Pulzus

Székelyudvarhelyen ezidáig nem volt művésztábor. Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között/mellett most ez a város is keresi a képzőművészeti identitását. Berze Imre szobrász elképzelését a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont felkarolta, a Haáz Rezső Múzeum pedig szakmai hátteret biztosított, így július 16. és 26. között tíz képzőművész – köztük öt szobrász, illetve öt festő – lehetett a Spanyár-ház vendége.  A tíz napon át működő művésztelepen keletkezett munkákat egy közös kiállításon mutatták be az alkotók az érdeklődőknek. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója azt nyilatkozta, hogy a művészek kiválóan érezték magukat a Spanyár-házban, jó körülmények közt, nyugodtan dolgozhattak ezekben a napokban. Folytatás mindenképp lesz. Úgy gondolja, hogy egyelőre az alkalmankénti tíz képzőművész meghívása bőven elég, kimeríti a helyi lehetőségeket, de a későbbiekben akár bővíthető is a telep. Az az elképzelés, hogy a következő évre részben új embereket hívnak, más városokból, más megyékből, illetve külföldről, hogy az eszmék, módszerek, hangulatok áramlása még sokoldalúbb legyen, úgymond „szélesebb legyen a paletta”. Többnyelvű katalógus készült, néha kissé akadozott ugyan a háttérmunka, de sikerült minden részletet „szakszerűen” megoldani.

Sánta Csaba (Szováta) szobrász kiváló lendülettel dolgozott. Lakóhelyén voltak ugyan korábban hasonló kezdeményezések, de azok pár éve abbamaradtak. Egész sor viasz-makettet készített, amelyekből a későbbiekben akár kiállításnyi anyag is készülhet. „Ha Udvarhelyen születtek meg a munkák alapötletei, akkor több mint bizonyos, hogy a bronzváltozatok elkészülte után is ide térek majd vissza, hogy bemutassam a városnak. Más művésztelepekre is járok, de itt rendkívüli volt a hangulat, feltöltődtem. Sok ismerőssel találkoztam, jók voltak a munka utáni beszélgetések. Hasznos felüdülés volt, rengeteg aktív pihenéssel.”

Ütő Gusztáv (Sepsiszentgyörgy) performer-festő akcióművészeti megmozdulásai közül is megfestett párat, de Spanyár Pál emléke előtt tisztelegve, mint késői növendék, újragondolta és megfestette az előd egyik önarcképét. Kisfia négy nap után nem bírta a gyűrődést és a „sápsiszángyörgyi” beszéd, meg az édesanya hiányát, de kézjegyei ott vannak az apa munkáin.

Preben Chabert (Dánia) elmondta, hogy a munka megkezdése előtt, de gyakran faragás közben is jegyzetelt. Nem kizárt, hogy egyik-másik benyomás eredményeként később festmény születik, hiszen egyaránt szobrásznak és festőművésznek érzi magát, hiszen évtizedek óta párhuzamosan alkot mindkét minőségében, Chilében, Argentinában, Olaszországban és Dániában lelhetők fel a munkái, s ő maga sem tudja, hogy melyik műfaj számára a legfontosabb. Külön hangsúlyozta, hogy jó volt a „kevert-műfajú” táborban, ahol nem volt fő-festő vagy fő-szobrász, mindenki egyenrangú volt.” Ő egyébként mindkét Udvarhelyen készült művét a városnak adományozta.

Hosszan lehetne értékelni és értelmezni a kiállított anyagot. Vannak ismerős képzőművészek: Ütő Gusztáv, Sánta Csaba, Major Barna, Lakatos László, Berze Imre számos alkalommal szerepelt Udvarhelyen egyéni és közös tárlattal, Kuti Botond, Éltes Barna életkoránál fogva is ritkábban, kevesebbet, de Căbuz Annamária és Andrea éppen a közelmúltban volt jelen a Forrásközpont galériájában egyéni tárlattal, illetve a Termés nevet viselő közös kiállításon.

A Pulzus művésztelep táborzáró kiállításának megnyitóját július 26-án, délután 6 órakor tartották a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában (Kossuth Lajos u. 42.). Köszöntőt mondott Szőcs Endre, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója, a kiállítást megnyitották Vécsi Nagy Zoltán és Kovács Árpád művészettörténészek. Ugyanitt tanúi lehettünk Ütő Gusztáv „hangköltészeti cselekményének”, amelyet a tábor résztvevőivel szervezett. Mi lett volna a performance alapja, ha nem a pulzus, a szívhang? A szívdobbanásokat imitálták, azokat hangosították ki a sztetoszkóppal felszerelt képzőművészek.

Simó Márton