… a kultúra otthona
Valahogy úgy vagyok a nagy költőkkel, hogy örökifjúnak tartom őket, “lánglelkű”, elhivatott, “eszetlenül” reménykedő kamaszoknak, akiknek aggastyán korukra se nő be a fejük lágya. Nem hisznek olykor benne, de mégis sokra tartják az írott és kimondott szót. “Ferenczes 70.” bővebben
A közelmúltban volt egy éve annak – 2012. november 9-én –, hogy elhunyt Páll Lajos. Életpályája bizonyság arra, hogy egyáltalán nem kötelező a művésznek az ismert kulturális központokban élnie, ahol a közelben vannak a megnyilvánulási fórumok, a pénzforrások és azok a konjunktúrák, amelyeken lovagolni szokás. “A “világ korondi festője” és költője” bővebben
Oly korban élt, amikor
„ Fegyveres őr parancsolt a merev ártatlannak,
Tán az Úr elaludt, elköltözött, vagy meghalt.”
Kiváló ötlettel hozakodott elő a Székelyföld című folyóirat szerkesztősége: száz kötetben kívánják bemutatni a történelmi Székelyföldön keletkezett szépirodalmat. Ebben a programban a kiadó partnere a Hargita Megyei Tanács. Az első öt kötet megjelenésekor azt látjuk, hogy a szerkesztők jól választottak, hiszen az indításhoz olyan műveket vettek elő, amelyek reprezentatívak és majdhogynem általánosan beivódtak a köztudatba, olyan könyvek, amelyek nélkül elképzelhetetlen a “székely irodalom”.
“Székely Könyvtár” bővebben
Az íróembernek a kutyája is diktál. Így járt Ferenczes István is, amikor ebtartóvá nemesedett és kilépett a tömbházlakók szürke tömegéből. A Csíkszeredában élő íróval, a Székelyföld című folyóirat alapító főszerkesztőjével, aki mellesleg költőként és publicistaként is állta mindig a helyét – mondhatnánk, hogy: nem kutya, de ebben az esetben ez a minősítés sértő lehet – a Bogáncs Ábel – Egy gézengúz székely pulikutya kalandjai című új könyve ürügyén beszélgettünk. “Bogáncs Ábel” bővebben