Március idusán Amerikában

Az év eleji turnén - előadásra készülődve

Hogyha Benedekffy Katalin hazalátogat Nagygalambfalvára, mindig keresi az alkalmat, hogy leüljünk egy-egy rövid beszélgetésre. Ilyenkor beszámol az eltelt hetek-hónapok eseményeiről és nagy izgalommal újságolja, hogy éppen milyen programokra és szerepekre készül.  “Március idusán Amerikában” bővebben

Részei és részesei maradunk-e a teremtésnek?

Képesek leszünk-e úgy megújulni, hogy a múlt értékeit magunkba kódolva hordozzuk?

Amikor hozzáfogtam a jelenlegi dolgozat megírásához, a székely falu mai képére gondoltam, annak előző arcára, amelyre oly szívesen emlékszünk, s amelyet oly módszeresen romboltunk szét az elmúlt évtizedekben. Aztán arra az ötletre is, amely a Modern Székely Ház nevű projekt keretében bukkant fel pár évvel ezelőtt Hargita Megye Tanácsa kezdeményezésére. Fájó a múlt emlékeinek fokozatos eltűnése. Fájó az is, hogy igény szerint, mai köntösben nem sorakoznak elénk ezek az újragondolt házak. Valószínű, hogy az épületek formájának és küllemének változásával a lelkünk is mássá lesz. Mivel nem igazán értem, hogy miért nem kell nekünk az, ami a miénk, elhatároztam, hogy jobban elmélyülök a témában. Hiszen velünk, bennünk is baj van. “Részei és részesei maradunk-e a teremtésnek?” bővebben

Én Udvarhelyhez tartozom

Bonnban - rendezés közben

Itt van a nyelvi és szellemi bölcsőm Székelyudvarhelyen – kezdte a beszélgetést Tömöry Péter –, s még akkor is, ha Kolozsváron anyakönyveztek. A sokoldalú alkotóval életútjáról, megvalósult álmairól és elképzeléseiről beszélgettünk. A több műfajban és több művészeti szakterületen is jelentőset alkotó művésszel udvarhelyi tartózkodásai alkalmával beszélgettünk. “Én Udvarhelyhez tartozom” bővebben

Agóra? Nem agóra? Origó?

Könyvek és írók ürügyén

A székelyudvarhelyi G. Caféról van szó. És irodalomról. Nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy nem vagyok híve az irodalmárokkal szervezett kocsmai találkozóknak, még akkor sem, ha éppenséggel kávéháznak nevezik az ilyen helyeket. Legalábbis a székelyudvarhelyi G. Caféban nem kedvelem túlságosan az ilyen rendezvényeket. Egyrészt azért, mert közben a kiszolgálás zavartalanul üzemel – s ily módon minden találkozónak van egy olyan rétege, amely nem a vendégül látott írók miatt tartózkodik a lokálban , másrészt pedig G. Café egy polgári lakásból kialakított kávéház, amelyben nincsen egy olyan terem, amely elég nagy lenne az ilyen jellegű programok befogadására. Nyikorog a padló, hallani az ajtók csapódását… “Agóra? Nem agóra? Origó?” bővebben