Ha fel, ha le, de jó irányba – Feydeau-val


Kulcsár-Székely Attila és P. Fincziski Andrea (Balázs Attila felvétele)

A Fel is út, le is út! című George Feydeau-darab láttán, ha a rendezés szempontjából nézelődünk, mindjárt az az érzésünk támad, hogy a nagyszínpadi és az egész estés darabok világában egyaránt otthonosan mozog immár Tóth Árpád rendező, s látni, hogy kitanulta ezt a szakmát is. “Ha fel, ha le, de jó irányba – Feydeau-val” bővebben

Tizenegy szerep közönséget keres


P. Fincizski Andrea és Dunkler Róbert - Balázs Attila felvétele

Mindig hálás feladat Csehovot játszani. Főleg azért, mert az orosz mester kiválóan képes tesztelni egy-egy társulat tudását, s arra készteti a produkciókban szereplő színművészeket, hogy az összjáték során egymást figyelve és segítve járuljanak hozzá a darab sikeréhez. A Csehovnál felbukkanó monológok, a meg-megszakadó párbeszédek lehetőséget adnak a különlegesebb játékra, maguk a színészek is elcsodálkozhatnak, hogy miféle titkok és lehetőségek bukkanhatnak elő a szövegből.

“Tizenegy szerep közönséget keres” bővebben

Én szeretlek. Te mást szeretsz. Ő vajon kit?

Natalja Petrovna, a földesúr felesége és Rakityin, a barát. Fotó: Balázs Attila

Turgenyev-bemutató a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban

A vidéki környezetben igencsak felértékelődik a jövevény tanító Beljajev (Dénes Gergely) különlegessége, s ez a csodabogár felkorbácsolja a lelki pocsolyákat. Az addigi látszólagos nyugalom alatt és mögött beteljesületlen álmok és szerelmek rejtőznek. “Én szeretlek. Te mást szeretsz. Ő vajon kit?” bővebben