Miklós Leventével, az Udvarhely Táncműhely hét éve hivatalban levő vezetőjével a IV. Össztánc Ősszel című rendezvénysorozatról, és arról az időszakról beszélgettünk, amelyet az intézmény élén töltött. Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala nem kívánja meghosszabbítani a szerződését, megbízása 2012. december 31-én lejár. Változás, más koncepció hatása következik be a társulatnál, s úgy látszik, hogy a művészeti szakember életében is újabb pályaszakasz veszi kezdetét. Miklós jól ismeri saját képességeit és jövőjét illetően bizakodó .
Miben különbözött ez az Össztánc Ősszel a korábbiaktól, ha leszámítjuk azt, hogy időben most sokkal tovább tartott?
Ez a hátrány, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal majdnem egy hónapon át tartott, tulajdonképpen előnyére vált, mert így minden meghívottunk el tudott jönni, és minden előadást teltházzal játszottunk. Az Össztánc Ősszel nevű fesztiválnak mindig az volt a feladata, hogy bemutassuk általa a hazai táncegyüttesekben zajló munka legjavát, illetve külföldi vendégeket is hívjunk. Minden előadáson látszott, hogy manapság nem lehet csak a népi kultúrára támaszkodni, a népi forrásból való táplálkozást ki kell egészíteni, alkalmazott, felfrissített továbbgondolt néptáncot kell mutatni a nézőknek. Nagyon vevő a közönség az ilyen kísérletező jellegű produkciókra. Ez érvényes a nyárádszeredai amatőr Bekecs Néptáncegyüttes előadásától a hivatásos Maros Művészegyüttesig és a Duna Művészegyüttes legutóbb látott műsoráig.
Tulajdonképpen a nyárádszeredaiak produkciója is több az egyszerű műkedvelésnél, hiszen eléggé komolyan veszik a táncot, szakmailag kiváló, profi rendező, koreográfus szaktudását vették igénybe.
Így van, csak nevében amatőr az együttes, a tagok nem főállásban dolgoznak ott, hanem a szabadidejüket áldozzák fel… Folytatva a korábbi gondolatot: úgy látom, hogy az elképzelés eredetileg is helyes volt, a kísérletező néptáncnak van ma jelene és lesz jövője is.
Hogyan működött a kakukktojásnak szánt, felújított Amit akartok… című előadás ebben néptánc-gyökerű program sorozatban?
Az Amit akartok… a felújítás után frissebb, egységesebb és erőteljesebb lett a két új művésszel. Egyszer adtuk elő Udvarhelyen, majd utána három városban mutatkoztunk be, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, mindig teltház előtt és jól érzékelhető sikerrel.
Sikerült új tagokat szerződtetni a Táncműhelyhez, vagy csak egy-egy produkcióhoz szerződnek a szabadúszó előadók?
Egyelőre csak ehhez az előadáshoz. Nem tudom, hogy mi fog történni a továbbiakban, hiszen nekem december 31-én lejár a megbízatásom. Györgyjakab András az eredeti tervek alapján – például – két előadásban is benne lett volna az évad során.
Változott-e, esetleg szélesedett-e, gyarapodott-e a mostani Össztánc alkalmával Udvarhelyen a közönség?
Előadásaink, a saját produkció kivételével és a Heveder együttes koncertjét leszámítva, a nagyteremben zajlottak. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy teltházas előadásokat tartottunk. A terem 432 férőhelyes, minden nagyszínpadi előadáson bent volt a 400 ember, ez 1200 néző, amihez hozzá kell számítani még minimum 200 fő táncházi érdeklődőt és a stúdió-előadás 80 nézőjét is. Én személyesen nem voltam jelen a Heveder koncertje után szervezett táncházban, de a visszajelzések alapján sokan voltak. Meg kell jegyeznem, hogy a mi táncházunkban megforduló zenekarok és a sajtó, illetve a táncház látogatói jelzései alapján elmondhatjuk, hogy a székelyudvarhelyi táncház az egyik legjobb egész Erdélyben, népes, hangulatos, sokoldalú és minőséget, tudást közvetít.
Fesztiválokat hívtál életre, kapcsolatokat teremtettél hazai és külföldi mozgásszínházakkal, neves koreográfusokkal és rendezőkkel. Hét évig vezettél, menedzseltél egy intézményt, amely hiánypótló és hagyományteremtő is volt ugyanakkor. Merre és hogyan?
Nem tudom. Mindenképp kulturális területen szeretnék dolgozni. Működtetek egy könyvesboltot, életem egyik fontos színtere a könyvkereskedelem, szeretem, értek is hozzá, de csak abból nem lehet megélni. Helyiséget bérlek és vannak alkalmazottak is. Úgy alakult az életem, hogy az öt éves mérnöki egyetemet követően két évet tanítottam, ez hét év, majd hét évet mint szerkesztő, riporter a médiában, hét éve vagyok az Udvarhely Táncműhelynél. Elképzelhető, hogy ismét egy ilyen hétéves periódus következik, csak másutt.Tovább képeztem magam a kulturális menedzsment irányában, tapasztalataim is vannak, úgyhogy jó lenne kamatoztatni ezt a tudásomat.
Az eredeti elképzelések szerint már zajlaniuk kellene a próbáknak, hiszen a felvidéki Furik Ritával egy felnőtteknek szánt előadást és egy gyermekműsort is terveztek, ezeket januárban szerették volna bemutatni. Katona Gábor budapesti koreográfust is meghívták. Mi lesz a 2012-2013-as évadra tervezett bemutatókkal?
Nem tudom. Úgy látszik, hogy már nem az én feladatom ezekkel foglalkozni. Más felállás, más koncepció látszik érvényesülni. A novemberi tanácsülésen még nem döntöttek a Táncműhely igazgatói állásának meghirdetéséről. Egy versenyvizsga kiírásához és lebonyolításához minimálisan szükség van harminc napra. Az általunk gyakorolt módszereket, az itt tetten érhető művészeti koncepciót is – már ami a mozgásszínházi kísérletezést illeti – igazolták a szakma neves képviselői. Nagyváradon, a Hivatásos Együttesek Találkozóján, amikor Novák Ferenc Tata és Pávai István is elismerően nyilatkozott a díjazott Esterházy-adaptációnkról, úgy éreztünk, hogy jó úton járunk. Az a meggyőződésem, hogy a város vezetése nem ezt akarta. Más elképzelések vannak és abban nekem, az általam képviselt iránynak nincsen létjogosultsága.
Simó Márton