Szophoklész örök érvényű művét játszani mindig nemes feladat volt. Egy színház életében, illetve az előadásban részt vevő művészek számára is olyan kihívás az Oidipusz, amely mérföldkőnek számít. Van az előtte levő idő, és van mindaz, ami utána következik. Nem történhetett ez másképp ez a Tomcsa Sándor Színház esetében sem. “Oidipusz Székelyudvarhelyen” bővebben
Határozottan jót tett a Tomcsa Sándor Színház rejtőzködő bemutatójának, a Fösvény című komédiának, hogy már a múlt évad zárásakor, június végén játszották, s augusztusban, a városnapok alkalmával is elővették vagy kétszer. Vélhetően még pár ráncfelvarró próba is történt, amikor újabb rendezői elképzeléseket, apró színészi finomságokat adtak hozzá, úgyhogy a produkció a „rendes” bemutató után egy jól begyakorolt, fénykorának jegyeit mutató darab, amely férfiúi vagy asszonyi életének derékidejét éli, amikor még szép és viszonylag könnyen zajlik minden a földi létben. Az udvarhelyi társulat által játszott darab valóban érett. “Víg és jó – A fösvény” bővebben
Turgenyev-bemutató a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban
A vidéki környezetben igencsak felértékelődik a jövevény tanító Beljajev (Dénes Gergely) különlegessége, s ez a csodabogár felkorbácsolja a lelki pocsolyákat. Az addigi látszólagos nyugalom alatt és mögött beteljesületlen álmok és szerelmek rejtőznek. “Én szeretlek. Te mást szeretsz. Ő vajon kit?” bővebben