Amikor bekopogtunk idősebb Szávai Mártonék házába, a nyugalmazott tanító, aki egyben a falu mindenese is, épp a lélekszám összesítésével foglalatoskodott. Több mint ötven esztendeje él Énlakán az egyébként etédi illetőségű pedagógus, úgyhogy már kezdetben sem volt ismeretlen számára ez a terep. Talán annyi számít furcsaságnak, hogy az unitáriusok által lakott településen ő az egyetlen katolikus, de ez nem akadályozta az istentiszteletek látogatásában és a híres kazettás mennyezet, meg a rovásírás tanulmányozásában. Negyven évet a helyi oktatásban töltött, s ezalatt egyúttal művelődési házat is igazgatott. Saját bevallása szerint, mintegy kétszáz színművet adtak elő a helyi és más faluból való műkedvelőkkel. Tanúja volt a kulákosításnak, a téeszesítésnek, majd annak a széthullásnak is, amely ezt az időszakot követte. Az 1989-es fordulatot követően maga is nagy reményeket táplált az újfajta demokrácia iránt, s amit lehetett, mindent elkövetett, hogy haladjon előre Énlaka. Voltak és vannak olyan szakterületek, amelyeken látványosak a változások, de két igen fontos vonatkozásban nagy a visszafejlődés: kevés a gazdálkodáshoz értő és az azt felvállaló fiatal, s Énlaka népessége folyamatosan csökken.
Nincs min csodálkozni: a 143 lélekből 88 nyugdíjas, s a fennmaradó 55 fő sem mind fiatal. Páran folyamatosan külföldön tartózkodnak, s csak papíron laknak itt, hiszen ide szól a személyiben szereplő lakcímük. A két kezén meg tudja számlálni az ember, hogy hány gazda van – mondja Szávai úr – a legjelentősebb gazdálkodó pedig nem más, mint Kolumbán Gábor mérnök-közgazdász, Hargita megye tanácsának korábbi elnöke, aki bivalyokat tart, s nem is keveset, hiszen ma már ötvennél is nagyobb az általa gondozott állomány, és azok tejét, illetve a feldolgozott terméket egy közeli élelmiszer-kereskedőlánc, a Merkúr Áruházak révén, valamint saját partnerei körében értékesíti. Ő már munkaadónak számít.
Innen ingázni nem lehet. Igaz ugyan, hogy 2014 őszén leaszfaltozták a falu végéig az utat, úgyhogy a községközpont és Székelykeresztúr irányába immár így könnyebben lehet autózni, de ennek áldásai még nem érződnek. Az etédi általános iskolába két helyi gyermeket visznek le iskolabusszal, a négy óvodásból pedig egy-kettő “vállalkozik” arra, hogy szülői kísérettel hetente egyszer ellátogasson a községközpontban levő kisdedóvóba.
A falunak nincsen lakosságmegtartó ereje. Talán akkor történne látványos előrelépés, ha néhány fiatal család szemében felértékelődne a falusi életforma és lehetőséget látnának a megtelepedésben. Ehhez elszántság, tudás és némi tőke is kell. Ilyen vonatkozásban nincsen előrelépés. Ami viszont működik – és immár kívülről is látszik – igen erős az elszántság az épített örökség és a hely természeti adottságainak megőrzése iránt. Ezek a kísérletezgetések azonban nem a helyiektől származnak. – Már a ’90-es évek elején érdeklődni kezdtek a falu iránt hazai és külföldi értelmiségiek. Talán azért szoktak ide, mert a nyolcvanas években itt élt Gelu Pateanu műfordító (1925-1995) – őt igen sokan ismerték, látogatták, népszerű társasági ember volt –, de sok hasznot hoztak a faluról szóló publikációk is, majd nagyot lendített a Budapest V. Kerületének Önkormányzatával kötött testvér települési megállapodás, illetve az a kezdeményezés, amely szakavatott építészektől és egyetemi tanároktól származott, akik a Transylvania Trust Alapítvány segítségével azt kívánták elérni, hogy az UNESCO Torockót és Énlakát vegye fel a világörökség-listára, illetve az volt a vágyuk, hogy épített örökségünket tudjuk megőrizni, hasznosítani, majd átadni az utódoknak.
