Ha nem pap, akkor író!

A háromszáz oldalt is meghaladó antológia egy reprezentatív válogatás a Sóvidéken született, illetve az ide kötődő szerzők műveiből. A borító Páll Lajos és Józsa Judit munkáinak felhasználásával készült

A közelmúltban tartották Korondon az A föld szerelme című novella- és elbeszélésgyűjtemény bemutatóját, amely a Firtos Közművelődési Egylet 25. saját kiadású  kötete. Ilyenkor ünnepelni illik, visszanézni az eltelt majd’ negyedszázadra, hiszen ez hosszú idő. Ambrus Lajos és az általa verbuvált szerkesztőbizottság nagy munkát végzett. Látszólag nincsen még egy olyan község a Székelyföldön, mint Korond, ahol annyira erős lenne a kulturális élet, mint ebben a nagyközségben, amely a Sóvidék szellemi központjaként igyekszik viselkedni. “Ha nem pap, akkor író!” bővebben

Törökök útján a Balkánon (15.)

Az Arab dzsámi minaretje

Töredelmesen bevallom – mondja Berecz Edgár – , hogy nekem Tömörkény István (1866-1917) volt az első kalauzom ezen a vidéken. Az akkor még csak a patikussegédi és újságíró-gyakornoki próbálkozásokat maga mögött tudó fiatalember látó szemmel élt, járt kelt 1888-89-ben ebben a világban, ahol két esztendeig katonáskodott. Megfigyelései ma is érvényesek. “Törökök útján a Balkánon (15.)” bővebben

Döntött a Siculicidium 250. című pályázat zsűrije

Madéfalva község önkormányzata a 2014-es esztendőt emlékévvé nyilvánította

A 2013. október 8-án a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja és Madéfalva Polgármesteri Hivatala által közösen meghirdetett Siculicidium 250. című pályázat ügyében a bírálóbizottság 2014. január 11-én összeült és a 47 műalkotást elemezve meghozta döntését. A beküldött munkák közül 32 alkotás a klasszikus pályázati kategóriához, 15 pedig a kortárs médiumok területén létrehozott művek csoportjához volt sorolható. “Döntött a Siculicidium 250. című pályázat zsűrije” bővebben

A helyi univerzum megközelítése

A belvárosi református templom Székelyudvarhelyen, ahogy Kelemen Albert látja

Ha értelmezni próbáljuk azt a kifejezést, hogy ’totál lokál’ – amelyet címként visel Kelemen Albert kiállítása –, akkor azonnal arra gondolhatunk, hogy az alkotó teljesen elmerül a kisvilágban, ahol él, azonosul a provinciával, és onnan szemlélve a kintit, legszűkebb élőhelyét origóként értelmezi. És ez felülír mindent.  “A helyi univerzum megközelítése” bővebben

Törökök útján a Balkánon(14.)

Egy kicsit agresszív reklám, de a helyi termék mindennél fontosabb

Miután megnéztem Tito marsall szobáját, egyenruháját, kedvenc fegyvereit, nyergét, s egyéb személyes tárgyát, úgy éreztem, hogy kicsit belefáradtam immár a múzeumlátogatásba. Olyan hatalmas volt az a sokféle hadi témával foglalkozó gyűjtemény, hogy egy szuszra nem is lehetett végignézni. Úgyhogy szünetet adtam magamnak egy idő után, és kimentem az udvarra levegőzni. Ott egy idős, ám nagyon barátságos kínai férfi buzgón fényképezte a tankokat. Nagyra értékelte a kínai tudásomat, rögtön névjegyet húzott elő és meghívott Kínába. Ki tudja? Megtörténhet, hogy egyszer teljesül ez a vágyam is! Jól eltettem a névjegyet, gyűjtöm az ilyen kapcsolatokat, hiszen ezekből a személyes találkozásokból szokott kialakulni az a kapcsolati háló, amely segít majd bejárni egy-egy országot. “Törökök útján a Balkánon(14.)” bővebben

Madéfalvát eltiporni…

A közelmúltban emlékeztek a Siculicidiumra Madéfalván és Csíkszeredában. A könyvbemutató és a kiállítás is a 250. évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények sorába illeszkedik

A Siculicidium („madéfalvi veszedelem”) 250. évfordulójára jelent meg Móser Zoltán fotóművész és Tamás Menyhért költő Holtak vigasza (Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2013) c. albuma, amelynek ünnepélyes bemutatójára 2014. január 5-én, Madéfalván került sor, míg az eredeti képekből készült – és az albuméval azonos címet viselő – kiállítást január 7-én nyitották meg a csíkszeredai Székelyföld folyóirat Galériájában, a szerzők jelenlétében. “Madéfalvát eltiporni…” bővebben

Törökök útján a Balkánon (13.)

A vár ma hadtörténeti és -technikai múzeumnak ad otthont

Kimostam a holmim a Dunában és azonmód, úgy vizesen magamra is öltöttem. A parkban az egyik padon egy titkárnő-féle lány meditált a hajókürtök és kopácsolás zajára. Nagy ívben elkerültem, majd egy kőbánya tűnt fel a közelben és máris Belgrádban voltam. “Törökök útján a Balkánon (13.)” bővebben