A G. Egyesület és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) által szervezett G. Feszt egyik utolsó rendezvénye a Látó szerkesztőivel való találkozás volt. Vida Gábor röviden bemutatta a Látó című folyóiratot, illetve annak áprilisi számát. Száz éve – 1912. április 5. – született Örkény István, akinek emléke előtt egy regényrészletével tisztelegnek. Radnóti Zsuzsa, az író özvegye juttatta el a „nem létező” regény kéziratát a Látóhoz, azzal a megjegyzéssel, hogy Örkény ezt az írást nem tartotta igazán jónak. Pályája elején, a hadifogságból való visszatérése után írhatta, 23-24 éves korában. Ujjgyakorlatnak tekinthető, de a szerkesztő szerint benne van minden érték és sajátosság, amely az „igazi” Örkény-művekben, az egypercesekben fellelhető, s ami a színpadi munkák jellemzője is. Semmi akadálya annak, hogy megjelenjék, hamarosan napvilágot fog látni az egyik magyarországi kiadónál és annak rendje-módja szerint beépül majd az életműbe.
Vida Gábor egy törökországi utazás és Mikes Kelemen ürügyén leveleket írt. Voltak törökországi, rodostói emlékei is, de ő éppenséggel egy Berlinről szólót olvasott fel. Hamar kiderült, hogy Vida Gábor nagyon jó előadó, és – ha megszólal az írás – a prózájának olyan vetületei is felbukkannak, amelyek a magányos, az egyéni olvasás alkalmával talán nem. Sziporkázó, gazdag, veretes prózát ír Vida. Az a néhány ember, aki hallgatta, minden bizonnyal megjegyzi a nevét és olvasójává szegődhet a következőkben. Olyan többlet-információkhoz juthattunk, mint két nappal korábban a Parti Nagy Lajossal való találkozás alkalmával.
Szabó Róbert Csaba és Márton Evelin is prózát olvasott. Ez a hármas írói jelenlét arról győzött meg, hogy a lap mögött komoly alkotógárda sorakozott fel, amelynek tagjai közül páran szemtelenül fiatalok. Szabó Róbert Csaba, aki maga is alig múlt harminc éves, bevallotta, hogy ő volt az, aki Márton Evelint annak idején felfedezte és rávette, hogy írásait adja oda Látónak. „Eddigi életműve kizárólag a Látóban jelent meg. Saját fejlesztésű szerző.”
A 8. nap utolsó koncertje, a záróesemény Sárik Péter, Fábián Juli és a Zoohacker közös fellépése volt.
Zárójelentés
Sokat emlegettük a G. Fesztet. Írtunk róla az elmúlt nyolc-kilenc-tíz nap során. Összegzésként most nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy egy hangulatos, értékes és sokoldalú rendezvénysorozattal gazdagodott a város művelődési élete. Magas minőségű, professzionálisan is jól kidolgozott projekt volt, amelyre akár a nagyobb városok is büszkék lehetnének. Semmi nem maradt el, semmi nem fulladt érdektelenségbe, és egyetlen fesztivál-perc sem volt fölösleges. Bihari Lóránt, a G. Egyesület részéről külön megköszönte a hangosítók munkáját, a Kála 2 technikusai olyan kiváló munkát végeztek, hogy a sok helyen megfordult Budapest Jazz Orchestra igazgatójának is feltűnt a színvonal, külön megdicsérte őket. Magunk is jelen voltunk több alkalommal, például akkor is, amikor csütörtök este, a Firkin koncertjén majd’ szétszedte a közönség az épületet.
Bihari bevallotta, tudatosan kiszivárogtatta, hogy újabb nagy dobásra készül: kocsmaszínházi fesztivált szervez, amelyre az országból és külföldről hív majd meg produkciókat, mert ilyen még nem volt Udvarhelyen. És lehet, hogy máshol sem túl gyakran. Ez is egy kiváló ötlet, érdemes lesz foglalkozni véle.
