A múlt évben, október 7-én indult útjára a Kultúrhon. 2012. március 27-re érte el a százezres látogatottságot, július 10-re pedig megtörtént a kétszázezredik kattintás is. Ennek alapján azt feltételezzük, hogy az utóbbi három-három és fél hónapban nagyobb lett a népszerűségünk, jóval többen és szélesebb körben ismerik és olvassák ezt a blogot. “200 000 fölött!” bővebben
Címke: György Attila
Székely Könyvtár
Kiváló ötlettel hozakodott elő a Székelyföld című folyóirat szerkesztősége: száz kötetben kívánják bemutatni a történelmi Székelyföldön keletkezett szépirodalmat. Ebben a programban a kiadó partnere a Hargita Megyei Tanács. Az első öt kötet megjelenésekor azt látjuk, hogy a szerkesztők jól választottak, hiszen az indításhoz olyan műveket vettek elő, amelyek reprezentatívak és majdhogynem általánosan beivódtak a köztudatba, olyan könyvek, amelyek nélkül elképzelhetetlen a “székely irodalom”.
“Székely Könyvtár” bővebben
Zéta (The invisible man)
Mindig is erre vágytam. Egy valódi, szélesvásznú, epikus produkcióra, ami végre hozzánk és rólunk szól, dadogás, pátosz és provincializmus nélkül. “Zéta (The invisible man)” bővebben
Van-e az írónak kardja?
György Attila József Attila-díjas író, a Székelyföld szerkesztője, a KultúrHon munkatársa 2011. december 15-én, csütörtökön 19 órától, a székelyudvarhelyi Gondűző Étteremben örvendezteti meg Tájképek, harcosokkal című új kötetével az olvasókat. A rendezvény házigazdája Murányi Sándor Olivér író. A szerzővel Muszka Sándor beszélget. A könyvismertetőt követően harcművészeti bemutatót láthatnak az érdeklődök. A bemutató előtt a szerzőt kérdeztük. “Van-e az írónak kardja?” bővebben
Valhalla Rising
Vér, mocsok, sár, iszap, köd, kard, vér, szakáll, pogányság, kereszt, hajók, víz, s megint köd, vér, vikingek, erőszak, csend, sár, vér, tetoválások, csend, gondolkodás. Nagyjából erről szól ez a film, semmi más nincs benne. Nem mintha ez nem lenne elég. Megnéztem, és most sem tudom eldönteni, életem egyik legjobb filmjét láttam, vagy valami egészen elvetemült blöfföt, de ez ejsze’ nem is fontos. “Valhalla Rising” bővebben
10,000 BC
Hát így nem lenne szabad filmrecenziót írni. Az egész filmről Goebbels, a náci propagandaminiszter mondata jut eszembe, amelyet később olyan szépen énekelt meg a Heaven Street Seven: »Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a „kultúra” szót…« Azért nem volna szabad erről írni, így, mert meg sem tudtam nézni rendesen a filmet. Pedig bíz’ isten, kétszer futottam neki, miután megvásároltam kemény 998 forintokért egy paksi benzinkútnál. És: mégsem. “10,000 BC” bővebben
Black Death – Fekete halál
Nemrégiben írtam vala, a Book of Eli kapcsán, hogy Isten is őrizzen meg a dogmatikus, vallásos töltetű akciófilmektől. És mi lett? Lám: utolért a bosszú. Most meg azt mondom, hogy egye a fene, ilyen is van, hogy jó. “Black Death – Fekete halál” bővebben
Shadowboxer – „Szégyellem magam. Ma éjjel Istenre gondoltam.”
Ha csak ennyi maradna meg ebből a filmből, már megérte megnézni. Vannak olyan mondatok, képek, ami mellé minden más körítés, szinte fölösleges, annyira biztosan célba találnak. A Shadowboxer esetében ráadásul nemcsak ez a mondat van, az egész film remekmű, a fene sem érti a filmvilágot, miért nem folyt annak idején a vízcsapból is ez a remek film, és miért csak véletlenszerűen, éjjel fél kettőkor találkozik vele az ember valahol a román közszolgálati csatornán. “Shadowboxer – „Szégyellem magam. Ma éjjel Istenre gondoltam.”” bővebben
Benjamin Button különleges élete
… és az ember gyanútlanul hazamegy, megeszi a bécsi szeletet franciasalátával, aztán beteszi ezt a filmet, majd nekifog feleségestől megnézni, különösebb elvárások nélkül. Miért, mit várnánk egy ilyen című filmtől? A vég katasztrofális: doromboló macska és dohogó tűzhely mellett már nemcsak a feleség bőg, de magam is törölgetem a könnyeim: igen, ez egy ilyen film. “Benjamin Button különleges élete” bővebben