Wass Alberttel a szórványért

Az író életművének jelentős része emigrációban keletkezett, maga is többnyire szórványvidéken élt Erdélyben

Egyáltalán nem meglepő, ha ebben a rossz gazdasági helyzetben, illetve a „speciális” erdélyi magyar kisebbségi állapotban a kultúrát jótékonyságra használjuk. Akkor igazi a kultúra, ha közvetlen hatása pozitív, látható és láthatatlan eredményeket hoz. A Balázsfalvához tartozó Tűr magyarsága mindössze töredékét képezi az ottani lakosságnak, óvatos becslések szerint – a legutóbbi népszámlálásról ebben a pillanatban nincsen megbízható adatunk – a városban és a közigazgatásilag hozzátartozó vagy beolvadt nyolc településen mindössze 8%-os lehet a magyarok aránya. Kulcsfontosságú tehát, hogy a magyar felekezetek és civil szervezetek felvállaljanak olyan szerepeket is, amelyek biztosítják azt a kulturális – anyanyelvi – környezetet, ahol a magyar nyelv gyakorolható, illetve újra elsajátítható az identitás-váltás küszöbén billegő kisközösség tagjai által. Tűr plébánosa, Kémenes Lóránd érzi a saját felelősségét és elhatározta, hogy a visszaszolgáltatott helyi Magyar Házat egy többfunkciós intézménnyé alakítja, ha eljut arra szintre, hogy a romos állapotú ingatlant a helyi magyarság szolgálatába állíthassa. A kezdeményezést Erdély-szerte és a határokon túl sokan támogatták és támogatják ebben a pillanatban is.

Lóri atya, Tűr plébánosa

Kulcsár-Székely Attila a Wass Albert írásaiból összeállított egyéni estjével állt az ügy szolgálatába. A színművész a közelmúltban Németországban és Ausztriában élő honfitársaink meghívására előadókörúton vett részt. Tapasztalatairól, élményeiről beszélgettünk, és nyilvánvaló, hogy szóba került a tűri Magyar Ház ügye is.

Kitől származott a külföldi turné ötlete?

Egy szerencsés véletlennek köszönhető. A múlt nyáron Nagy István vásárhelyi színész-kollégámnál vendégeskedtünk Vármezőn. Egyik nap beugrott hozzájuk ebédre és egy kis csevegésre Balog András, Münchenben élő, Marosvásárhelyről elszármazott hazánkfia. Szó szót követett és a beszélgetés a Wass Albert előadásra terelődött. András azonnal felajánlotta, hogy amint hazamegy, megpróbál szervezkedni, hogy kijussak hozzájuk. Decemberre már meg is voltak a helyszínek és az időpontok: München, Nürnberg, Augsburg. Akkor vettük fel a kapcsolatot a Bécsben élő Székely Szabó Zoltánnal, Tutukával, aki Erdélyből kivándorolt színművész, s rendszeresen szervez itthoni fellépőknek előadásokat Bécsben. Úgyhogy bécsi lehetőséghez juthattunk általa. A budapesti, a Káposztásmegyeri Szentháromság plébániatemplomba szervezett program már csak hab volt a tortán. Zsigmond Barna, Csíkszeredában szolgáló magyar főkonzul felesége látta az előadást Csíkban, és ő kérdezte, hogy nem szeretnénk-e Budapesten is fellépni. Nekünk, amellett, hogy nagyon szerettünk volna, kapóra is jött az ajánlat, mivel hazafele így is úgy is meg kellett volna valahol állnunk, hiszen nem lehet 1400 kilométert egyszerre megtenni.

Milyen manapság az emigráns közönség? Milyennek mutatkozik „kívülről” a diaszpóra? Inkább vendégmunkásokból vagy diákokból áll össze az érdeklődők csoportja? Esetleg több évtizede kint élő idősebbekből?

A közönség minden esetben az ott élő magyar közösség volt, függetlenül, hogy Erdélyből vagy Magyarországról kerültek oda. Függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartoznak. Függetlenül attól, hogy vallásgyakorlók-e vagy sem. Nagy volt az érdeklődés, például Bécsben több, mint hetvenen voltak, Augsburgban pedig több, mint százan. És elmondható, hogy volt köztük idős, fiatal, értelmiségi és munkás is.

A Mustármaggal Káposztásmegyeren

Wass Albertnek mostanság milyen a recepciója?

Egészen más, mint itthon. Ott valóban minden szó, minden mondat a szívükhöz-lelkükhöz szól, hiszen az előadás anyagának nagy részét maga Wass Albert is emigrációban írta. Erre az első előadáson, menet közben jöttem rá, amikor láttam, hogy azon részeknél is kezdett könny gyűlni a nézők szemébe, ahol itthon még nem.

Hogy áll a tűri Magyar ház ügye? Hónapok óta zajlanak a jótékonysági előadások. Hány ilyen előadás volt? Még most is szükség van pénzre? A rendelkezésre álló összeg csak a felújításra elég, vagy bútorzatra, üzemeltetésre is jut belőle?

Tudomásom szerint körülbelül 25 000 lej gyűlt eddig össze. Mi három Mustármag előadással járultunk hozzá. Természetesen ez még messziről sem fedezi a szükségleteket. Most azonban a kétkezi munka kezdődik. Önkéntesek fognak segíteni a felújításban. Remélem, hogy a nyári szabadságom alatt legalább egy hétig én is tudok csatlakozni.

Hol és mikor lesz a következő Mustármag-előadás?

http://www.szh.ro/videos/view/1373/jotekonysagi-est-a-turi-magyarokert.html

Jó kérdés, mivel az az 50. előadás lenne, de nem tudom, hogy hol lesz. Egy kicsit innen vissza kellene nézni, és legalább lélekben ünnepelni… Ennek a bizonytalanságnak az az oka, hogy a meghívásoktól is függ minden, a legközelebbi  augusztus 20.-ára szól, Szentgericére, ahol állítólag Wass Albert egyik örököse is jelen lesz. Azonban kaptam egy érdekes felkérést: május 24-én egy magyarországi csoport tagjai, akik a pünkösdi búcsúra jönnek Somlyóra, megállnak Marosvécsen Wass Albert sírjánál, ők kértek fel egy rendhagyó irodalmi órára, aminek a gerincét a Mustármag képezi. Úgyhogy ezt is vehetjük az 50. előadásnak. Az író nyughelyénél idézni az emlékét nagyon megtisztelő és nagy izgalommal készülök a feladatra.

Simó Márton

A Magyar Ház egy évvel ezelőtt