Hálaadás napja. Három nővér és népes családja ül az ebédlőasztal körül. Szülők és gyerekek, férjek és szeretők, egykori, jelenlegi és leendő élettársak beszélgetnek semmiségekről, miközben a mélyben érzelmek viharoznak.
A házigazda, Hannah férje szemet vet felesége kisebbik húgára, a középső lánytestvér Hannah volt férjével randizik, akinek súlyos hipochonderként most éppen agydaganatra van kilátása. Amikor rájön, hogy kutya baja, otthagyja állását és Isten keresésére indul, később pedig, egy mozi sötétjében, a Marx-fivérek komédiázása közben rájön, hogy az élet úgy szép, ahogy van.
Woody Allen filmje miközben az emberi lét nagy kérdéseit teszi fel, megmarad könnyednek és dinamikusnak, látványosnak és humorosnak. Szerelem és szenvedély, remény és csalódás, életöröm és halálfélelem váltogatják egymást, noha a rendező szokása szerint csupán mélységesen vagy éppen kevésbé kiábrándult értelmiségiek osztogatják az észt egymásnak és a nézőknek, miközben jócskán van részünk a Woody Allen-féli szarkasztikus nyelvi és képi humorban is. A Hannah és nővérei az Annie Hall és a Manhattan társdarabja, a New York-i művészek, színészek, festők, írók és tévések szorongásainak, kétségeinek és csekély számú nyugodt perceinek a megörökítője. Férfi és nő, értelem és érzelem játszmáit látjuk, belső monológokat, vívódásokat hallunk, és még csak nem is kell a tengerentúlon járnunk ahhoz, hogy mindez számunkra is ismerősnek tűnjön. Hétköznapi dolgok sorjáznak ugyanis a képernyőn, olyan kérdéseket hallunk viszont, amelyeket igen gyakran mi magunk is felteszünk, hozzánk hasonló módon csodálkoznak rá a szereplők a világra és békülnek meg vele, ahogyan előbb vagy utóbb, de remélhetőleg valamennyiünknek sikerül.
A Hannah és nővérei jeleneteiben mindenki mást tesz, mint amit gondol és mindenki akar valami mást vagy éppen valakit. Noha nem a szereplők elképzelései vagy a nézők elvárásai szerint teljesednek be az álmok, mégis mindenki elér egy nyugalmi szintet. Ez azonban csupán ideiglenes állapot, hiszen amiként eddig is egymásba gabalyodtak sorsok, ugyanúgy ezután sem lesz másképp, folytatódik az egymásra találás és megcsalás ördögi köre és követhetnék egymást a jelenetek akár tovább is, hiszen nem ér véget a szereplők története, csupán lezárul.
A nővérek családjának két esztendeje teremti meg a film keretét, amelyben a kor neves amerikai színészei játszanak: Mia Farrow és édesanyja , a színészlegenda Maureen O’Sullivan, valamint Dianne Wiest, Barbara Hershey, Michael Caine, a Csillagok háborújából jól ismert Carrie Fisher vagy Max von Sydow, akinek szerepeltetésével Woody Allen lerója tiszteletét mindenkori példaképe, Ingmar Bergman előtt is. Természetesen, akárcsak a tengerentúlon készített mozgóképeinek többségében, maga a rendező is színre lép, a tőle megszokott neurotikus, bőbeszédű értelmiségi bőrébe bújva. A vonzások és választások amerikai története számos díjat kapott, köztük nem is egy Oscart, Woody Allen azonban soha nem került Hollywood bűvkörébe, és évekkel később New Yorkot hátrahagyva, nem az angyalok városa, hanem Európa nagyvárosai, London, Barcelona, Párizs majd Róma felé vette az irányt.
A Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters, 1986) című amerikai film a Duna Televízió műsorán kedden (július 31.) látható 22.35 órától.
Boda Székedi Eszter