Érzékeny, könnyed, de fajsúlyos

Igazi moziplakát - a szervezők megadták a módját

Manapság a különleges hangulatú filmeket egyetemi tanszékek és az alternatív filmklubok környékén találja meg az érdeklődő. Alig van fórum, ahol az új produkciók ma publicitáshoz jutnak, de azért a frissen végzett rendezők mindig reménykednek, hogy sikerül áttörniük a hallgatás falán, hogy sikerül bejutniuk azokba a berkekbe, ahonnan aztán egyenes az út siker és a nagyközönség felé. “Érzékeny, könnyed, de fajsúlyos” bővebben

Régmúlt nyár, s tovatűnt pipacs

A megkésett "Forrás-kötet" borítója

Nem akármilyen társaság koptatta egykor az udvarhelyi gimnázium padjait. A múlt század hatvanas éveinek elején költővé lévendők ballagtak el a vén falak közül, hogy messzire jussanak a tudás által, s szavaik által majd visszatérjenek. Pontosabban, az akkor igen határozottan a reáliák felé elmozduló középiskolában egy olyan erős irodalmár-társaság verődött össze, amely hasonszőrű, egyívású társakkal kiegészülve aztán a későbbiekben, Kolozsváron, igencsak fontos irodalomtörténeti eseményeknek lett a kiváltója.  “Régmúlt nyár, s tovatűnt pipacs” bővebben

Muszka egypercesei

A kötet borítója

Pár évvel ezelőtt, amikor Muszka Sándor ifjú világmegváltó költőből prózaíróvá nemesedett, azt gondolhatták volna az olvasói, hogy vége van annak a korszaknak, amelynek foglalata a Mi nem lóg, ha áll (2007) és a Múzsák, trágyás szekérrel (2010) című kötetekben található. “Muszka egypercesei” bővebben

A románok története – Neagu Djuvara nyomán


A románok rövid története tizenegy kiadást élt meg 1999 óta

Bő harminc esztendővel ezelőtt mondta egyik kedves tanárom, hogy „a történettudomány a nemzetek szemétládája”. Ez még egy olyan korban hangzott el, amikor csak egyfajta, ferde és ellenőrzött történelmet tanítottak nálunk, amelyet alávetettek a dákoromán kontinuitásnak és a marxista dialektikának. A magyar tannyelvű iskolák számára kiadott tankönyvek semmire nem voltak alkalmasak, hiszen ideológiát szajkóztak, s a román iskolákban használt, a „kanonizált” változat szöveghű fordításai voltak. “A románok története – Neagu Djuvara nyomán” bővebben

A Miszla Art Erdélyben


A második művésztelep katalógusa

Másodszor szervezték meg Miszlán (Tolna megyében) a Nemzetközi Képzőművészeti Szimpóziumot. A művésztelep kezdeményezőinek, valamint a hozzájuk közelálló művészeknek köszönhetően ez az esemény „nem tucatnyi alkotó belügyeként valósult meg, hanem a falu és a szűkebb régió kulturális életének meghatározó rendezvényeként”. “A Miszla Art Erdélyben” bővebben

Tizenegy “szapis” film – (3.)

Némafilm forgatása az 1910-es években

Folytatjuk a legújabb-kori erdélyi magyar filmgyártásról, pontosabban a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti karán zajló munkáról szóló sorozatunkat. Eltelt ugyan egy-két, néha több év is az egyes filmek elkészülte után, de ez az idő arra szolgált, hogy elkezdődjék a művek utóélete. Hol dokumentarista, hol kisjtátékfilmek, hol “csak” filmetűdök az alkotások, de jól látszik rajtuk a beépített energia, a készség, ha tetszik: filmes oroszlánkörmök  mutatkoznak Erdélyben. Ez az írás is egy kísérlet arra, hogy kiemelje a “dobozból” a munkákat és felmutassa a (nem túl népes) potenciális nézőtábor előtt. “Tizenegy “szapis” film – (3.)” bővebben

Mások rég letűnt világa

Briszéisz, Akhilleusz rabszolganője és szeretője

Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg. Azt vallja a szerző, hogy „a legszebb álarcokat asszonyok festik, és a kárpitokhoz is értenek. Csak azt nem lehet tudni, mikor készül maszk és terv a függő kelmékhez: hiszen örökösen előttünk járnak, csak a fürdő kapujában tűnnek el rövid időre, amikor a szokás megengedi.” “Mások rég letűnt világa” bővebben

Tizenegy “szapis” film – (2.)

Jelenet A tolonc c. filmből (Rendező: Kertész Mihály, 1914?)

Kísérleti filmek, filmetűdök, kisjátékfilmek, lírai “képfutamok” az utóbbi években oly látványosan fellendült kolozsvári filmgyártás remekei közül. Folytatjuk a tizenegy “szapis” film értékelését. Nem kritikai észrevételekről, inkább csak amolyan nézői megjegyzésekről van szó. Mint akkor, ha megyünk hazafelé a moziból és a látottakról beszélgetünk. “Tizenegy “szapis” film – (2.)” bővebben

Tizenegy “szapis” film – (1.)

Janovics Jenő (baloldalt) filmforgatás közben (1916?)

Kolozsváron a filmgyártásnak komoly múltja van. És egyre inkább az látszik, hogy pár éve immár megint folyamatos a jelene. A “Szapin”. Fogalmam sincs arról, hogy mennyire ismerik globálisan a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem (EMTE) ifjúsági berkekben használt becenevét, de idősebbek és a magyar glóbusz más tájain élők is tudni lezdték, hogy az említett intézményen belül működik egy Természettudományi és Művészeti Kar Kolozsvárott, ahol a film- és fotóművészet, média szakon – alap- és mesteri-képzésen – immár évek óta ismerkedhetnek a fiatalok a forgatókönyv-írás, a rendezés és az operatőri munka alapjaival. Filmek márpedig vannak, rendszeresen készülnek az egyetemen, valamint a társult és független alkotói műhelyekben is.  “Tizenegy “szapis” film – (1.)” bővebben