Pávai István szombat délután volt a G. Feszt vendége, aki egyáltalán nem idegen, nem messziről jött ember, hiszen itt, Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot (1951). Hosszú ideig meghatározó személyisége volt a honi táncházi zenélésnek, a táncházmozgalomnak magának, harmincöt évvel ezelőtt ő győzött meg néhány itteni zenészt – Sinka Ignácot, Szép Gyulát, Fodor Bélát és Tárkányi Jánost –, hogy alapítsanak együttest, szervezzenek táncházakat a kolozsvári, csíki és szentgyörgyi példák hatására. Így jött létre a Venyige együttes. A rendszerváltás követően azonban Pávai pályája Budapesten folytatódott, ahol a Liszt Ferenc Zenetudományi Egyetemen és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében végez kutatói és oktatói munkát. Folytatja az idehaza megkezdett gyűjtőmunkát.
Egy rövidfilmben bemutatta azokat a falusi – mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi – adatközlő együtteseket, amelyeket az elmúlt évtizedekben felkeresett. Ezek a magyar, román és cigány nemzetiségű népi muzsikusok ma már nem élnek, túl vagyunk a huszonnegyedik órán. Valami elmúlt, viszont Pávai István jóvoltából birtokosai vagyunk annak a kincsnek, amit ő magnetofonnal és kamerával rögzített. Ha akarjuk tovább is vihetjük a népi hangzás- és mozgásvilágot, hiszen táncokat is gyűjtött. Szervesen kapcsolódott ehhez kis filmhez a frissen megjelent könyve, Az erdélyi magyar népi tánczene. Ez a kötet tudományos igénnyel közelít a témához, egyetemi tankönyvként is használható, de a szerző elmondta, hogy olvasmányosra írta, abból a megfontolásból, hogy igazi kézikönyv legyen profi és amatőr zenészek, zenekarok számára, repertoárt, nótarendet kínál, hogy segítse a könyvekbe és más hordozókba temetett folklór egészséges visszaterjedését a kinti világba.
Pávai elképzeléseit igazolta a Góbé zenekar koncertje és az a táncház is, amelyet a székek és asztalok félrepakolása után szerveztek a G. Café termeiben.
Sokak szerint a Góbé zenekar koncertje majd az azt követő táncház képezte a rendezvénysorozat egyik vagy talán leghangulatosabb programját.
A fesztivált a Kiscsillag koncertjével zárták a Kőkereszt téren, ez alkalommal az időjárás kedvezett a szabadtéri rendezvénynek.
Zárókőnek kiváló volt a választás. Úgy látszik, hogy a G. Feszt eszméje megfogant, képes hagyománnyá válni, és beilleszkedve a más erdélyi városokban részben párhuzamosan zajló hasonló rendezvények sorába olyan művészeket tud ingyenesen Udvarhelyszékre hozni, akik másképp nem lennének megfizethetők. Hiánypótló és hagyományteremtő egyben.
Simó Márton