Vannak olyan művek, amelyek helytől és időtől függetlenek. Ezek az igazán jó darabok, hiszen elvonatkoztathatók keletkezésük pillanatától, az ürügytől, amely az alapötletet szolgáltatta. Görgey Gábor darabját, A komámasszony, hol a stukker? című komédiát megjelenése óta (1969) számos alkalommal színre vitték Magyarországon. Talán 2004-ben vagy 2005-ben volt szerencsém hozzá Pesten. Rajhona Ádám alakítására emlékszem (Méltóságos). Öt embert mutat be a színmű, akik – bárhol a világon – archetípusok. A tulajdonképpeni főszereplő „azonban” a pisztoly. Mivel a fegyver körbejár, és éppen az a főnök, aki birtokolja, igen érdekes szituációk szemtanúi lehetünk, látjuk, hogy pillanatokon belül válik semmivé egy korábban felépített kisvilág, hogy fordítja ki a jellemet a hatalom. Az erő birtokosai legtöbbször nincsenek tudatában abban, hogy felsőbbrendűségükben mennyire törpék és senkik.
Némi ráncfelvarrásokkal a krajovai Marin Sorescu Nemzeti Színház 2010 óta játssza ezt a darabot, s azóta osztatlan sikerrel. Időközben a Román Televízió számára is készült egy változat, amelyet a nagy nézettségre való tekintettel többször sugároztak. A társulat vendégszerepelt közben a budapesti Katona József Színházban is.
A parádés szereposztás Angel Rababoc (Kiss), George Albert Costea (K. Müller), Marian Politic (Márton), Sorin Leoveanu (Cuki úr), Valer Dellakeza (Méltóságos) és a kiváló rendező Mircea Cornișteanu, aki egyben a díszlet- és jelmeztervező is garancia, biztos recept. A Nicu Alifantis által teremtett hangzás- és fényvilág pedig még rátesz erre egy lapáttal, hogy a hatás frenetikusabb legyen. Kétségtelen, hogy ez a produkció volt a DráMA5 legnagyobb sikere, itt lehetett érezni, hogy kitágul, kitárul a színpad világa és valami európai módon határtalan vagy legalábbis messzire ható beszéd szól benne.
Simó Márton
Jó lett volna,ha párhuzamosan valamelyik szinház bemutatta volna magyarul is ezt a darabot,és akkor lett volna igazi összehasonlitási alap,és hogy tényleg európai (elégé pejorativ már ez a szó,ebben a nagy fene globalizációban)szintű maga a színmű,és időtálló-e a mondanivaló…?