Temesi Ferenccel (Szeged, 1949) Budapesten élő íróval – a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb személyiségével – abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a Székelyföld (Csíkszereda) című folyóirat és Magyarország Kulturális Központja (Sepsiszentgyörgy) szervezésében 2012. április 4. és 6. között Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön találkozik olvasóival.
Regény után az író fellélegezhet. Van alkotó, aki azt szokta érezni, hogy egy kicsit lazíthat, ha pontot tehetett egy nagyobb mű végére. A kiadókkal való vesződés, az a tortúra, amely ezután következik, már másfajta idegmunka – nem annyira alkotói tevékenység -, bár kétségtelen, hogy legalább olyan fontos, hiszen nem mindegy, hogy mikor és hogyan jut el az olvasóhoz a mű, s mit kap érte a szerző. Pénzről és paripáról is szó van az ilyen helyzetekben.
Hogy érzed magad mostanában? Jó dolog az, ha az ember befejez egy regényt?
Egy idegen, még soha nem látott állomáson állok, a David Jones válltáskámban a kézirat, mellettem zihál az öreg mozdony, aki végig húzta ezt a gyorsvonatot, és én eltűnök a gőzben.
Hogyan keletkezett a Bartók-könyv? Régóta foglalkoztatott? Tudni lehet rólad, hogy alaposan körbejárod a témát, hogy évekig készülsz. Évtizedes? Volt előzménye? Lesz folytatása? Vagy lezártad, „eltemetted” a hőseidet?
Egy könnyelmű pillanatomban kimondtam, hogy a Bartók-regényt is én fogom megírni. Ez immár negyven éve volt. Mondjuk úgy, közben fölnőttem a feladathoz, amelybe majdnem bele is haltam. Befejezni egy regényt olyan, mint lelőni a gyerekedet. A könyvhétre – június 7-11. – jelenik meg, ez már eldőlt. A könyv, ha már befejezted, a kiadód – az én esetemben most az Alexandra – és a közönség dolga. Folytatása nem lehet, bár az én regényeim olyanok, hogy átjárnak egymásba.
Ilyenkor – ha véget ér egy nagyobb munkád – felszabadultnak érzed magad? Lazítasz? Vagy már a következő téma felé fordul az agyad?
Lazítani hátralévő életemben sem fogok, és nem is tudok. A napi két műszakom a továbbiakra is megmaradt. Minden regényben felbukkan a következő. Ez történt itt is. Foglalkoztat a Bartók – ez a címe – hangoskönyv-változatának elkészítése, magam olvasom, énekelem, aztán – sok más mellett – a belőle készülő forgatókönyv megírása is izgalmas feladat lesz.
Melyek lesznek a székelyföldi út állomásai? Ez egy felolvasó-körút? A Bartók-regény bemutatása, vagy „csak” amolyan hiánypótló-látogatás, amellyel ápolni szeretnéd a kapcsolatod székelyföldi olvasóiddal?
Mondom, hogy könyv még nincsen, csak a könyvhéten láthatjuk a nyomtatott változatát, úgymond a kéziratból „adok majd elő” részleteket. Felolvasó körutam állomásai Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy. Április 4. és 6. között. Sepsiszentgyörgyön éppen Nagypénteken lépek föl, ha jól tudom…
Mester, az a nap egy komoly mezsgye. Remélem, megúszod!
Én is ezt hiszem.
Simó Márton
A 48-56-os zongora
Bartók arcáról lepergett a mosoly. Örültem volna, ha nem osztja meg velem ezt az információt, mondta, letette a kókuszt a zongorára, és hátat fordított.
Illés Ágota (aki a bátyjával szemben a „világ tőkései egyesüljetek” jelszóban látta a jövőt, és férjhez ment volt Mr. Fassetthez) egész a szófáig menekült, s egyszer csak Bartók felesége, Ditta mellett találta magát.
Annyira sajnálom, mondta, a jó ha huszonötnek kinéző, a harmincas éveinek vége felé járó nőnek. Mi rosszat mondtam?
Nem volt abban semmi rossz, csak rosszabb már nem is lehetett, mondta nevetve Ditta. Béla mindig azokkal van, akikkel igaztalanul bántak el. Ráadásul az indiánok Ázsiából jöttek, még a zenéjükben is benne van.
És a kókuszdió?
