… a kultúra otthona
Valami különleges izgalom száll meg, amikor tájházat látogatok. Mintha időutazást tennék egy olyan korba, amikor ugyan nem éltem még, de a hátrahagyott házak, gazdasági épületek és tárgyak révén belelátok az ezelőtti időbe. Elképzelem a férfi-elődöket, akik mindenféle szúró- és vágó-készséggel felszerelkezve alakították ki azokat az eszközöket, amelyekkel nap mint nap dolgozniuk és élniük kellett. “Tájak és házak” bővebben
Egy kicsit megbántam, hogy odamentem. A koszovói főváros egy nagy büdös és lapos hely. Olyan, mint Bukarest. Autó autó hátán és hatalmas, egymás mellé hányt épületek. Leszállva az autóbuszról, elkezdtem a belváros felé közeledni. Egy utcai árustól uborkát, paradicsomot és banánt vásároltam. Utcáról, utcára haladtam, kérdezősködtem, hogy merre van a vonatállomás. “Törökök útján a Balkánon (29.)” bővebben
Veres Emese Gyöngyvér Marosvásárhelyen született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte (1984), 1989 és 1992 között Németországban élt, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 2000-ben. Elsősorban a barcasági csángók történtetét és szokásait kutatja. A Barcasági Könyvek sorozatban eddig öt kötet jelent meg, közülük kettőnek a szerzője. 2005-ben látott napvilágot a Ma leszek házadban először vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben című kötete, majd 2008-ban jelent meg „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája című könyve. “Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve” bővebben
Még július végén, augusztus elején, a harminchárom évvel ezelőtti események évfordulóján, az ügyben érintett Jánosi Andrással való beszélgetés után láttunk hozzá a Szent Anna-tónál lezajlottak kutatásához. Az augusztus 18-án publikált írást több ezren olvasták, több online-hozzászólás érkezett, és telefonon is hívták a szerkesztőt. Olykor ismeretlenek is. A következőkben még megszólítottunk néhány barátot, ismerőst, akikről tudtuk, hogy lehetnek bizonyos részinformációi. Pillanatnyilag jóval többet tudunk az eseményekről, mint korábban, de ez még nem minden, viszont segítheti a tisztánlátást.
Amint leszálltam a buszról, mindjárt feltűnt egy étterem reklámja, amelyen az állt, hogy GULAS és PASULJ. És nem csak a felirat csalogatott, hanem az illat is, úgyhogy betértem arra a helyre. Éhes voltam, és mindjárt az otthonira emlékeztető ízek idéződtek fel az emlékezetemben. “Törökök útján a Balkánon (28.)” bővebben
A szovátai vagy máshol élő pisztrángokhoz legtöbb embernek annyi köze, hogy tud a korondi, a pálpataki meg az ismertebb, vármezői tenyészetről, esetleg arról, hogy a friss hal ott mennyi idő múlva kerül a tányérba. A puliszkalisztbe forgatható pisztráng azonban más okkal került a novelláskötet címébe. “Bölöni és a pöttyös pisztrángok” bővebben