A Kováts Fényképészet kiállítása Csepelen

Bartók Béla 1907-ben járt a Kováts Fotó gyergyói fiókműhelyében

Budapest 21. kerületének önkormányzata száz reprodukciót vásárolt a Kováts-család archívumából, többnyire id. Kováts István fotográfusi hagyatékából, azzal a céllal, hogy a válogatást megtartsa, s azt a továbbiakban a saját üzemeltetésű intézményekben hasznosítsa. Ez az anyag Az én népem címet viseli és székelyudvarhelyi, illetve a Székelyföld legkülönbözőbb vidékeiről való épületeket, eseményeket, embereket örökítve meg, négy tematikus kategóriába szerveződik: Falu, Ember, Székelyudvarhely és Nyirő József.  “A Kováts Fényképészet kiállítása Csepelen” bővebben

Törökök útján a Balkánon (16.)

Novi Pazar látképe a hegytetőről

Betértem egy medresze üzletébe, alkohol nélküli helal-parfümöt vásárolni. Aztán visszamentem a sétálóutcába, ahol egy Korán-árus török kávéval és borovnica szörppel vendégelt meg. Ez a borovnica szerintem áfonya vagy ahhoz nagyon hasonlító bogyó lehet. “Törökök útján a Balkánon (16.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon(14.)

Egy kicsit agresszív reklám, de a helyi termék mindennél fontosabb

Miután megnéztem Tito marsall szobáját, egyenruháját, kedvenc fegyvereit, nyergét, s egyéb személyes tárgyát, úgy éreztem, hogy kicsit belefáradtam immár a múzeumlátogatásba. Olyan hatalmas volt az a sokféle hadi témával foglalkozó gyűjtemény, hogy egy szuszra nem is lehetett végignézni. Úgyhogy szünetet adtam magamnak egy idő után, és kimentem az udvarra levegőzni. Ott egy idős, ám nagyon barátságos kínai férfi buzgón fényképezte a tankokat. Nagyra értékelte a kínai tudásomat, rögtön névjegyet húzott elő és meghívott Kínába. Ki tudja? Megtörténhet, hogy egyszer teljesül ez a vágyam is! Jól eltettem a névjegyet, gyűjtöm az ilyen kapcsolatokat, hiszen ezekből a személyes találkozásokból szokott kialakulni az a kapcsolati háló, amely segít majd bejárni egy-egy országot. “Törökök útján a Balkánon(14.)” bővebben

Madéfalvát eltiporni…

A közelmúltban emlékeztek a Siculicidiumra Madéfalván és Csíkszeredában. A könyvbemutató és a kiállítás is a 250. évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények sorába illeszkedik

A Siculicidium („madéfalvi veszedelem”) 250. évfordulójára jelent meg Móser Zoltán fotóművész és Tamás Menyhért költő Holtak vigasza (Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2013) c. albuma, amelynek ünnepélyes bemutatójára 2014. január 5-én, Madéfalván került sor, míg az eredeti képekből készült – és az albuméval azonos címet viselő – kiállítást január 7-én nyitották meg a csíkszeredai Székelyföld folyóirat Galériájában, a szerzők jelenlétében. “Madéfalvát eltiporni…” bővebben

Törökök útján a Balkánon (13.)

A vár ma hadtörténeti és -technikai múzeumnak ad otthont

Kimostam a holmim a Dunában és azonmód, úgy vizesen magamra is öltöttem. A parkban az egyik padon egy titkárnő-féle lány meditált a hajókürtök és kopácsolás zajára. Nagy ívben elkerültem, majd egy kőbánya tűnt fel a közelben és máris Belgrádban voltam. “Törökök útján a Balkánon (13.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (12.)

Az egykori város mára egybeépült a szerb fővárossal

Hirtelen felindulás vezérelhetett, mert Horvátországból ismét átmentem Szerbiába, s immár nem a vajdasági részek vonzottak, hanem Nándorfehérvár, hiszen ott is rengeteg török építészeti emléket látni. Szerbiában a török hódoltság nem másfél évszázadig, hanem sokkal tovább tartott. Igen jelentékenyek a nyomok, s a török befolyás – túlzások nélkül – még ma is igen jelentős. Vagy csak most van erősödőben? “Törökök útján a Balkánon (12.)” bővebben

Az anyatejtől az anyaföldig

Sokszáz fényképfelvétel készült az operatőri munka mellett

In memoriam Ozsváth Pál

Pali bácsit a fél város ismerte. Nemcsak karakteres bajusza és kiterjedt fotográfusi munkássága, meg operatőri tevékenysége miatt, de ma már deres hajú szakiskolai növendékek egész évfolyamai is szívesen, jó emlékeket őrizve gondolnak vissza rá Székelyudvarhelyen és a környéken, hiszen hosszú időn át oktatómesterként dogozott. A televíziózással 1969-ben került kapcsolatba, amikor a Román Televízió Magyar Adása szerződést kötött véle riportok és tudósítások készítésére. “Az anyatejtől az anyaföldig” bővebben

Székely világutazó szakácskönyve

Kis japán illemtan és gasztro-kalauz

Berecz Edgár egyike a legismertebb székelyudvarhelyi arcoknak. Dávid Botond fotóművész szerint „százarcú ember”. Nemcsak a lapokban és a reklámokon megjelenő fotói révén, hanem az általa publikált útirajzok, naplók és gasztro-kulturális jelentések révén került be a köztudatban. “Székely világutazó szakácskönyve” bővebben

Mikor született a legnagyobb székely?

Orbán Balázs ismeretlen fotója (Molnár Attila gyűjteményéből)

A lengyelfalvi római katolikus plébánia anyakönyvéből egyértelműen kiderül, hogy 1829. február 3-án látta meg a napvilágot, Balázs napján. Székely András plébános keresztelte meg február 9-én. „Az újszülött neve: Illustrissimus Blasius, Baro, Orbán, Johannes, Paulus. Szülei (parentes): Illustrissimus  D. Baro Joannes Orbán et Illustr.  D. Eugenia Knecht, vero nomine Foresti. – Keresztszülők: Illustrissimus Dominus Comes Jóannes Haller et Magnifica D. Anna, Ugron, – helyettesíti (substitutus patrinus): Mag. D. Bölcskövi, capitanus.” – olvassuk a Bányai János által szerkesztett Székelység, 1940. évi 3-5. számának 19. oldalán. “Mikor született a legnagyobb székely?” bővebben

Ha nem fotós lenne?

Dávid Botond fotója a családi fotóstúdió közelében, a Kossuth Lajos utcában készült

“Mi lennék, ha nem fotóznék?” – ismételte meg önmagának – csak úgy – a feltett félig-meddig hivatalos kérdést Dávid Botond székelyudvarhelyi fotóművész. Aztán rövid gondolkodás után már mondta is a frappáns választ. “Akkor olívaolaj-készítő vagy borász vált volna belőlem.” Kétségtelen, hogy az olajbogyóban és a szőlőben is benne van egy nyár esszenciája, és sok törődés, munka, energia szükségeltetik, hogy kiváló legyen a végtermék. “Ha nem fotós lenne?” bővebben