A korondi Firtos Művelődési Egylet Páll Lajos költő, festő posztumusz-kötetét jelentette meg a közelmúltban. A Kicsinéző címet viselő kiadvány gyermekverseket tartalmaz. A kis formátumú, több, mint száz oldalas könyv azokat a gyermekverseket tartalmazza, amelyeket a korondi szerző 1992 és 2012 között közölt a Hazanéző lapban. Ugyanis annak Kicsinéző rovata folyamatosan ellátta olvasnivalóval a lap kisebb olvasóit.
A szülőhelyük iránt elfogult szerzőkkel gyakran megtörténik, hogy onnan, mint egyik lehetséges centrumból szemlélik az univerzumot. Ily módon teljesen természetes, hogy Korond a világ közepe, s ezt Páll Lajos is így gondolta. És nemcsak gondolta, hanem le is írta (Itt… című versében), hogyan azt e könyvben is olvashatjuk. Olvasunk ebben a kis könyvben malac-hizlalásról, meg arról is, miért csak három nap egy mese-esztendő, vagyis esztendő a mesékben. Az Atyha fölötti köd, a kertitörpe, a csókafürdetés, meg a szombati piac is mind-mind belekerültek a versekbe.
Korondon, Páll Lajos falujában füttyszavára egész utca-hosszan tilók feleseltek valamikor, szó esik az itteni harangok szaváról is. Korondon nincsen búza – szól a nagynak a szava, a másik erre felel: van itt fazék katlanostul. Kakukkszóval üzen májuskirály, közben a pletyka Al- és Felszegen is elindul. A sóhegyek szürke színe esőt, ezüstösségük jó időt jeleznek. Megidézi az egykori tárogatószót is, akárcsak az egykori szekereseket, akik messzi vidékre elvitték a korondi égetett cserepet.
A Hazanéző Könyvek sorozatban kiadott követ borítóján Páll Lajos színes festménye szerepel, Molnos Ferenc tördelő tervezésében, illetve a belső oldalakon a szerző tusrajzait láthatjuk. A könyvet Ambrus Lajos szerkesztette, aki az Ajánló utolsó mondataiban így fogalmazott: „Ő most már az égi tornác egyik ránk-ránk kacsintó csillaga. S hogy egy ismert verssora cáfolatára hunyorgó csillagként is valóban boldog legyen, adjuk kezetekbe ezúttal nagy szeretettel, kedves kicsinézők, posztumusz könyvként az ő festményeivel, rajzaival ezt a gyermekvers-kötetét: lapozzátok örömmel és figyelemmel okulásotokra.”
P. Buzogány Árpád