Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg. Azt vallja a szerző, hogy „a legszebb álarcokat asszonyok festik, és a kárpitokhoz is értenek. Csak azt nem lehet tudni, mikor készül maszk és terv a függő kelmékhez: hiszen örökösen előttünk járnak, csak a fürdő kapujában tűnnek el rövid időre, amikor a szokás megengedi.”
Arra kértük a szerzőt, hogy pár szóban vázolja fel a könyv keletkezesének történeteit, s ahogy az lenni szokott több “buta” kérdést is feltettünk, hogy valljon önmagáról.
Az olvasmányélmények mennyire befolyásolták a kötet születését?
A mindennapok eseményei egyre jobban emlékeztettek az olvasmányokra. Azt gondoljuk, semmihez sem hasonlítható az, amit átélünk, és egy idő után jobban értjük saját magunkat is, ha előképekre bukkanunk. Nem
velünk kezdődik a világ. De az Iliászhoz sok mindenben kapcsolódik a történet.
Mi az, ami „fikció”, mi az, ami akár „vendégszövegként” értelmezhető?
Sok valóságosan megtörtént eset rejtőzik a könyv történeteiben.
Költő(nő)elődök „üzennek” a könyv által, vagy a szerző mai arcára vette fel az ókori maszkokat?
Néhány ókori sor, ha magyarra fordított alakjában is, csak beóvakodott a mai történetekbe. Egyébként hangot adni régi szereplőknek: jó kísérlet. Érzi az ember, hogy lehetetlen, mégis megkíséreli, hogy az időt megszüntesse, vagy inkább intenzívebben élje át. Sappho vagy Szaffó verstöredékei sem hagynak nyugodni.
A kettős, az „iker-könyv” ötlete már az írás kezdetekor „adva volt”? Van ennek a módszernek előzménye a szerző eddigi munkásságában?
A Koinóniánál megjelent, Levélajándék című könyvecskében már próbálkoztam ilyesmivel, de ekkora terjedelemben és így – magam számára is meglepetés gyanánt –, azonban csak itt.
Elhatároztam, hogy a ugyanarról írok versben és prózamondatokban, de akkor már a könyv egy része megvolt. Utólag alakítottam ilyenre és a nyomtatáskor elkezdett önálló életet élni.
Mennyi idő alatt „íródott” meg a kötet?
Kis szünetekkel kilenc év munkája van benne.
Ezidáig milyen volt a fogadtatása?
A Helikonban Láng Orsolya méltatta, neki tetszett. Mivel könyvesboltokban nem bukkan fel, nehéz az igazi fogadtatásról beszélni.
A szerző elhallgatta, de megtudtuk, hogy a közelmúltban osztották ki Bukarestben a Romániai Írók Szövetségénél (USR) a 2011-es díjakat, ahol a kötet – valami számunkra megmagyarázhatatlan esztéta-hozzáállás miatt – regény-kategóriában (!) részesült nívódíjban.
Simó Márton
Egyed Emese könyvbemutatóját 2012. augusztus 10-én, délután 6 órától kezdődően tartották a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében. Közreműködott Katona Éva színművész és Sófalvi Emese (hegedű), a szerzőt és a kötetet bemutatta Lőrincz György író, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnöke.