Enyhe vonakodással tettem be ezt a DVD-t a lejátszóba – az utóbbi időben olvasott recenziók többnyire vagy lebeszéltek róla, vagy úgy dicsérték, s emiatt volt a viszolygás, hogy látatlanban már majdnem kialakult róla a rossz véleményem –, pedig Robert(o) Rodríguez valahogyan ott van a kedvelt rendezőim listáján, szeretem az igénytelen sztorikat igen igényesen megcsináló filmjeit, kedvelem a túlzott mennyiségben szétlocsolt vért is, ami pedig a szereposztást illeti, lelkünk mélyén egészen biztosan rokonok vagyunk. A Machete szereposztása végképpen több mint parádés. Minden idők legszimpatikusabban legrusnyább embere, Danny Trejo kapta a főszerepet, s az neki testhezálló is volt, akár a szűk mexikói bőrnadrág. Mellette pedig Robert De Niro, Jessica Alba, Michelle Rodríguez, Steven Seagal, Don Johnson, és még vagy kéttucatnyi, akció- és horror-filmekből jól ismert nehézfiú vérzett el a film során. Hogy vérben nem volt hiány, az akkora közhely lenne, hogy ettől megkímélem az olvasót, néha még Rodríguez elvetemült agyának ismeretében is meglepődtem, mi mindennel lehet gyilkolni egy ilyen nagy költségvetésű latinó-akciófilmben. Például tűsarkú cipővel és hőmérővel, ami, valljuk be, többnyire nem jut eszünkbe. A Machetében használt klasszikus fegyverarzenál pedig feltétlenül elég lenne egy kisebb, lokális világháborúhoz. A filmben még Antal Nimród, igen, a „mi Nimródunk”, a Kontroll rendezője is szerepel egy-két epizódnyit, igen haloványan és hiteltelenül, s bónuszként egy magyar mondatot is kap a filmben, aminek sok értelme nem volt, de még kevés se. Nyilvánvaló baráti gesztus volt ez Rodrigueztől, na persze, nem a nézők, hanem Nimród felé.
Vissza a film cselekményére: nagydarab mexikói gonosz mexikóiakkal harcol, aztán gonosz amerikaiakkal, aztán mindkettővel. Közben sok dögös nő, sok rosszarcú rosszfiú, kiváló helyzetpoénok helyenként, a végén meg egy klasszikus hepiend, ahol minden gonosz elnyeri méltó büntetését, és minden harmadik jó a jutalmát. Mindezt, tévedés ne essék, maximálisan fogyaszthatóan, élvezetesen, a magam részéről kitűnően végigszórakoztam mind a körülbelül 100 percet. Rodríguez további becsületére legyen mondva, hogy sikerült még egy kis társadalmi feszültséget, tanulságfélét is becsempészni a filmbe, a mexikói bevándorlók és a hajdani bevándorló jenkikből telektulajdonossá váltak között. A kölcsönös leszámolás alatt azonban végig tacót eszik minden, ez külön realista bájat ad a helyzetnek.
Itteni fülnek nehéz meg nem hallani az egyetlen komolyabb politikai tanulságot a filmben, amit egy mexikói szögez le: mi nem léptük át a határt, a határ lépett át minket. Ismerős, nem?
Végezetül nem tudom kihagyni: az utóbbi időben több helyen olvastam – igen megbecsült kollégáktól és barátoktól is –, miszerint a Machete egy rasszista film, amelyben a fehéreket gyilkolják halomra az illegális bevándorlók. Erre most engedtessék meg jót mosolyognom, lazítsatok már, barátaim, a Machete egy jó film, és a ne lássuk már bele minden szelet tortába a vélt csöppnyi sz.rt. Nincs ott benne.
Jó étvágyat, és kész.
György Attila
A film eredeti címe: Machete
amerikai akciófilm, 18 éven felülieknek, 2010, 105’
Gyártó: 20th Century Fox
Rendező: Robert Rodríguez, Ethan Maniquis
Szereplők: Danny Trejo, Jessica Alba, Robert De Niro, Steven Seagal, Michelle Rodriguez, Lindsay Lohan, Rose McGowan, Cheech Marin, Jeff Fahey.