Torockó esetében ez már komoly sikerrel járt. Énlakával kapcsolatosan még nem jutottak el arra szintre, de a magyar testvértelepülésről érkező segítség jóvoltából és odafigyeléssel sikerült eredeti állapotukban megőrizni a házak jelentős részét. Énlaka mára egy kicsit divatossá vált. Ma már több, az ország más vidékén élő családnak és külföldieknek is van itt nyaralója. A nyaralót úgy kell értelmezni, hogy hagyományos formában felújított, részben komfortosított parasztház. Ma már azok is fokozottan vigyáznak a vénházakra, akik valamelyik közeli városban élnek, s ide csak alkalmanként járnak haza.
(A Sóvidék Televízió kisfilmje 2012 őszén készült: Kirándulás Énlakára)
A nyugdíjas tanító és barátai által kezdeményezett konferencia-sorozat számít sikertörténetnek. Az ötlet onnan fakad, hogy Szávai úr annak idején a falu népével karöltve létrehozta a Pro Énlaka Alapítványt, hogy különböző kiadványokkal népszerűsítse a meglévő értékeket. Az alapítvány kezdetben jórészt az angliai testvértelepüléssel (Bodenhaim, Herrefordshire tartomány) való kapcsolattartást szolgálta, így koordináltak bizonyos segélyalapokat. Később egy Énlakát ismertető füzetet akart kiadni turistáknak és helyieknek, de aztán ez a feladat túlnőtt az adott helyzeten.
Készültek ilyen füzetek, brosúrák, képeslapok több ízben is, de időközben házat vásárolt Visy Zsolt pécsi egyetem tanár is Énlakán. Mivel a néprajz, a régészet iránt elkötelezett tudósról van szó, akinek ezen a téren több évtizedes munkássága van, nem szemlélhette érdektelenül a falut és a benne rejlő értékeket. Idősebb Szávai Mártonnal elhatározták, hogy túl az ismeretterjesztő füzeteken, konferenciát is szervezhetnek. Az elsőt 2007. október 6-7-én tartották. Meglepő módon, vagy magától értetődően (?) igen sokan ráéreztek az Énlaka történetéről és kultúrájáról szóló kétnapos konferencián való részvétel fontosságára, köztük: Balassa M. Iván, Vofkori László (†), Szőcs Lajos (†), Gagyi József, Albert-Homonnai Márton és Filep Antal. Az előadáson elhangzottakat a későbbiekben a szervezők szerkesztett formában is bekérték a kutatóktól, s a következő évben igényes kötet formájában aztán napvilágot látott a két nap során elhangzott és kibővített anyag.
A következő konferencia “kinőtte” Énlakát, hiszen 2009. szeptember 24-26. között már a Népi mesterségek a székely közösségekben címmel tanácskoztak, amelyből a következő évben – immár magától értetődően – ismét könyvet szerkeszthettek. A 2011-es konferencia még tágabb kérdéskört érintett: A székelyek története és régészete cím köré csoportosultak a témák. Ezt az előadássorozatot már nyugodt szívvel akadémiai szintűnek nevezhetjük, hiszen – többek közt – előadást tartott Egyed Ákos, Hegyi Géza, Pál-Antal Sándor, Pozsony Ferenc, Sebestyén József, Sófalvi András is –, olyan szaktekintélyek, akik Erdély, s azon belül a Székelyföld történetének szakavatott ismerői, s a legfrissebb kutatási eredmények tükrében igyekeznek fényt deríteni a múlt elfeledett vagy tudatosan elfedett részleteire. Ennek az anyagnak a válogatása 2012-ben látott könyv formájában napvilágot. A következő témakör is a teljes Székelyföldet érintette: Székely gazdálkodás régen és most, ugyancsak háromnapos konferencián, amelyet 2013. szeptember 19. és 21. között szerveztek meg.
Tulajdonképpen ennek az anyagnak, a negyedik kötetnek a megjelenése szolgáltatta most az alkalmat az énlaki úthoz. Január 22-én, csütörtökön mutatják be a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében a friss tanulmánykötetet, amelyben a negyedik Énlaka-konferenciák anyagait gyűjtötték össze.