Antal Lórántot az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) elnökét is megkérdeztük a zárás után. Az ifjúsági vezető így nyilatkozott a rendezvénysorozatról: “Mivel a G. Egyesületben tevékenykedő Asztalos Barnihoz és Bihari Lóránthoz régi barátság fűz, az együttműködés lehetősége nem volt kérdéses. Az elmúlt években, mondhatni évtizedben, kisebb volumenű rendezvényekben már számtalanszor működtünk együtt. Jómagam is zenéltem egy dzsessz-bandában, azzal is többször koncerteztünk a G-ben, Udvarhelyen és Vásárhelyen is. Ugyanakkor más zenekarokat is segítettünk a szerepléseikben. Többször gondolkodtunk azon, hogy egy minőségi dzsesszfesztivált szervezzünk közösen, de nem véglegesítettük soha a programot, csak halogattuk a projektet. A 2011. év végén az Idea Impakt Egyesület, amely az UIET-nek és a G. Egyesületnek is sok sikeres pályázatot készített az elmúlt években, elnyert egy komolyabb támogatást a kamarazene-fesztiválra. Ennek a projektnek a kapcsán jött az ötlet, hogy merjünk valami nagyobbat is álmodni, és valójában ennek az álomnak lett a végeredménye a G. Feszt. A fiúk készültek valamit szervezni a tízéves fennállásuk megünneplésére, csak éppen nem volt meg a teljes program és a teljes költségvetés. Ekkor mondtuk az UIET részéről, hogy mi is betársulunk. A társulás részben anyagi – támogatókat szereztünk a rendezvény-sorozathoz, köztük a legfontosabb a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium –, részben tartalmi jellegű volt. A Budapest Jazz Orchestra idehívása az én ötletem, én forszíroztam – mivel művelem és szeretem a dzsesszt –, azt mondtam, hogy őket kötelező lehozni Udvarhelyre, ugyanis magyarországi együttesként is a nagy európai bigband-ek között jegyzik, ezért ha lehetőségünk van, akkor adjuk meg az esélyt az udvarhelyi közönségnek is, hogy láthassa, halhassa őket. Úgyszintén a fesztivál kezdőnapján zenélő és nagy sikernek örvendő Guilty Lemon nevű nagyszebeni csapatot is én hívtam, mert régóta ismerem őket, jómagam is zenéltem vélük korábban jó pár hónapot.
Ilyen kategória a KUMM is, akiket Bihari hívott, de nem volt vitás az jelenlétük, ugyanis őket ugyancsak ismertem, hiszen Yellow Fever című albumuk felvételein én doboltam a stúdióban.
Természetesen – ami a szakmaiságot és kulturális tartalmat illeti – Bihari Lórántban egy igazi partnerre találtunk, hiszen a fent említett előadókon kívül a többi rendezvényekhez szükséges zenészeket, előadókat, írókat Lóránt szervezte ide, hiszen ő kiválóan ismeri őket.
Ami a Fesztivált illeti, én úgy gondolom, hogy abszolút sikeres volt, talán még a vártnál is jobb, ami azt jelenti, hogy igenis: van igény Székelyudvarhelyen a minőségi kulturális és szórakoztató rendezvényekre. Az UIET vasárnapnak egy stúdióban felvett CD lesz a végeredménye, amit a fiatal zenészek javát szolgálja, valójában az UIET-nek kitűzött céljai közé tartozik, hogy szolgálja az ifjúság igényeit, hogy segítsen nekik, s hogy ez a segítség kézzelfogható formában is megjelenjék.”
Számszerűsített statisztika a résztvevőkről nem készült, de a sok telt házas rendezvény arra utal, hogy szükség volt erre a nyolc napra, hiánypótló és – talán – hagyományteremtő kezdeményezés volt. Sok esetben kétszer annyian jelentek meg, mint amennyit a helyszínek reálisan képesek befogadni. 2500-3000 ezer részvevővel lehet számolni. Ne feledjük a G. Café termei szolgáltak többnyire helyszínül – kivételt csak a Stúdió Mozi egyszeri igénybevétele, a Városi Könyvtárban tartott vetítés és a Gondűző étteremben szervezett író-olvasó találkozó jelentett -, s a kávéház, ha minden ülő- és állóhelyet elfoglalnak is, egyszerre nem tud 140-150-nél több embert befogadni.
Beharangoztuk, végigkövettük az eseményeket, hangos és képes beszámolókat készítettünk, kiértékeltük a programokat. Mert jó volt jelen lenni. Mintegy ezren keresték fel a Kultúrhont a G. Feszt ürügyén, s bizony: már ez is komoly tömeg, feltételezhető, hogy maga a törzsközönség járt portálunkon.
Simó Márton