Ugyancsak merész indítást láthatunk: a három fejezetre tagolt film legelején már megtudhatjuk, melyik szereplő távozik hamarosan az élők sorából. Az első két fejezet címe ugyanis haláleseteket jelöl. Fatih Akin, török származású német rendező, saját bevallása szerint olyan, irodalmi művekben megszülető feszültség mozgóképes változatával kísérletezett, ahol a cím előrevetíti a későbbi történéseket. Izgalmas – állítja Akin – , hogy a néző többet tud a szereplőknél és mihelyt törődni kezd sorsukkal, egyre inkább azt akarja, hogy ne haljanak meg. Meglepő módon a gyilkosságok véletlenszerűsége hangsúlyozódik ki, annak ellenére, hogy előre tudjuk őket. Nem sok ok van ugyanis arra, hogy éppen a szóban forgó szereplőkkel végezzen egy rosszul irányított pofon, egy nem jó kézbe került pisztoly, és így éppen akkor és ott érjen véget számukra a történet. Ilyen módon már-már behelyettesíthetőek más szereplőkkel, hiszen ahogyan ők, a többiek sem játszanak főszerepet. A hangsúlyok ugyanis folyamatosan eltolódnak, aki kezdetben főszereplőnek látszik, a későbbi jelenetekben már csupán mellékszereplő, ha még életben marad egyáltalán. A hátramaradottak új viszonyokba rendeződnek, a halál itt ugyanis nem tragédiát, hanem szükséges továbblépést jelent, esélyt ad azoknak az embereknek, akik – kultúrától függetlenül, de általa továbbra is meghatározva – nyitottak maradnak. A másik oldalon ugyanis a találkozások és az otthonra találás filmje, egyben pedig a német színésznő legenda, Hanna Schygulla jutalomjátéka és tiszteletadás egy kortárs író, Selim Özdogan előtt is (az ő könyvét ajándékozza a fiú az apának).
Fatih Akin a legtöbb európai fesztiválon ugyancsak díjesővel jutalmazott, Fallal szemben című filmje után a tárgyalt alkotással a Szerelem, Halál, Gonosz elnevezésű trilógiájának a második darabját készítette el. Akin következetesen visszatérő témával – kultúrák egymás mellett élése, egymásra gyakorolt kölcsönhatása, egymástól való elhatárolódása – és rendkívül friss hanggal jelentkezik egy olyan időszakban, amikor a német filmgyártás színvonalasabb darabjai, egy egész nemzet lelkiismeretét vizsgálva, idéznek nemzedékeket sújtó múltbeli bűnöket. A másik oldalon azonban nem szól a nácizmusról vagy a kettéosztott országról, sem a szűkebb hazáról, ahol emberek ütköznek, hanem egy egész földrészről, ahol nemzeteknek kell megférniük egymás mellett. A globalizáció és az Európai Únió korszakában járunk, két olyan ország határain belül, ahol alapjaiban tér el nem csupán a kultúra, de a bürokrácia és a törvénykezés is. Hamburg és Isztambul között ingáznak a szereplők, nem várt események késztetve őket határátlépésekre, legyen szó akár országok választóvonalairól vagy éppen előítéletekről. Mindazok, akik keresik egymást, végül nem találkoznak, a záróképekben viszont idegenek alkotnak egymással meglepően meghitt közösséget. A keresés látszólag célját veszíti, ám a tragédiák ellenére is életigenlő, a szülő-gyermek közötti kapcsolatra is rávilágító történet nem zárul le. A harmadik és egyben a zárófejezet elején már maga a film címe tűnik fel. A másik oldalon így végül hétköznapi emberek állnak előttünk, akik úgy próbálnak egymás mellett tovább élni, hogy közben az együttélést emelik művészetté.
Boda Székedi Eszter
A másik oldalon (Auf der anderen Seite, 2007.) című német-török filmdráma a TVR Cultural műsorán pénteken (február 10.) látható 22.10 órától