(A 2007-es kezdeményezésről szóló felvétel: Az első konferencia Énlakán)
Mivel id. Szávai Márton szervezőként és szerzőként is érintett, a Firtos alatti településen senki nem illetékesebb, hogy szóljon erről az utóbbi konferenciáról és a benne foglalt tanulmányokról. „ Ilyen akadémiai jellegű és szintű előadássorozat a Székelyföldön tudomásunk szerint nincs” – mondja Szávai Márton. Az idős tanító, aki nyugalomba vonulása után is jelentőset alkotott, úgy véli, hogy a székelyek gazdálkodásával elég nagy bajok vannak, és ő javasolta, járják körül ezt a témát. „Foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen szemszögből közelítsem meg ezt a témakört, hiszen valamikor negyven-ötven vagon gabonát termelt Énlaka és jelentős állatállománya, gyümölcsöse volt. A mostani statisztika szerint pedig semmiféle termelés nincs. Minden rend, ami egykoron volt, felbomlott. Tehát olyan lerobbant képet mutat, hogy innen merre és hogyan lesz kiút, azt nem lehet tudni. A könyv első részében a múlttal, a másodikban a jelennel foglalkoznak a tudósok”. A kiadványban neves, különböző szakterületek előadói a következő kérdésekre keresték a választ: Miként gazdálkodtak a székelyek régen? Hogyan viszonyult a közösség a gazdálkodáshoz? Mit tanulhatunk a régiek tapasztalatából? Lehetséges-e egy fenntarthatóbb gazdálkodás a Székelyföldön, illetve milyen fejlesztési lehetőségek nyílnak meg Székelyföld számára az Európai Unióhoz való csatlakozás után?
Egyébként már kiválasztották az idei konferencia témakörét – Székely népzene és néptánc –, és megrendezésére 2015. szeptember 18-20. között fog sor kerülni. Ezt a sorrendben immár ötödik tanácskozást a Pro Énlaka Alapítvány, a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, a Hagyományok Háza (Budapest) és az MTA Zenetudományi Intézete (Budapest) együttműködésében tartják.
A beszélgetésünk végén a 86. életévében járó Szávai tanító úr elmondta, hogy túl ezen a rendezvényszervezésen, van egy másik fontos munkája is. Sokan tudják róla, hogy a hagyományos székelyföldi gyümölcsfajták leírásával és megmentésével foglalkozik. Összegyűjtötte a környék kertjeiből az ősök által nemesített alma-, körte- és szilvafajtákat, magoncokat nevel, oltóágakat biztosít az érdeklődőknek, kertje valóságos génbank, amelynek értéke felbecsülhetetlen az áruházi hibridekhez szoktatott emberek körében, akik másra, jobbra, sajátos és összehasonlíthatatlan ízű gyümölcsökre vágynak. A gyümölcsfákról írott dolgozatait kívánja végső formába önteni. Egyébként ezt a könyvet és a mögötte rejtőző mintegy hatvan évnyi munkát tekinti élete fő művének. Tisztában van azzal, hogy a házakhoz tartozó kertek is felbecsülhetetlen értékeket őriznek, amelyeket vétek lenne veszni hagyni.
Szó lesz majd a gyümölcstermesztésről is, de ahhoz hosszabb beszélgetésekre és újabb kiruccanásokra van szükség. Majd egy következő riportban, mihelyt annyira kitavaszodik.
Simó Márton
Tisztelt Simó Márton !
Amit leírt fölöttébb érdekesnek találom.Azért nem ártana a faluban élő emberekkel is elbeszélgetni ,nem csak Szávai Márton úrral ,mert tanítónak nem szívesen nevezném ,szerintem egy teljesen más képet kapna mint a faluról ,mint Szávai Márton úrról.Ez az ember nem tanító ,csak kinevezték tanítónak ,de sajnos a bőrömön éreztem ,a tanítási hiányosságait ,amikor a városi iskolába kerültem .Az iskolát és a művelődési házat is tönkre tette.A gazdálkodáshoz meg végképp nem ért ,ha gazdálkodott volna akkor tudná,hogy a helyiek a gabona termesztést ,a krumpli termesztést ,az elszaporodott vad állomány matt voltak kénytelenek abba hagyni ,mivel a bevetett területeket képtelenség a vadaktól megóvni ,de senki nem tesz semmit ez ellen ,mert valakinek ez jó üzlet.És azért nem ártana megkérdezni az angliai unitárius testvér gyülekezetet ,hogy miért is szakadt meg a kapcsolat Énlakával.Ja és van Papnő Énlakán . Ha szávai Márton úr templomba járna talán ezt is tudná.
