… a kultúra otthona
Szophoklész örök érvényű művét játszani mindig nemes feladat volt. Egy színház életében, illetve az előadásban részt vevő művészek számára is olyan kihívás az Oidipusz, amely mérföldkőnek számít. Van az előtte levő idő, és van mindaz, ami utána következik. Nem történhetett ez másképp ez a Tomcsa Sándor Színház esetében sem. “Oidipusz Székelyudvarhelyen” bővebben
Milyen lenne? Ilyen. Fapados és gerincet roppantó, mint amilyen volt élni egy korábbi világban, s amilyen ma is. Aztán, ha feltámadnánk, az a rend sem lenne különb. Ha élünk, s hogyha halunk, mindig bajunk van a világgal, legyen szó rendes vagy renden kívüli feltámadásról. “Milyen feltámadás?” bővebben
Egy teljes héten át tartó rendezvénysorozattal ünnepelt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A pazar programkínálatból már a fesztivál kezdetekor kiolvashattuk, hogy idén is lehetőség kínálkozhat arra, hogy saját házunkból ráláthassunk azokra a jelenségekre, amelyek a kortárs honi magyar színházat, a kortárs román és anya-magyar színművészeti életet jellemzik. “Nem dráma” bővebben
Sokan arra is gondolhatnak, hogy ez a mű nem egyéb polgárpukkasztásnál, egy divatos jelenség, amely néhány év alatt körbejárta a világot. Hoztak valamit Amerikából, s reklámmal, ketchupal lenyomják a torkunkon, mint a hotdogot. A feminista Eve Ensler azonos című A vagina monológok (The Vagina monologues) könyve alapján 1996-ban vitték színre először New Yorkban, a Broadway egyik kísérleti színházában, aztán valóságos sikersorozat lett belőle, amint felolvastak, illetve dramatizált változatban előadtak belőle bizonyos részeket. “V, mint vagina” bővebben
A Fel is út, le is út! című George Feydeau-darab láttán, ha a rendezés szempontjából nézelődünk, mindjárt az az érzésünk támad, hogy a nagyszínpadi és az egész estés darabok világában egyaránt otthonosan mozog immár Tóth Árpád rendező, s látni, hogy kitanulta ezt a szakmát is. “Ha fel, ha le, de jó irányba – Feydeau-val” bővebben
Határozottan jót tett a Tomcsa Sándor Színház rejtőzködő bemutatójának, a Fösvény című komédiának, hogy már a múlt évad zárásakor, június végén játszották, s augusztusban, a városnapok alkalmával is elővették vagy kétszer. Vélhetően még pár ráncfelvarró próba is történt, amikor újabb rendezői elképzeléseket, apró színészi finomságokat adtak hozzá, úgyhogy a produkció a „rendes” bemutató után egy jól begyakorolt, fénykorának jegyeit mutató darab, amely férfiúi vagy asszonyi életének derékidejét éli, amikor még szép és viszonylag könnyen zajlik minden a földi létben. Az udvarhelyi társulat által játszott darab valóban érett. “Víg és jó – A fösvény” bővebben
A DráMA5 következő napjai – október 26., 27. és 28. – kicsit bonyolultabbak voltak, mert bekövetkezett a hétvége, amikor több az idő, s az ember inkább beleveti magát a programokba. Van, s mindig is volt ennek a találkozónak egy szakmai, úgymond elméleti része, ezek a különböző témák mentén szervezett, jól átgondolt kerekasztal-beszélgetések, a sajtótájékoztatók, illetve a tőlük független, a spontán módon létrejövő eszmecserék, ilyenkor még ezekre is jut idő. “DráMA 5 – 4-6. nap” bővebben
A DráMa5 szakmai találkozó nyitó-eseményeként jó érzés volt Tomcsa Sándorra gondolni. És megnyugtató Tomcsa szellemét idézni. Furcsa, hogy a drámaíróról intézményt neveztek el városunkban, furcsa, hogy emlegetik, de mégis bosszantó – mondta Nagy Pál színházigazgató –, hogy mindennek ellenére a jeles szerző nincsen eléggé jelen a mai kulturális köztudatban Udvarhelyen. “DráMA 5 – 1. nap” bővebben
Október 23. és 28. között tartják a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szervezésében az 5. dráMa nevű kortárs színházszakmai találkozót. Csurulya Csongor művészeti vezető elmondta, hogy ezt a hat napon át tartó seregszemlét még ma sem nevezik fesztiválnak, hiszen nincsen verseny-jellege, „mindössze” annyit tud, hogy összehozza a haza magyar színjátszás legjavát, illetve ízelítőt nyújt a Magyarországon zajló kőszínházi folyamatokról, némi rálátást biztosít a roppant izgalmas hazai román színművészetre. “DráMA 5 – 0. nap” bővebben
Mindig hálás feladat Csehovot játszani. Főleg azért, mert az orosz mester kiválóan képes tesztelni egy-egy társulat tudását, s arra készteti a produkciókban szereplő színművészeket, hogy az összjáték során egymást figyelve és segítve járuljanak hozzá a darab sikeréhez. A Csehovnál felbukkanó monológok, a meg-megszakadó párbeszédek lehetőséget adnak a különlegesebb játékra, maguk a színészek is elcsodálkozhatnak, hogy miféle titkok és lehetőségek bukkanhatnak elő a szövegből.
