Az élet esszenciája – beszélgetés Nádasdy Borbálával


Portré 2011-ből

Gróf Nádasdy Borbála 1957-ben hagyta el Magyarországot. Egy nagyon szépen induló bécsi filmes karrier után a még távolibb idegent, Párizst választja, ahol előbb kőkemény életfeltételekkel szembesül, majd szép lassan révbe jut, de többé soha nem sikerül visszatérnie a film és a színház világába. Mégis szerencsésnek tartja magát, mert úgy élte és most is úgy élheti életét, hogy a család, a szakma és a hazaszeretet jelöli ki számára a kötelező támpontokat. Rendkívüli fordulatoktól egyáltalán nem mentes évtizedeiről – ez idáig – három kötetben vallott. És ezek a könyvek azt bizonyítják, hogy kiváló érzéke van az íráshoz is, hiszen – életkortól függetlenül – egyre népszerűbbek a magyarul olvasók körében. Életről, tervekről, régvolt és mostani hangulatokról beszélgettünk. Kötetlenül, mindenféle céltudatosság és a nagyotmondás kényszerítő görcsei nélkül. A beszélgetés hangneme riportalanyunk természetes közvetlenségéből és régi ismeretségünkből fakad. “Az élet esszenciája – beszélgetés Nádasdy Borbálával” bővebben

A diadalmas ősz jelleméről

Őszi erdő

Nagy intézkedő az ősz, csak ti még nem tudjátok. Augusztus végén, egy-egy hajnalon szerényen, szinte lopva jelenik meg, a patakparton sétálgat, mint aki a nyár megkopott zöldjét csodálja, és ha megkérdenénk, azzal vágná ki magát: bő harmatával csupán megélénkíti a fák, füvek színét. Megjárja magát az erdők szélén is estefelé, hűvös szelek kísérik, ebből lehet tudni, hogy a közelben leskelődik.  “A diadalmas ősz jelleméről” bővebben

Túl az Óperencián – túl Stephen Kingen meg a hét és félen


Dancs Rózsa a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban

Jó hangulatú iró-olvasó találkozót tartottak szeptember 12-én, csütörtök este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. Az est vendége Dancs Rózsa Kanadában élő írónő volt, aki Magyarország Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi fiókintézete által szervezett négyállomásos felolvasókörút jóvoltából jutott el a városba. Székelyudvarhely mellett Brassóban, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában tartottak Dancs Rózsa-esteket. Az írónőt Lakatos Mihály, a kulturális központ igazgatója mutatta be, Ady Endre megzenésített verseivel Zorkóczy Zenóbia színesítette az estet, moderátorként pedig Murányi Sándor Olivér író vett részt a hangulatteremtésben.  “Túl az Óperencián – túl Stephen Kingen meg a hét és félen” bővebben

Wass Albert szivara

Mátészalkán a református nagytemplomban

A közelmúltban tartotta Kulcsár-Székely Attila az 53. Mustármag-előadást. Ez a műsor teljesen más oldaláról mutatja Wass Albertet, nem a regényíró, hanem inkább a lírai költő mutatkozik meg a Csurulya Csongor által rendezett előadás révén. A színművész elmondta, hogy az őt meghívó lelkész jelezte: az előadáson jelen lesz az író egyik fia is.  “Wass Albert szivara” bővebben

Szamizdat


Székely-Szabó Zoltán "taxíró"

Olyan rég volt divatban a szamizdat – eredetileg ‘szamizdatyelsztvo’ -, hogy mára gyakorlatilag elfelejtettük és csak a szakirodalomban, illetve a létezett szocializmust érintő kutatásaink során találkozunk véle. Nem kellene azonban annyira temetni ezt a kényszerű jelenséget, hiszen a hivatalos, befogadott és állami keretekből működtetett irodalom mellett ma is felbukkan, sőt olyannyira működik az adófizetői emlő nélkül, hogy jól.  “Szamizdat” bővebben

Mások rég letűnt világa

Briszéisz, Akhilleusz rabszolganője és szeretője

Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg. Azt vallja a szerző, hogy „a legszebb álarcokat asszonyok festik, és a kárpitokhoz is értenek. Csak azt nem lehet tudni, mikor készül maszk és terv a függő kelmékhez: hiszen örökösen előttünk járnak, csak a fürdő kapujában tűnnek el rövid időre, amikor a szokás megengedi.” “Mások rég letűnt világa” bővebben

Kéjpróza

A kötet borítója

„Egy székely szamuráj élete kéjprózában elbeszélve” – mondta titokzatosan a szerző, amikor olvasásra ajánlotta újabb könyvét. A regény ürügyén váltottunk pár szót életről, irodalomról, harcról, jelenről és jövőről…

„Murányi Sándor Olivér prózaírót (1974, Székelyudvarhely) eddig inkább Erdélyben ismerték, az utóbbi időben azonban magyarországi publikációi révén is felhívta magára a figyelmet” – írja Dr. Fried István a szerzőről, aki az idei Ünnepi Könyvhéten dedikálta Budapesten a Kalligram Könyvkiadónál május elején megjelent Zordok, a székely szamuráj című kötetét. “Kéjpróza” bővebben

Székely Könyvtár

A Székely népballadákkal indítják a sorozatot

Kiváló ötlettel hozakodott elő a Székelyföld című folyóirat szerkesztősége: száz kötetben kívánják bemutatni a történelmi Székelyföldön keletkezett szépirodalmat. Ebben a programban a kiadó partnere a Hargita Megyei Tanács. Az első öt kötet megjelenésekor azt látjuk, hogy a szerkesztők jól választottak, hiszen az indításhoz olyan műveket vettek elő, amelyek reprezentatívak és majdhogynem általánosan beivódtak a köztudatba, olyan könyvek, amelyek nélkül elképzelhetetlen a “székely irodalom”.
“Székely Könyvtár” bővebben

Ahol a templomban erdő nő

Trianoni menyecske

Margittai Gábor újságíró, irodalomtörténész, egyetemi oktató olyasvalamire vállalkozott az eltelt majd másfél évtizedben, ami nála jóval korosabb és tapasztaltabb tudósoknak is a becsületére vált volna: őszintén és józanul szembenézni mindazzal, amit Trianon jelentett a magyarság számára, higgadt számvetést készíteni mindarról, ami volt, ami maradt, ami van, és ami a jövő számára még megmenthető, mindezt természetesen nem a szobában „duruzsoló” fűtőtestek melegében, mások által jegyzett tudósítások, fényképek és térképek alapján, hanem kitartó, kemény és szívós munkával, saját kezűleg és „szeműleg” elvégezve kinn a terepen, sokszor zord, sokszor fájdalmas, sokszor szívet melengető körülmények között, majd nagyszerű könyvekben összegezni és közzétenni a tapasztalatokat, biztos kézzel irányt mutatva a tekintetben, amit sokan és sokszor, de a leginkább különböző színű ködökben tapogatózva próbálnak, próbálunk megtalálni: hogy miként tudnánk és miként lenne érdemes nekünk, magyaroknak, megmaradni itt, a Kárpát-medencében. “Ahol a templomban erdő nő” bővebben

Nyírő kapcsán – vitézkötésről és fényképekről

Vitézkötés

A vitézkötésről

Nem nagyon volt zsinórozás a székely paraszti öltözéken. Annak idején csak az uraknak díszelgett mindenféle cifraság a dolmányukon, s az is inkább azért, mert a katonai divat, pontosabban az egyenruhák pár funkcionális eleme terjedt vissza a civil öltözékre. Mert az urak általában katonák (is) voltak. “Nyírő kapcsán – vitézkötésről és fényképekről” bővebben