Üdv.
Balogh Csilla
En is osztom BALOG CSILLA velemenyet nem hiteles a megkerdezett elmondasa.A faluban lako mas szemely is van aki illetekes a falukep megiteleseben es az igazsag elmondasaban.Koronka Attila enlaki tanacsos es falufelelos.
Azért ő (…hogy ne sértsek meg senkit:)” a gyengébb képességű” gyereket is tanulónak nevezte, pedig néha tanult, de inkább nem – és ha tanult az sem látszott rajta…
Persze, ha BCs megnézné a saját gyerekét, hogy mire vitte? …pedig „városi iskolába járt” (ameddig járt)!
Egyetértesz ezzel is Falufelelős? (Mit is jelent e cím, tisztség?)
Tisztelt Hegyi Laci !
Tanította önt Szávai Márton ? Netán ismeri az Énlakai helyzeteket ? Tudja a leggyengébb képességű gyerek is tanuló amíg iskolába jár,de én tanítónak csak azt nevezném ,akire felnézhetek .
Bocsánat! Nem tudtam, hogy egyetlen ember van a világon aki eldöntheti, hogy ki lehet tanító, pultos vagy villanyszerelő.
Emberek, ha nem néz fel rátok BCs, csak senkik és semmik vagytok!!
Azt sem tudtam, hogy csak egyedül és kizárólagosan a falufelelős egyedül az igatudás birtokosa. Mindenki más ostoba és gyökér!!
igatudás = igaztudás
Ilyen vitákhoz nem nagyon szoktam hozzászólni,mert igaza van Hegyi Lacinak, hogy mindenki azt tart valakit annak, akit akar – ez az ő privát problémája. Az biztos, hogy senkise sajátíthatja ki magának a jogot, hogy megmondja, hogy mi az „igazság” (még akkor sem ha „falufelelős”). A falufelelősnek nem a tutit kell megmondani, hanem inkább valamit tenni kellene a falu közösségéért!!
Hogy lehet az, hogy mégis az énlaki iskolából tanultak tovább a legtöbben? (Százalékos arányban többen, mint Martonosból, Várajából vagy Atyhából.) Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindenki „atomfizikus” lett! (Van aki csak a kötelező osztályokat járta végig.)
Hogy lehet az is, hogy a tönkretett kultúrotthonban volt művelődési élet? Most csak naptáncosok járnak oda jó pénzért. (A „jó pénz” nem közcélokra megy, az mindenki tudja!)
Az is furcsa, hogy volt közösség! Most mi van Énlakán? (Nem akarom leírni, de mindenki végiggondolhatja….)
Az kell megnézni, hogy ki mit tett le az asztalra – és nem azt, hogy ki kit tart minek / kinek!!!
Az egyéni sikertelenségeket nem kell másokra kenni! Vagy nem igaz az, hogy mindenki saját sorsának kovácsa?
Csilla, te milyen sokat gazdálkodsz a kínai piacon!
Előtte is gazdáskodott az italboltban!
Hiába, no! A városi iskola meglátszik a gyermekein, igaz-e?
Szomorúan olvasom az értékes hozzászólásokat,valamikor az énlaki nép a kúlturáltságáról volt híres és nem az aljasságáról.Igaz az is, meg kell nézni,hogy ki írja… A tanító bácsinak egy élet munkája áll a háta mögött,életét a közön töltötte a közért,milyen jogon alkot véleményt egy B Cs,vagy egy öntelt FALUFELELŐS,akik még nem bizonyítottak semmit,pardon az aljasságot magas szinten. Nagyon sok tanult ember került ki a tanitóbácsi keze alól,akik tisztelik,ti pedig aljas módon próbáljátok rágalmazni nem tisztelve sem korát,sem munkásságát,igaz mindenkinek a véleménye önmagát minősitti!!!!
