Székelyudvarhely – Oldal 5

Víg és jó – A fösvény

Moliére (Jean-Baptiste Poquelin) mindent tudott, amit egy mindenkori drámaírónak tudnia kell

Határozottan jót tett a Tomcsa Sándor Színház rejtőzködő bemutatójának, a Fösvény című komédiának, hogy már a múlt évad zárásakor, június végén játszották, s augusztusban, a városnapok alkalmával is elővették vagy kétszer. Vélhetően még pár ráncfelvarró próba is történt, amikor újabb rendezői elképzeléseket, apró színészi finomságokat adtak hozzá, úgyhogy a produkció a „rendes” bemutató után egy jól begyakorolt, fénykorának jegyeit mutató darab, amely férfiúi vagy asszonyi életének derékidejét éli, amikor még szép és viszonylag könnyen zajlik minden a földi létben. Az udvarhelyi társulat által játszott darab valóban érett. “Víg és jó – A fösvény” bővebben

DráMA 5 – 1. nap

Szebeni Zsuzsa színháztörténész és Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója

A DráMa5 szakmai találkozó nyitó-eseményeként jó érzés volt Tomcsa Sándorra gondolni. És megnyugtató Tomcsa szellemét idézni. Furcsa, hogy a drámaíróról intézményt neveztek el városunkban, furcsa, hogy emlegetik, de mégis bosszantó – mondta Nagy Pál színházigazgató –, hogy mindennek ellenére a jeles szerző nincsen eléggé jelen a mai kulturális köztudatban Udvarhelyen. “DráMA 5 – 1. nap” bővebben

A Miszla Art Erdélyben

Másodszor szervezték meg Miszlán (Tolna megyében) a Nemzetközi Képzőművészeti Szimpóziumot. A művésztelep kezdeményezőinek, valamint a hozzájuk közelálló művészeknek köszönhetően ez az esemény „nem tucatnyi alkotó belügyeként valósult meg, hanem a falu és a szűkebb régió kulturális életének meghatározó rendezvényeként”. “A Miszla Art Erdélyben” bővebben

DráMA 5 – 0. nap

Október 23. és 28. között tartják a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szervezésében az 5. dráMa nevű kortárs színházszakmai találkozót. Csurulya Csongor művészeti vezető elmondta, hogy ezt a hat napon át tartó seregszemlét még ma sem nevezik fesztiválnak, hiszen nincsen verseny-jellege, „mindössze” annyit tud, hogy összehozza a haza magyar színjátszás legjavát, illetve ízelítőt nyújt a Magyarországon zajló kőszínházi folyamatokról, némi rálátást biztosít a roppant izgalmas hazai román színművészetre. “DráMA 5 – 0. nap” bővebben

Tizenegy szerep közönséget keres

P. Fincizski Andrea és Dunkler Róbert - Balázs Attila felvétele

Mindig hálás feladat Csehovot játszani. Főleg azért, mert az orosz mester kiválóan képes tesztelni egy-egy társulat tudását, s arra készteti a produkciókban szereplő színművészeket, hogy az összjáték során egymást figyelve és segítve járuljanak hozzá a darab sikeréhez. A Csehovnál felbukkanó monológok, a meg-megszakadó párbeszédek lehetőséget adnak a különlegesebb játékra, maguk a színészek is elcsodálkozhatnak, hogy miféle titkok és lehetőségek bukkanhatnak elő a szövegből.

“Tizenegy szerep közönséget keres” bővebben

Túl az Óperencián – túl Stephen Kingen meg a hét és félen

Dancs Rózsa a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban

Jó hangulatú iró-olvasó találkozót tartottak szeptember 12-én, csütörtök este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. Az est vendége Dancs Rózsa Kanadában élő írónő volt, aki Magyarország Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi fiókintézete által szervezett négyállomásos felolvasókörút jóvoltából jutott el a városba. Székelyudvarhely mellett Brassóban, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában tartottak Dancs Rózsa-esteket. Az írónőt Lakatos Mihály, a kulturális központ igazgatója mutatta be, Ady Endre megzenésített verseivel Zorkóczy Zenóbia színesítette az estet, moderátorként pedig Murányi Sándor Olivér író vett részt a hangulatteremtésben. “Túl az Óperencián – túl Stephen Kingen meg a hét és félen” bővebben

Pulzus

Spanyár Pál önarcképe Ütő Gusztáv értelmezésében

Székelyudvarhelyen ezidáig nem volt művésztábor. Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között/mellett most ez a város is keresi a képzőművészeti identitását. Berze Imre szobrász elképzelését a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont felkarolta, a Haáz Rezső Múzeum pedig szakmai hátteret biztosított, így július 16. és 26. között tíz képzőművész – köztük öt szobrász, illetve öt festő – lehetett a Spanyár-ház vendége. “Pulzus” bővebben

Tunning 8.

Elekes Károly gondolkodó és komoly intellektuális apparátussal operáló képzőművész. Ha végignézzük eddigi munkásságát, jól körvonalazódik az a tudatosság, amellyel életművét építi. A pálya 1971-ben kezdődik, amikor Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem előcsarnokában mutatkozott be – még diákként – a város közönségének. “Tunning 8.” bővebben

Tíz év Orbán Balázs nyomában

Madarasi Hargita (Antal Levente felvétele - Sepsiszentgyörgy)

A cím – Egy évtized fényképlenyomatai – az udvarhelyszéki dokumentációs jellegű fotótáborok történetének első szakaszára utal, legalábbis így fogalmazta meg Balázs Ödön, a rendezvények szakmai irányítója. Ötvenkét képet láthat a szemlélő a kiállításon, mert ennyi meghívott fotográfus vett részt tíz esztendő alatt ezekben a táborokban. “Tíz év Orbán Balázs nyomában” bővebben

Kéjpróza

A kötet borítója

„Egy székely szamuráj élete kéjprózában elbeszélve” – mondta titokzatosan a szerző, amikor olvasásra ajánlotta újabb könyvét. A regény ürügyén váltottunk pár szót életről, irodalomról, harcról, jelenről és jövőről…

„Murányi Sándor Olivér prózaírót (1974, Székelyudvarhely) eddig inkább Erdélyben ismerték, az utóbbi időben azonban magyarországi publikációi révén is felhívta magára a figyelmet” – írja Dr. Fried István a szerzőről, aki az idei Ünnepi Könyvhéten dedikálta Budapesten a Kalligram Könyvkiadónál május elején megjelent Zordok, a székely szamuráj című kötetét. “Kéjpróza” bővebben