… a kultúra otthona
Homoródszentpál egykori unitárius lelkészének alakja mára már egyre inkább távolodik az időben. Több rendszerváltozás is lezajlott itteni működése óta. Egy gondokkal terhelt és reményekkel biztató, nagyon hosszú évszázad és egy évtized telt el azóta, hogy néhai Ürmösi József (1879–1955) elfoglalta a parókiát 1904 júliusában. Viszont arra a huszonöt esztendőre, amelyet itt töltött, ma is szívesen emlékeznek a szentpáliak. “Pap és apostol” bővebben
Bihari Lóránt, a G. Egyesület ügyvezetője a fesztivál előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy majdnem minden elképzelésüket meg tudják ezekben a napokban valósítani, a legmerészebb programok is létrejönnek, hiszen a fesztivált egy több hónapos szervezőmunka előzte meg, előfordulhatnak ugyan kisebb időpont- és helyszínváltozások, de azokról minden nap tájékoztatnak majd a helyi sajtóban. “Startol a G. Feszt – 0. nap” bővebben
Korondon versműsorral és megzenésített versek előadásával ünnepelték a Magyar Költészet Napját pénteken, április 13-án. A rendezvény rácáfolt arra, hogy péntek 13-a balszerencsés nap lenne… Sóvidéki költők együtt mutatkoztak be a művelődési házban, illetve szintén sóvidéki költők verseiből válogatták azokat az írásokat is, amelyeket Németh Viktor zenésített meg és adott elő ez alkalomból. “Sóvidéki versajándék” bővebben
Temesi Ferenccel (Szeged, 1949) Budapesten élő íróval – a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb személyiségével – abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a Székelyföld (Csíkszereda) című folyóirat és Magyarország Kulturális Központja (Sepsiszentgyörgy) szervezésében 2012. április 4. és 6. között Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön találkozik olvasóival. “Temesi Ferenc – Élet egy regény után” bővebben
Az íróembernek a kutyája is diktál. Így járt Ferenczes István is, amikor ebtartóvá nemesedett és kilépett a tömbházlakók szürke tömegéből. A Csíkszeredában élő íróval, a Székelyföld című folyóirat alapító főszerkesztőjével, aki mellesleg költőként és publicistaként is állta mindig a helyét – mondhatnánk, hogy: nem kutya, de ebben az esetben ez a minősítés sértő lehet – a Bogáncs Ábel – Egy gézengúz székely pulikutya kalandjai című új könyve ürügyén beszélgettünk. “Bogáncs Ábel” bővebben
Frissen kiadott kötetében hatvan Stănescu-fordítást* közöl a kibédi Ráduly János, akit elsősorban folkloristaként, illetve költőként, nem mellékesen pedig rovásírásos emlékeink kutatójaként és felfedezőjeként ismerünk. Mindezt megtoldotta még két saját verssel, melyek mindegyike a nagy román költőhöz kötődik, egyik a szülővárosában látogatható emlékmúzeummal, másik – és nyilván ez is ennyire személyes – Stănescu ránk maradt írógépével kapcsolatos. “Újabb Stănescu-fordítások Ráduly János tollából” bővebben
Megint egy majdnem elfeledett író. Sőt mi több: írónő. Éppen visszatérőben. Tormay Cécile-t olyan eredményesen kizárta a kánon, hogy a Wass Albert-féle feltámadás után csak bő tíz évvel bukkant fel ismét a köztudatban. “Bújdosó könyv a valósággá vált horrorról – Thormay Cécile reneszánsz van” bővebben
Farkas Wellmann Éva 1979-ben született Marosvásárhelyen, középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban végezte (1997), majd magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári BBTE bölcsészkarán (2003), majd ugyanott a Hungarológiai Iskola doktorandusza, ahol disszertációját 2012. február 14. védte meg. “Hangváltók (3.)” bővebben
L. Simon László (1972, Székesfehérvár) új kötete a Személyes történelem (Ráció Kiadó, Budapest, 2011) olvasmányként igazi csemege, s nemcsak az esszé műfaját kedvelő olvasó számára. Sokunkat számos aktuálisan vagy látensen foglalkoztató izgalmas kérdést vet föl a kultúra, a történelem, a politika, a kultúrpolitika, a hétköznapi élet tárgyköréből, anélkül hogy egy pillanatra is kizökkenne az esszét mindig is jellemző személyes hangnemből, és anélkül, hogy hagyná, hogy a súlyos léptű és nagy léptékű történelem háttérbe szorítsa vagy homályba borítsa mindazt, amiből ő maga is áll: az egyes ember sorsát, az egyes családok saját, személyes kis történeteit, „életszilánkjait”. “Egy konzervatív író-politikus esete a szülőfölddel, hazával és hazaszeretettel” bővebben
Bálint Tamás (1985, Székelyudvarhely) a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát közgazdaságtanból (2007). 2003 óta publikál az erdélyi és a magyarországi irodalmi sajtóban. Többek között Méhes György-debütdíjban (2007) és Látó nívódíjban (2008) részesült. Második kötete megjelenése idején közölte a kolozsvári Bretter György irodalmi kör szűkebb tagságával és a jelenlevő irodalombarátokkal, hogy jelenleg egy verses regényen dolgozik, amely egy férfi és egy nő internetes megismerkedésével és a közöttük létrejövő kapcsolat alakulásáról szól. “Hangváltók (2.)” bővebben