Tisztelt vélemény nyilvánítók ,vagy csak az az egy aki több áll név mögé bújik ,mi lenne ,ha nyíltan vállalná a véleményét . Én vállalom a véleményem ,hogy Énlakán vannak olyan emberek akik akik sokkal többet tettek a közösségért,mint Szávai Márton .
Tisztelt Fórumozók! Miért van az, hogy mindig elsikkad a lényeg? Miszerint Énlakát is elnyeli a tömbben a szórványosodás? Miszerint a faluban nincs tanító — és alig négy gyermek, aki már óvodásként megkezdi az eltávolodást, a kiszakadást a közösségből? Hogy a falunak nincs gazdasági megtartó ereje, még akkor sem, ha ott Kolumbán úr megtelepedett? Ezek okát kellene tán firtatni… S tudja valaki a választ?
Kik azok, aki sokat tettek a közösségért? Biztos vállalja a nevek felsorolását is!
Tisztelt hozzászólók! Én azt kell,hogy mondjam lassan mindenkinek igaza van,de rágalmazások nélkül.Sajnos,tudatában vagyok annak az utóbbi időben,hogy minél jobban apad a falu(amúgy is kiöregedő)lakossága,annál inkább egymás ellen fordulnak legtöbbször az emberek,egyszóval dúl az irigység!Ez látszik az itt megjelent hozzászólásokban is!Én azt tartom,hogy egy faluban a papot,tanitót,mint előljárót TISZTELNI KELL! Legalábbis adjuk meg a neki(k) kijáró tiszteletet, ha másképp nem tudjuk, akkor annyival, hogy ne gyalázzuk őket!Eleget bántották az előző tiszteletest(el is űzték sikeresen a faluból,sajnos),”menet közben” a tanitót…Kérdem én,hogy lehet igy élni egy alig 150 lelket is alig elérő kis faluban?! Emberek!!! Lassan el kell gondolkodni, mig még vannak egy páran, hogy jó ez igy?! Kell ez Önöknek?! Talán, ha egymással szemben toleránsabbak lennének lehet, hogy a falu is más képet mutatna, akár még közszájon is!
Egy párat kapásból: Dancs Lajos ny. tiszteletes,id.Szávai Márton ny.tanító,Rafai Emil,Dancs Alpár,Simon J.Zaven(Bp.V.ker),id.Bálint Mihály,Visy Zsolt,Krisán Csaba,Dr.Tálas László(Baja,állatorvos),Koronka Attila,Kolumbán Gábor,stb.Ha ezeket a neveket beütjük párosítva Énlakával,akkor mind kijönnek, tehát azt(is)jelenti,hogy ha egy iciri-picirít is,de valamit tettek-tesznek a faluért,a közösségért!Könnyű annak aki semmit sem tesz azon kívül,hogy csak ül a gép előtt és szítkolózik,gyalázza embertársait,ahelyett,hogy tenne valami hasznosat.
Igazat adok Incze Ibolyanak a Kolumán személyevel mert a falut tönkre tette mint ahogy a politikat is .Az énlaki földekért a támogatást felveszi a vizért legelöért nem fizet semmit.Bivalygabit kellene elüzni a faluból..mert nem egy lejárt szavatosságú politikusra van szüksége Énlakának hanem papra és tanítóra.
Abban igazat adok,hogy egy falunak első sorban tanítóra és papra van szüksége!Előbbi sajnos(még)nincs,utóbbi hála Isten került! De viszont ne feledjük el,hogy vízért(egyelőre)nem fizet senki a faluban, viszont a gazdáktól megveszi a takarmányt,melyet soha sehol nem tudnának értékesíteni,mert nincs más a faluban akinek el lehetne adni!Az,hogy néha később fizet megtörténik,de még mindig jobb mintha a gazdának tönkremenne!A kapcsolatairól ne is beszéljünk,mert azért tudjuk jól,hogy Romániában a “szálak”,hogy működnek!Legyen vége ennek az áskálódásnak már egyszer és mindenkorra!!!Álljon oda minden pofázó és dolgozzon,akkor nem lesz ideje és energiája internetezni és mások dolgaival foglalkozni!
