… a kultúra otthona
Amikor a Nyírő József munkásságát átfogó és a rendelkezésünkre álló médiafelületek korlátai között közzétehető rövid értékelését szerettük volna megírni a mostani, politikai felhangoktól egyáltalán nem mentes hangulatban, több jeles irodalomtörténészt is felkértünk, hogy vegyenek részt ebben az „ankétban”. A szakma nagy öregjei és ifjú titánjai azonban – határon innen és túl – szép sorban elzárkóztak, kifaroltak a témából. “A hazatérő Nyírő József” bővebben
Egyáltalán nem meglepő, ha ebben a rossz gazdasági helyzetben, illetve a „speciális” erdélyi magyar kisebbségi állapotban a kultúrát jótékonyságra használjuk. Akkor igazi a kultúra, ha közvetlen hatása pozitív, látható és láthatatlan eredményeket hoz. A Balázsfalvához tartozó Tűr magyarsága mindössze töredékét képezi az ottani lakosságnak, óvatos becslések szerint – a legutóbbi népszámlálásról ebben a pillanatban nincsen megbízható adatunk – a városban és a közigazgatásilag hozzátartozó vagy beolvadt nyolc településen mindössze 8%-os lehet a magyarok aránya. Kulcsfontosságú tehát, hogy a magyar felekezetek és civil szervezetek felvállaljanak olyan szerepeket is, amelyek biztosítják azt a kulturális – anyanyelvi – környezetet, ahol a magyar nyelv gyakorolható, illetve újra elsajátítható az identitás-váltás küszöbén billegő kisközösség tagjai által. “Wass Alberttel a szórványért” bővebben
A G. Egyesület és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) által szervezett G. Feszt egyik utolsó rendezvénye a Látó szerkesztőivel való találkozás volt. Vida Gábor röviden bemutatta a Látó című folyóiratot, illetve annak áprilisi számát. Száz éve – 1912. április 5. – született Örkény István, akinek emléke előtt egy regényrészletével tisztelegnek. “G. Feszt – 8. nap” bővebben
A Tamási Áron Művelődési Egyesület (TÁME) az utóbbi két esztendőben új lendülettel látott hozzá az értékmentéshez és az értékteremtéshez: megszerezte Tamási Áron Ágnes nevű húgának házának tulajdoni többségét és kezdeményezte az ingatlan rendbetételét. Hadnagy Jolán és társai fáradtságot nem ismerve azon dolgoznak, hogy a megújuló ingatlan egyfajta oktatási, művelődési és turisztikai központként segítse a község hírnevének gyarapítását. Tamási Áron nem akármilyen példakép, a mai ember is büszkén emlékszik, emelkedett lélekkel néz fel rá, és amikor a régi idők emlékét idézi, folyton arra gondol, hogy az egykorit miként lehet úgy átmenteni a jelenbe, hogy az majd a jövőnek is tartós szövete legyen. “Tamási Áron szellemében – kaláka Farkaslakán” bővebben
A könyv utóéletéről beszélgetett Parti Nagy Lajos és Kovács Ferenc a székelyudvarhelyi Gondűző étteremben. Természetes volt, hogy ők ketten szívesen leülnek egymással beszélgetni és szót ejteni írásművészetükről, hiszen számos alkalommal forgolódtak egyazon társaságban. Kovács András Ferenc (KAF) elmondta, hogy 1990 tavasza óta ismerik személyesen egymást – addig csak az irodalomból -, azóta volt közös estjük Párizsban, Bécsben, több ízben Budapesten és Marosvásárhelyen is. Székelyudvarhelyre és Sepsiszentgyörgyre KAF inkább kalauzként jött volna a magyarországi íróval, inkább Parti Nagy Lajost kívánta előtérbe helyezni, de kiderült, hogy válaszol ugyan a kérdésekre, de a válaszokban újabb kérdések fogalmazódnak meg, amelyekere KAF-nak felelnie kellett. “G. Feszt – 6. nap” bővebben
A marosvásárhelyi Kush Kush együttes fellépése képezte a hétfői nap egyetlen programját a G. Feszt keretében. A szerb, bolgár, török, cigány, román és magyar népdalfeldolgozásokat játszó viszonylag új alapítású együttes bő egy órás késéssel kezdte a koncertjét, ám nagyon gyorsan jó hangulatot teremtett. “G. Feszt – 4. nap” bővebben
Bihari Lóránt, a G. Egyesület ügyvezetője a fesztivál előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy majdnem minden elképzelésüket meg tudják ezekben a napokban valósítani, a legmerészebb programok is létrejönnek, hiszen a fesztivált egy több hónapos szervezőmunka előzte meg, előfordulhatnak ugyan kisebb időpont- és helyszínváltozások, de azokról minden nap tájékoztatnak majd a helyi sajtóban. “Startol a G. Feszt – 0. nap” bővebben