Orbán Balázs szemével 2010–2013

Ez a fotóalbum harmadik a sorban, melyet a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont adott ki Hargita Megye Tanácsa anyagi támogatásával a 2002 óta Udvarhelyszéken szervezett fotótáborok válogatott anyagából. A kiadvány összesen 56 települést mutat be, 11 község: Máréfalva, Bögöz, Parajd, Székelyderzs, Siménfalva, Galambfalva, Farkaslaka, Románandrásfalva, Újszékely, Korond, Fenyéd községek minden faluját és tanyáját. A táborok szakmai vezetője és a képanyag válogatója Balázs Ödön, a Forrásközpont fotográfusa. “Orbán Balázs szemével 2010–2013” bővebben

Változó falukép a múló időben

Balázs Ödön felvétele

A településről szóló fényképkiállítással szemben eleve elvárásaink vannak. Annak is, aki nem ismeri Atyhát és persze annak is, aki itt él. Egyrészt elvárjuk, hogy olyan képet kapjunk a felvételek által a faluról, ami eddigi ismereteinket igazolja, másrészt pedig olyat is szeretnénk látni, amiben eddig nem volt részünk, amit nem ismerünk. Harminc felvétel által azonban ez kevésbé lehetséges. Sőt, sokórányi mozgóképpel sem lehet ezt a látványt, érzést elénk varázsolni. “Változó falukép a múló időben” bővebben

Túrakönyv a Bucsecsről

Az erőteljes látogatottság mellett csendes zugokat, embertő kevésbé sértett tájakat is találni (Székely Árpád felvételei)

A Bucsecs hatalmas, tömeges megjelenésű bástyaként őrködik Erdély délkeleti végvidékén, a Déli-Kárpátok és a Kárpátkanyar határán. Tekintélyt parancsoló, óriási sziklás leszakadásai és jégvájta formakincse az előbbi nagytájhoz, kőzettani szerkezete pedig az utóbbihoz sorolja. Vad alpesi látványával méltó kiegészítése a Déli-Kárpátok uralkodó, 2500 méter fölé merészkedő vonulatait bemutató túrakönyv-sorozatnak, amelynek elsődleges célja a glaciálisan átformált térszínek ismertetése. Székely Árpád túrakönyv-sorozatának negyedik kötetében a Bucsecs hegységet, Erdély délkeleti bástyáját mutatja be. “Túrakönyv a Bucsecsről” bővebben

Orbán Balázs nyomdokán Homoródszentmárton községben

Homoródszentmárton, 2015 (Balázs Ödön felvételei)

„Ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezd hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol – bármilyen is az – megismerni és ismertetni” – írta Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) unitárius lelkész és író, Lókod szülötte. “Orbán Balázs nyomdokán Homoródszentmárton községben” bővebben

Törökök útján a Balkánon (31.)

A várban szórakoztató és kulturális központ van, amely inkább vigalmi negyedként funkál, éjszaka a dorbézolás céljait szolgálja

Egyszer már jártam ebben a városban, a biciklim itt omlott össze egy csúnya, esős téli napon. Akkor nem volt lehetőségem végigbogarászni a látnivalókat, most azonban bepótoltam. “Törökök útján a Balkánon (31.)” bővebben

Tájak és házak

A felsősófalvi tájház (Fotó: Simó Márton)

Valami különleges izgalom száll meg, amikor tájházat látogatok. Mintha időutazást tennék egy olyan korba, amikor ugyan nem éltem még, de a hátrahagyott házak, gazdasági épületek és tárgyak révén belelátok az ezelőtti időbe. Elképzelem a férfi-elődöket, akik mindenféle szúró- és vágó-készséggel felszerelkezve alakították ki azokat az eszközöket, amelyekkel nap mint nap dolgozniuk és élniük kellett. “Tájak és házak” bővebben

Szent Anna-tó. Anno 1981 (2.)

Szent Anna-búcsú 1981-ben (Elekes Károly felvétele)

Még július végén, augusztus elején, a harminchárom évvel ezelőtti események évfordulóján, az ügyben érintett Jánosi Andrással való beszélgetés után láttunk hozzá a Szent Anna-tónál lezajlottak kutatásához. Az augusztus 18-án publikált írást több ezren olvasták, több online-hozzászólás érkezett, és telefonon is hívták a szerkesztőt. Olykor ismeretlenek is. A következőkben még megszólítottunk néhány barátot, ismerőst, akikről tudtuk, hogy lehetnek bizonyos részinformációi. Pillanatnyilag jóval többet tudunk az eseményekről, mint korábban, de ez még nem minden, viszont segítheti a tisztánlátást.

“Szent Anna-tó. Anno 1981 (2.)” bővebben

Féljünk-e a kannibáloktól?

Lóránt Attila - majommal

Igazán szép és kerek történet, amikor valaki már gyerekkorában elhatározza, hogy „mi lesz, ha nagy lesz”, s aztán irigylésre méltó kitartással kapaszkodva szikláról-bércre, felér pályája csúcsára… E tekintetben Lóránt Attila fotográfus története rendhagyó történet. Nem készült már gyerekkorában fotósnak, sőt: egy ideig „nagykorában” sem, pályája ilyetén alakulásába a véletlen szólt bele. Reklámfilm-rendezőként 2002-ben Dél-Afrikában készített egy reklámfilmet, és megtetszett neki a vörös kontinens. Olyannyira, hogy néhány hónap múlva visszatért Kelet-Afrikába. Egy reggel az Indiai óceán partján kószált, amikor arra lett figyelmes, hogy az ott lévő halászok égetnek valamit. Amikor közelebb ment, akkor látta, hogy lángoló autógumikkal égetik le a csónakjaikra tapadt fúrócsigákat. Annyira megdöbbentette a látvány, hogy készített egy fotót. Ez volt az első fotója. Innen indult a pályája, amely végül a National Geographic Társaság karjaiba röpítette. “Féljünk-e a kannibáloktól?” bővebben

A titokzatos kovásznai asszony

Fiatalasszonyként az 1950-es évek közepén

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár szervezésében 2014. április 3-án, csütörtökön, a Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag tárában mutatták be A titokzatos kovásznai asszony című könyvet. Vendégek: Gocz Elvira, Kovászna város díszpolgára, a könyv “élménytulajdonosa” és Gyila Sándor fizikus, a könyv megírója, a Háromszék napilap munkatársa volt. A bemutatón levetítették Fábián Kornélia kisfilmjét a főszereplőről. “A titokzatos kovásznai asszony” bővebben

Törökök útján a Balkánon (19.)

A vonatablakból látható táj mindenért kárpótol

Az útlevél-ellenőrzés és a vámvizsgálat után hamar átestünk, ahogy a hivatalos emberek feljöttek a vonatra. Montenegróban aztán egy csapásra megkezdődött az eurós világ. A vonatállomástól pár kilométerre volt a város, ezt a távolságot taxikkal küzdötték le az utasok. Engem is megszólított az egyik, nagyban ajánlkozott. Kért öt eurót, én adtam kettőt, s mindketten jól jártunk. “Törökök útján a Balkánon (19.)” bővebben