Elekes Károly gondolkodó és komoly intellektuális apparátussal operáló képzőművész. Ha végignézzük eddigi munkásságát, jól körvonalazódik az a tudatosság, amellyel életművét építi. A pálya 1971-ben kezdődik, amikor Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem előcsarnokában mutatkozott be – még diákként – a város közönségének. A ’70-es évek az útkeresés jegyében telnek számára is, több műfajban, többfajta technikával dolgozik, a grafika, az olaj, a fotográfia és a szobrászat egyformán közel áll hozzá. A Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) megalakítása (1979), a 35-ös Műhelyhez való csatlakozása is jelzi (1975), hogy már akkor nemzedékben gondolkodott, s az igen erős marosvásárhelyi képzőművészeti élet egyik markáns tagja, aki Magyarországra való áttelepedése után létrehozza a Panteon-csoportot (Krizbai Sándorral és Nagy Árpád Pikával), valamint a MAMŰ „reinkarnációját”, immár MA (születő) MŰ (vek) néven, amely csoportosulás a mai napig igen jelentős munkásságot fejt ki és kiválóan beilleszkedett a magyar képzőművészet vérkeringésébe.
Térjünk azonban vissza a kezdetekhez. 1978 és 1984 közt a Marosvásárhelyen a MAMŰ legfőbb szervezője és programadója. Ebben az időszakában – amint azt Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész is kiemelte a Tunning 8. című kiállítás megnyitó-beszédében – „a neoavantgárd mozgalom irányzatai által megérintetten alakította ki stílusának azóta is meghatározó alapvonásait. Az anyagi valóságtól soha el nem szakadó, érzékien szemléletes, a szürrealizmust, a figuratívitást és a nonfigurációt egyesítő műveire egyszerre jellemző az idea- és médium-központúság és a konceptuális gondolkodásmód.” Még Erdélyben lebonyolított tájművészeti akcióinak, az úgynevezett „lírai tájépítkezéseknek”, agrikulturális talált-tárgy kompozícióinak, „rejtekhely-teremtéseinek” tapasztalatait (Vizeshalmok, Bisztra, Somostető, Siménfalva, Vármező) először a „lírai építkezéseiben” (természetes és természeti anyagokat használó terem-installációiban), majd neokonceptuális jellegű, redukált anyagszemléletű, „helyspecifikus” térmunkáiban kamatoztatta. Művészetének alapmódszerét a „megszüntetve megőrzés” dialektikájában találta meg, melynek elméleti alapvetéseit először a „másolat az eredetiről” elnevezésű grafikai programjában próbálta megvalósítani.
A kilencvenes években Elekes Károlynak többször is alkalma nyílott nyugat-európai és tengeren túli tanulmányutakat tenni. Egy olaszországi utazás során ébredt rá, hogy a világban már túl sok az ábrázolás, a kép, a mű, és üdvösebb, ha a már létező tárgyakat aktualizálva, némiképp újrafogalmazva élünk a meglévő lehetőségekkel. Innen már csak egy lépés volt a „tunning idea”. Az autó- és motorszerelés világából érkező szakkifejezés azt jelzi, hogy egy gépezetet, ami tudvalevőleg egy jármű lelke és lényege bizonyos egyéni eljárások segítségével jobbá, erősebbé, gazdaságosabbá voltoztatnak a mechanikusok. Az Elekes-féle tunning lényegét tekintve „konceptuális problémát jelent, a talált kép át- és újraértelmezésének lehetőségét, a szakmailag és esztétikailag gyenge minőségű, triviálisnak tekinthető vagy tönkrement, de nem teljes mértékben jellegtelen mű-alanyok felkutatását, elemzését, vizsgálatát, restaurálását, majd az általuk ajánlott, bennük felfedezett lehetőségek révén, reciklálásukat, feljavításukat, aktualizálásukat, újjáélesztésüket, jellé formálásukat tűzi ki célul.
A tunning-program kezdete ismert: 2003. február 18-án kezdte el, miután az utcán, egy autó kereke alatt talált egy szétszakadt festményt, amit önzetlenül restaurált, de a helyreállítás során olyan technikai problémák merültek fel, amelyek a kép hibáinak kihangsúlyozását kényszerítették. Új kép született, de az már nem egy újabb (többleti) tárgy.
Giccses olajnyomatokat, az alig ismert, az amatőr kategóriában lappangó alkotók képeit kedveli előszeretettel, amelyeket azáltal, hogy korrigál, a rajtuk található hibáikra irányítja rá a műélvező figyelmét. Lomtalanítások alkalmával, hagyatékból, bolhapiacon és ismerősök segítségével gyűjti a tunningra szoruló képeket. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban látható kiállítás ebben a tunning-sorban immár a nyolcadik.
A művész így vall, így rögzít egy sajátos ars poeticát, amely magyarázza és dekódolja azok számára is az itt látható vizuális élményt, akik ez idáig még nem találkoztak a feljavított képekkel: „a művészettörténet folyamatát tekintve mindig is voltak törvényes képrombolók, mű-átalakítók, akiket az aktuális történelmi konjunktúra, valamilyen dogma, vagy éppen egy hivatal, különböző módszerekkel legalizált vagy tönkretett. Ide sorolható még a legjobb jóindulattal végzett műtárgy-restaurálás is, hiszen a restaurált tárgy már nem eredeti, és bármilyen állapotban levő, akár értékes eredetin is lehet találni valami apró hibát, ami feljogosíthat a javításra, a belenyúlásra, de akár új ikonokkal való feltöltésre is. Az is érzékelhető, hogy a műnek nevezett objektum, alkotás, műtárgy olyan mértékben halmozódik fel glóbuszunkon, és olyan szomorúan devalveálódik, olyan gyors ütemben, hogy az már a „termelés” létjogosultságát kérdőjelezi meg. Ez önmagában etikátlan, de mivel nem figyelünk rá, úgy működik, mint a mozgókép: az első kockát megsemmisíti a második, szellemileg nincs gond vele, azonban gyakorlatilag szaporodik, halmozódik rendületlenül.” Elekes Károly azt mondja, hogy „2003-ban kiszálltam a világmű-dömping gyarapításából, tehát nem termelek már többleti műtárgyat, alanyképeket kutatok fel, olyanokat, amelyek hatnak rám valamelyest, és érdemesnek látom efemer állapotukból kizökkenteni.
Amíg lesz alapanyag és nem idegesítenek a restaurálás, ráhangolódás, együttgondolkodás, az általam legérdekesebbnek ítélt beavatkozás, majd „pepecskedő” kivitelezés bonyodalmai, addig folytatom.”
Simó Márton
Elekes Károly Tunning 8. című kiállítása július 1-ig volt megtekinthető a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban. A kiállítás anyagának egy részéből, Tunning címmel, Sepsiszentgyörgyön nyitott meg egy másik tárlatot Sturcz János művészettörténész. Ez a kiállítás 2012. július 6-tól 29-ig a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben (Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2.), hétfő kivételével minden nap 11 és 19 óra között megtekinthető.
