Furcsa mondat ez, nem lehet egyből, s csak úgy értelmezni. “Mi is az ember?” bővebben
Czegő (majdnem) 75!
Czegő egyike azoknak az alkotó értelmiségieknek, akiknek az élete a szemünk láttára zajlott. Úgy élt, úgy dolgozott, hogy mindig jelen volt a látóterünkben. Sorsa kicsit a mis sorsunk is. “Vegyétek és egyétek! Ez volt a testem/ s a lelkem se repesett hiába!” – olvassuk vallomásos sorait, és csodálkozunk, hogy majd’ hetvenöt évesen mire képes. Ez az interjú több beszélgetés hozadéka, vannak benne olyan részletek, amelyek megjelentek másutt – Székelyföld, Nagyítás -, de ilyen életút-beszélgetést, ilyen hosszan és terjedelmesen csak több nekifutamodással lehet megejteni. “Czegő (majdnem) 75!” bővebben
Egy magyar főpap bevonulása Rómába
Magyarországnak a XVI. század elején is volt papabilis bíborosa. Bakócz Tamás (1442, Erdőd – Esztergom, 1521. június 15.) személyében, aki igen mélyről jött, jobbágycsaládból származott. Domonkosrendi szerzetes, bíboros, egri püspök, majd esztergomi érsek, címzetes konstatinápolyi pátriárka, gyakorlatilag a pápa után a második egyházi méltóság az akkori katolikus egyházban.
“Egy magyar főpap bevonulása Rómába” bővebben
Amikor a Facebook visszaüt
Amikor Nyáry Krisztián hozzálátott a „magyar irodalmi szerelmeskönyv” megírásához (Így szerettek ők. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 2012.), tulajdonképpen nem is könyvet szeretett volna, hanem csak blogolt és posztokat írt. Hogy aztán országossá, sőt nemzetközivé dagadt a rég volt botránysorozatok felemlegetése, az egyáltalán nem az ő érdeme, hanem az olvasóké. “Amikor a Facebook visszaüt” bővebben