… a kultúra otthona
Egy túlságosan gyakran a pohár után nyúló CIA ügynököt kirúgnak, az első fiatalságán túl levő fitnessterem-alkalmazott pedig szépészeti műtétekre vágyik. A kezdetben még több szálon futó cselekmény ugyancsak sietősen összekapcsolódik, mindenki kapcsolatba kerül mindenkivel, amiről viszont többnyire nem is tud. “Itt a lemez, hol a lemez…” bővebben
Autósor várakozik, a lámpa zöldre vált, az egyik autó azonban nem mozdul. Dudálás, kiabálás, dugó, a vezető azonban képtelen elindulni. De nem a járművel van a baj… Így kezdődik a Vakság című film, a vizuális elemekkel bőven megtűzdelt felvezetés pedig már egyértelműen rávezeti a nézőt arra, hogy itt nem csupán egy szörnyű kór leírása következik, hanem mi is részeseivé válunk a megjelenített állapotnak. “Vak vezet világtalant” bővebben
Igaz hogy rossz film, de legalább hosszú.
Elképzelem Uwe Bollt, amint megnyalja a tíz ujját, és azt mondja, lesz@rom Tolkient, és Peter Jacksont, csinálok én olyan filmet egy számítógépes játékból, amitől mindenki hasraesik. “A király nevében” bővebben
Gondolom, kevés hely van a világon, ahol Dzsingisz Kán nevét áhítattal és szeretettel ejtik ki, s ennek okait részletezni aligha kell. Nekünk, magyaroknak pláne nem sok okunk van a mongolokat szeretni, a mohi pusztán történő kurultáj, és az utána következő országjárásuk méltán erős neheztelést eredményezett. “Mongol” bővebben
A vitézkötésről
Nem nagyon volt zsinórozás a székely paraszti öltözéken. Annak idején csak az uraknak díszelgett mindenféle cifraság a dolmányukon, s az is inkább azért, mert a katonai divat, pontosabban az egyenruhák pár funkcionális eleme terjedt vissza a civil öltözékre. Mert az urak általában katonák (is) voltak. “Nyírő kapcsán – vitézkötésről és fényképekről” bővebben
Mit is szoktunk vasárnap reggel csinálni? Végre kialusszuk magunkat, esetleg korán kelünk, hogy minél messzebbre jussunk, reggelit készítünk családunknak, kedvesünknek, vagy végre magunkra is szánunk egy kis időt… De akad persze, aki ennél azért többet szeretne. “Vasárnap reggel” bővebben
Amikor a Nyírő József munkásságát átfogó és a rendelkezésünkre álló médiafelületek korlátai között közzétehető rövid értékelését szerettük volna megírni a mostani, politikai felhangoktól egyáltalán nem mentes hangulatban, több jeles irodalomtörténészt is felkértünk, hogy vegyenek részt ebben az „ankétban”. A szakma nagy öregjei és ifjú titánjai azonban – határon innen és túl – szép sorban elzárkóztak, kifaroltak a témából. “A hazatérő Nyírő József” bővebben
A fesztivál utolsó napján, szombaton valamivel kétszáznál többen nézhették meg a Kolozsvári Állami Magyar Opera kétrészes előadását a Kék balettet és a Fantasztikus szimfóniát. Ez valamivel több, mint fél ház. “6. Tánc tavasza – 6. nap, zárókő” bővebben
Egyáltalán nem meglepő, ha ebben a rossz gazdasági helyzetben, illetve a „speciális” erdélyi magyar kisebbségi állapotban a kultúrát jótékonyságra használjuk. Akkor igazi a kultúra, ha közvetlen hatása pozitív, látható és láthatatlan eredményeket hoz. A Balázsfalvához tartozó Tűr magyarsága mindössze töredékét képezi az ottani lakosságnak, óvatos becslések szerint – a legutóbbi népszámlálásról ebben a pillanatban nincsen megbízható adatunk – a városban és a közigazgatásilag hozzátartozó vagy beolvadt nyolc településen mindössze 8%-os lehet a magyarok aránya. Kulcsfontosságú tehát, hogy a magyar felekezetek és civil szervezetek felvállaljanak olyan szerepeket is, amelyek biztosítják azt a kulturális – anyanyelvi – környezetet, ahol a magyar nyelv gyakorolható, illetve újra elsajátítható az identitás-váltás küszöbén billegő kisközösség tagjai által. “Wass Alberttel a szórványért” bővebben
A 6. Tánc Tavasza fesztivál második felében talán még érdekesebb programok voltak, mint korábban. Elmaradt ugyan a Midnight Tango, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak előadása, helyette ismét a Pina Bausch-ról készült Wim Wenders-filmet vetítették. “6. Tánc Tavasza – 5. nap” bővebben