Kedves Barnabás! Nekem Kolumbán úr személyével semmi bajom, közismert, hogy eltávolodott a politikától, más utakat próbál kitaposni. Amiért én ebbe a vitába bekapcsolódtam: foglalkoztat a kis falvak sorsa. Amit szerintem nem old meg sem a kiközösítés, elűzés, annál inkább a befogadás, a közös kiútkeresés. Simó Mártonnak emlékszem egy jegyzetére, melyben tavaly nyáron a skanzenné válás jelenségét feszegette, azt, amikor még helyreállítunk valamit, megőrizzük falvainkban, ami még van,azt akár mutogathatjuk is, de mégsincs bennük élet, hiányzik az ember, maga a közösség, mégha oly kicsi is lenne. Az igazság az, én sem tudom, merre a kivezető út, de azt igen, ahol nincs összekapaszkodás, elúsznak az utolsó szalmaszálak is…
Olvasva a hozzászólásokat, azt mondom, hogy mindenkinek igaza van 🙂 a tanító bácsinak is 🙂 most jelenik meg egy könyve a gazdálkodásról:) soha életében nem gazdálkodott :)”Könyvet írt a bölcsességről, s hajna! “:)hát, no, viszont vannak érdemei is, a mellett, hogy tanítónak valóban pocsék volt( órán cigarettázott, s köpködött), nem adta le rendesen az órát, még vasárnapra is írt be jegyeket az ellenőrzőbe 🙂 érdemei: érdekli minden , ami körülötte van, mindenkinek segített, aki hozzá fordult ügyes-bajos dolgaival(kivált, ha románul kellett valami hivatalos dolog)szépen faragott, ért a motívumokhoz,egy időben a fiúkat faragni is tanította.Pro és kontra.A falu lakóival is baj van, nem tartanak össze, pedig valamikor ritka híres volt erről a jó tulajdonságáról( kulák üldözéskor), de ez jó régen volt, és sajnos a gondviselés még mindig mélyen alszik a Firtos lova lábainál.
mi van Csilla,ejisze apad tet tobbet a faluert,igaz sok fat lopot,holott meg erdeje se volt soha,abbol vett pesten neked lakast.Mi tudjuk mert ott elunk a falu kicsi es mindent tud,azt is hogy te mijen sokra vited a kinai piacon.
Messze elkerüli a normális hangnem ezt az oldalt! Úgy látszik, vannak roppant okos emberek, vagy bérkommentelők, akik akkor érzik jól magukat, ha hintik a sz*rt, mint Csaba a CUKROS bácsi a cukorkát!
Kedves Laci a hegyről!
Hozzászólásom nem tartozik szorosan a témához, de megszólítva éreztem magam, mondhatni kinyílt a bicska a zsebemben. Igen, én vagyok a “gyermek”, akit meg kéne nézni, bár nem rémlik, hogy ismerjük egymást, így kénytelen kelletlen billentyűzetet ragadtam.
Nem tetszik a már személyeskedésbe átmenő sárral dobálódzás. Nem érzem problémának, ha valaki leírja a véleményét, észrevételét, esetleg kritikáját. Amennyiben utánajár bizonyos dolgoknak, hogy ne állítson valótlanságot.
Úgy érzem, édesanyám (igen, Ő Balogh Csilla :)) arra próbálta felhívni a cikk írójának figyelmét, hogy nem ártana más forrásokból is beszerezni információit, hogy írása hiteles legyen. Persze a lényeget egyeseknek mégsem sikerült leszűrni. De mit is beszélek, tanult László barátunk megmondta, én tanulatlan vagyok…
Érdekes a cikk és sajnos a hozzászólásokban a szokásos ( magyar) személyeskedési megnyilvánulások közepette elvesztődik a lényeg.
Én csak kétszer jártam Énlakán, mindkétszer “foci” ürügyén. Tudom, hogy egy cikket nem lehet megírni a teljesség igényével, viszont szinte mindenki fel volt sorolva aki egy szalmaszálat is megmozdított ( ez teljesen normális dolog), de azt aki létrehozta a Vándorkupát, egy szó sincsen. Én amikor ott jártam, akkor az illető SZEMÉLYT mindenki tisztelte. Vagy csak látszat volt ?