Igencsak komoly eredménynek számít az, ha egy gyakorló lelkész a gyülekezeti és a tudományos munka mellett könyveket is ír. Tódor Csaba Homoródszentpál unitárius papja azonban meggyőz minket arról, hogy ez nem annyira rendkívüli dolog, volt mire alapoznia, hiszen 2009-ben Szavak a hídon címmel tanulmánykötetet, 2010-ben Egy Isten, más palást címmel amerikai útinaplót írt. Mindenesetre: 2011-ben két újabb könyve látott napvilágot a székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadónál. “Két könyv egy esztendőben” bővebben
Címke: könyv
Az elnémult szószék
Nincsen annyi naptári nap, amely elég lenne ahhoz, hogy nagyjainkra emlékezzünk. Nemrég ért véget a Pálfi Géza emlékév, de úgy látszik, hogy az annak kapcsán megtartott könyvbemutatók, beszélgetések, filmvetítések és szentmisék sora nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy kibeszéljük a fájdalmat, értelmezzük azt a hiányt, amelyet annak idején e nagy hatású és karizmatikus papnak az üldöztetése és korai halála miatt éreztünk.
Ráduly János a könyvek üzenethordozó szerepéről
Mint ahogyan a megszülető gyereknek is gondosan megválasztják a nevet szülei, hasonló helyzetben képzelem el Ráduly Jánost, amikor címet ad, választ következő könyvének. Ezt tette ezúttal is, hiszen a könyvnek köze van az élethez, az életben helye van a könyvnek, illetve könyveknek. A közel 180 oldalas kiadvány egy gazdag életpálya egyetlen műfajt előnyben részesítő összegzése.
Mintha, de mégsem
Pár hónappal ezelőtt figyeltem fel a magyar fővárosban erre a könyvre. Nem akárhol, hanem a metró ablaküvegén. Igencsak élelmes az Ulpius, azt mondják, olyan tulajdonosi rétege van, akik olcsón vagy ingyen használhatják a BKV bizonyos reklámfelületeit. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy újabban minden Ulpius-borító ott lóg a metró-kocsi ablakán. Tényleg. Szóval ez egy új módi, nem utcai plakát, nem a mozgólépcső mellé kiaggatott hirdetmény, hanem az üveglap maga képezi a hirdetőfelületet.
“Mintha, de mégsem” bővebben
Könyv a Székely Hadosztályról
A Székely Hadosztály emlékezetét ápoló Székely Hadosztály Egyesületet 1945 után Magyarországon betiltották, tevékenységét ellehetetlenítették, kiadványait – köztük a Kratochvil Károly-féle hadosztálytörténetet – indexre helyezték. Hasonlóképpen jártak el a román hatóságok, ha még nem a magyaroknál is következetesebben, de ez legalább részben érthető volt. “Könyv a Székely Hadosztályról” bővebben
Székelyföld-díjakat adtak át Csíkszeredában
Külön megtiszteltetésnek tartják a folyóirat szerkesztői, hogy Bodor Ádám Verhovina madarai című regényének jelentős része a Székelyföld hasábjain látott először napvilágot. “Székelyföld-díjakat adtak át Csíkszeredában” bővebben
Hűséges novellák
Manapság az írók többnyire városi emberek, még akkor is, ha valami társadalmi „baleset” folytán falusi környezetben látják meg a napvilágot. Általában úgy telik az életük, hogy ülnek kényelmes dolgozószobáikban és művelik azt a fajta irodalmat, amely immár felszabadult a vidéki póriasság visszahúzó ereje alól.
Megtartott szavak
Annyira fontos könyvet rég nem írtak Erdélyben, mint amilyennel Tánczos Vilmos (1959) jelentkezett úgy három évvel ezelőtt. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy ez a kötet – bárhol próbálkoznak a bemutatásával – minden közegben sikerre számíthat. “Megtartott szavak” bővebben
A költőivé fényezett valóság Herta Müllernél
Az írónő harmadik magyarra fordított kötetét olvashatjuk a roppant következetes és céltudatos kiadó jóvoltából. Úgy látszik, még tart a Herta Müller körül a Nobel-díj ürügyén az egészséges fellángolás, s mintha sikerülne véglegesen be- és visszaépülnie abba a környezetbe, ahonnan indult, s ahonnan majd’ minden témája való. “A költőivé fényezett valóság Herta Müllernél” bővebben
Az ügynökök közöttünk járnak
Nem holmi „leleplező” szeánszon voltunk a minap, amikor Szabó Gyula: A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés európai bástyája (1963-1968) (Püski Kiadó, 2011, Budapest. 385 old.) című könyvéről beszélgettünk, hanem egyszerűen a félmúltról, a rendszerváltásról és rendszerváltoztatásról, az átkos hagyaték továbbéléséről esett szó. “Az ügynökök közöttünk járnak” bővebben