Félreértés ne essék, nem volt félmillió olvasója a KultúrHonnak 2011. októbere óta! Mindössze az történhetett, hogy ennyiszer kattintottak rá a blogra. “Analógul mondva” ennyien lapoztak bele. Bizonyára létezik olyan szoftver is, amely számlálni képes azt is, hogy hány különböző IP-címről jelentkeztek be a portálra, hányan keresgéltek a KultúrHon írásai közt, kik, s mennyi időt áldoztak egy-egy itt szereplő “dolgozat” elolvasására. Most nem ez érdekel minket. Inkább egy csendes ünneplésre, megemlékezésre késztet a pillanat, hogy valamikor a 2013. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka fordulhatott át a beépített számláló a félmillión. Nem érdemes nagyzolni, hogy mennyire erős a “médium” – a hordozó portál, a Székelyhon.ro maga az igazi, az hajtja, sodorja magával -, de bizonyos, hogy az itt megjelenő írások igyekeznek átfogni/bemutatni a teljes magyar glóbusz kulturális jelenségeit, illetve olykor-olykor – nyilván a teljesség igénye nélkül – a világba is kitekintgetünk egyik-másik szerzőnk jóvoltából. A “villany-folyóirat” előnye, hogy bármikor fellapozható, előkereshető belőle bármelyik írás.
Szerkesztői elvünk az, hogy a közeljövőben is 3-4 naponta frissítünk, teret és időt hagyva, hogy egy-egy téma kifussa magát és eljusson a megszokott két-háromszáz olvasóhoz. Nagy öröm, amikor olyan jelenséget érintünk, amely meghaladja a többezres olvasottságot. Úgy látjuk, hogy a teljesen nyitott és demokratikus rendszer, amely lehetőséget biztosít a szubjektív vélemények – kommentek -, hozzászólások közzétételére, azt mutatja, hogy a KultúrHon nem is annyira rossz. Nincsenek rosszindulatú megjegyzések. És nem túl gyakoriak a szarvashibák sem. Igyekszünk pontosan és igényesen fogalmazni, s túljutni a regionális köldöknézésen.
Ez a félmilliós forgalom arra is feljogosít, hogy elmondhassuk: a KultúrHon mára egy “megkerülhetetlen” fórummá lett, amely eléri, sőt meghaladja a klasszikus hordozón megjelenő folyóiratok hatásfokát. Elkerülhető, kiiktatható ugyan az életünkből, de sokan mégiscsak elég rendszeresen belebotlanak és vissza-visszatérnek az itteni elektronikus hasábokra. Ettől a mostani pillanattól kezdve még következetesebben, még nagyobb kedvvel végezzük ezt a kultúrát népszerűsítő és – olykor – teremtő munkát. Nem érdektelen, ami itt “íródik”. Értünk és nekünk való.
Simó Márton