„Örökkék ég…”


Hazafelé

Pár nappal ezelőtt Szabó Károly, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója és Farcádi Sándor Levente képzőművész az intézmény alagsori helyiségében, a látvány- és hangzóanyag teremben éppen meszeléssel foglalatoskodott. Annyira salétromosak a falak, hogy az alkotó szégyellt ilyen térben kiállítani, s inkább hozzáláttak a javításhoz, s ahogy tudták, közös erővel kifestették. 

Egy évtizede annak, hogy Budapesten öt művész – Bráda Tibor, Zsolnai Gábor, Bayer Ilona és Szentgyörgyi József, Fabók Gyula – civil kezdeményezés formájában közzétett egy felhívást a magyar festészet napjának megünneplésére. Egyébként Szent Lukács napja van október 18-án, aki hagyományosan a festők védőszentje. A kezdeményezés megfogant, azóta hivatalosan is tartják a Magyar Festészet Napját, több napos művészeti fesztiválok, díjazások, tematikus kiállítások és egyéb rendezvények kapcsolódnak ilyenkor a nemzetközi visszhangot kiváltó programokhoz Kárpát-medence szerte. Babits Mihály vallomás helyett írt, 1925-ben kelt hitvallásában olvassuk, hogy: „Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot”, illetve: „Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele.” A költő a művész teremtő lelkéről és a reményről beszélt. A (magyar) festők is hasonlóképpen gondolkodhatnak, amikor a fehér vászon előtt helyet foglalnak.

A kánai mennyegző

A könyvtár alagsorának újra fehér falain Farcádi Sándor Levente (1967) huszonöt képet állított ki a következő napon. A farcádi illetőségű képzőművész az 1-es számú ipari líceumban (ma Bányai János Szakközépiskola) érettségizett, faipari szakon, de már középiskolás korában műbútor-asztalossággal és festészettel is foglalkozott, Maszelka János képzőművészeti szakkörére járt a székelyudvarhelyi Művelődési Házba, ahol elsajátította a technikai alapokat.

A szerző (Szabó Károly felvétele)

A rendszerváltozás után Budapesten Kesztyűs Ferenc (1932) magántanítványa volt hat éven keresztül (1993-1999). Kesztyűs Ferenc a tűzzománc-kerámia és a szilikon (Silacolor) művészfestékkel készült eljárás kifejlesztője és nemzetközi hírű mestere. F. S. L. Kesztyűs műtermében a szilikon alapú festékeket használva tökéletesítette tudását. Ez az anyag az olajfestékhez hasonló, annyi különbséggel, hogy az évek-évtizedek során semmit nem veszít eredeti frissességéből, az egymásra, egymás mellé felvitt színek alapanyagai nem lépnek reakcióba egymással, nem oxidálódnak, a műalkotás nem válik ‘patinássá’, kiválóan viseli a fizikai terheléseket, a hőmérséklet ingadozásait, a nedvességet vagy a száraz levegőt.

Erdőben. Szilikon alapú festéket és olajat is használ a művész, de mindkét anyaggal csodálatos színeket és ragyogást teremt a képre

A szilikon-festék hígítható, keverhető, akár pasztell-hatású képek kivitelezésére is alkalmas. Éppen a hosszú időn át megmaradó színek, az képek alapanyagának „üdesége” arra készteti az alkotót, hogy impresszionista, néha szürrealista ihletettségű képeket fessen. Többnyire az udvarhelyszéki táj, az itteni emberek szolgáltatják az ihletadó forrás lényegét, de nem retten vissza a bibliai tárgyú képektől, a többalakos kompozícióktól és az állatábrázolástól sem. Saját műtermében, illetve a szabadban dolgozik. A felsőboldogfalvi önkormányzat támogatásával a farcádi művelődési házban kialakított egy saját kisgalériát, ahol állandó kiállítással várja az érdeklődőket. „Derűről volt szó – mondotta Farcádi Sándor Levente, aki azért viseli előnévként faluja nevét, mert a környéken több azonos nevű él, de ‘Farcádi’ előnevű és olyan Sándor Levente, aki fest, csak egy létezik –, a hangulatok azonban akár óránként változhatnak, ahogy az időjárás is. Hiába a derűre ‘feljogosító’ anyag és a napfénnyel telített táj, bármikor komorrá fogalmazódhat át bennem az élmény, s bizony, azt is meg kell festenem.”

Simó Márton

Farcádi Sándor Levente kiállításának megnyitóján beszédet mondott Antal Géza farcádi református tiszteletes, Simó Annamária népdalokat énekelt, Kolumbán Matild pedig Csoóri Sándor verseiből szavalt.

A kiállítás a nagy érdeklődésre való tekintettel november 20-ig tekinthető meg a székelyudvarhelyi könyvtár nyitvatartása alatt, hétfő és péntek közt 9-től 19 óráig.

A megnyitó közönsége (Szabó Károly felvétele)

Öröm volt látni, hogy Sándor Leventének legalább száz falus-társa, ismerőse és barátja volt jelen, úgyhogy a kiállítóteremben rendelkezésre álló tér kevésnek bizonyult. Úgy látszik, hogy Farcádon és Székelyudvarhelyen sokan felfedezték és számon tartják az alkotót, aki – bár nem hagyományosan kezdte a pályáját – méltó a figyelemre, s teljes értékű művészként és emberként tölti be azt a helyet, amelyet a sors számára kirendelt.

Csobogás

“„Örökkék ég…”” bejegyzéshez 1 hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.