… a kultúra otthona
Egyszer már jártam ebben a városban, a biciklim itt omlott össze egy csúnya, esős téli napon. Akkor nem volt lehetőségem végigbogarászni a látnivalókat, most azonban bepótoltam. “Törökök útján a Balkánon (31.)” bővebben
Ennél ócskább, semmitmondóbb, jellegtelenebb fővárost életemben még nem láttam. Túrkálók voltak a legnagyobb üzlethelyiségekben, és egymást érték a koldusok. Nem láttam sehol tereket, palotákat, irodaházakat. Hosszas keresgélés és gyaloglás után megkerült a folyópart, egy török híd, valami romok is, de ezeket úgy benőtték az apró házak, hogy már alig látszott belőlük valami. “Törökök útján a Balkánon (20.)” bővebben
Lőrincz György írót (1946, Kápolnásfalu) és munkásságát nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken, hiszen irodalmi eszmélése óta – első novellája 1970 karácsonyán jelent meg az Utunkban – minden betűjével a helyhez és az itt élő emberekhez kapcsolódik. “Az író és a témahűség” bővebben
Az Úz-völgyi első és második világháborús harcokra, az ott 68 éve elesett székelyföldi, csángó és ismeretlen katonákra emlékeztek augusztus 26-án, vasárnap a katonatemetőben. Az Erdély és Moldva, később Hargita és Bákó megyék határán lévő, ma is eléggé elszigetelt vidék gyér lakossága számára az utóbbi két évtized aránylag kevés változást hozott, földművelés helyett az állattenyésztés meg fakitermelés jelenti a lét alapjait. Úz völgye közigazgatásilag Csíkszentmárton, Csinód és Egerszék pedig Csíkszentgyörgy községhez tartozik, és az első világháború utáni időben gyimesiek népesítették be jobban. Csinódra, viszonylagos közelsége miatt, Bánkfalváról és Csíkszentgyörgyről is kitelepedtek. A megyénkbeli tanyák életéről filmet – ezt Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont támogatja – forgató székelyudvarhelyi stáb jóvoltából járhattuk be a környéket. “Alcsíki tanyák, romantika nélkül” bővebben