Egy kis boltban fedezte fel, egész nap magánál tartotta. Ajándéknak szánta.
A zongora mellől Bartók hangja csattant, de most keményen ám, mint a kókuszdió héja:
Bartók Béla, Bartók Béla! Először is, én itt nem Bartók Béla vagyok, hanem csak Béla Bartók. Legalább tizenöt esztendőbe telik, hogy Béla Bartók azt jelentse ebben az idegen országban, amit otthon. Miközben minden percemet a munkámra kéne fordítanom. Nem pedig szétszórnom magam a mellékfoglalkozásomra. Ha ugyan, maradt még nekem annyi évem egyáltalán!
Nagy csönd lett a teremben. Hanem a két nő a szófán már megkötötte a maga gyors szövetségét, ami a barátság elődszobája.
Olyannyira, hogy már lakást is együtt mentek nézni. Az elefántcsont füldugóval sok mindent ki lehetett védeni, de az öt percenkénti rázkódást a metrótól, azt nem. Ágota már azt is tudta, hogy Dittának bezártságtól való félelme meg agorafóbiája van a metrón, és lassan már a lakást se akarja elhagyni. Fogta a kezét, a szemébe nézett, és beszélt hozzá, míg Bronxba nem értek. Az ösztönös lélekismerők, néha jobban tudják, mit kell tenni egy adott pillanatban, mint a cihológok.
A Cambridge Avenue 3242 szám alatt lévő három szintes, formás kis ház, sok ablakkal, a Riverdale-nek hívott környéken, annyira tetszett Bartókéknak, hogy két évig maradtak. Fák, az öreg olasz virágoskertje, futórózsák, kilátás vad fákra, gyepes, sziklás, bokros térségekre – mi kellett volna még? Olcsóbb volt a bére, mint a Forest Hills-i lakásé. Az itáliai háziurat Bartók levette a lábáról olasztudásával. Az viszont nem engedett a hetvenötből. Dollárban. Elvállalta, hogy kifesti a lakást. Bartók harminc dollár foglalót adott neki, s már meg is kapta a kulcsokat. Nem tudott ellenállni, visszament a már kivett lakásba, ellenőrizni, hogy mégis nem tévedés-e ez az egész. A napos társalgóban megállott:
Erre nem is emlékeztem, mondta. Itt lesz a két zongora. Tovább lépett. Jé, mekkora fürdőszoba. Mintha először látná. És ez a nagy, karmos lábú fürdőkád! Egészen föl lett tüzelve. A fürdőkád fontos pont lehetett a két ember életében. Megnyitotta az egyik csapot. Micsoda pazarlás, mondta vidáman. Üres lakásban meleg vizet tartani!
(Részlet Temesi Ferenc regényéből)
***
Székelyudvarhelyen is főleg a Bartók-regényről esett szó
Az író nem hozta el új könyvét, mert az nyomtatott formában még nem létezik, mindössze annyit mondott, hogy befejezte, és az idei Könyvhétre megjelenik az Alexandra Kiadónál. A regény – melynek „munkacíme” A 48-56-os zongora – cselekménye is eléggé bonyolult, éppenséggel három szálon fut.Úgy egyezett ki önmagával és a kiadóval, hogy a mű egyszerűen a zeneszerző családi nevét fogja viselni: Bartók.
Temesi a szerkezet mestere: ő volt az első magyar író, aki szótár-regényt írt (Por), amely 1987-ben sikerkönyv lett, s azóta több kiadást is megért, de írt könyvet a tarot jóskártya 78 lapjának „szabályai” mentén (Híd), hatalmas ívű kétkötetes munkája pedig nem más, mint egy saját folyóirat (Kölcsön idő), amelyben ő maga a főszerkesztő, a tulajdonos, a külső és a belső munkatárs egyaránt.
Úgy mondta, hogy „one man show”, amit most elkövetett a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár alagsori termében. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy amolyan ízelítő a Bartók-regényből ez a rendezvény – szakszerűen mondva –, a regény promóciójához tartozik, s majd, ha eljön az idő, a kézzel fogható könyvvel együtt tér vissza a Székelyföldre. Villanykönyv – az e-book – és hangoskönyv is készül hamarosan ebből a műből.
Temesi székelyföldi körútjának következő állomásai Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy.
S. M.