… a kultúra otthona
A DráMA5 következő napjai – október 26., 27. és 28. – kicsit bonyolultabbak voltak, mert bekövetkezett a hétvége, amikor több az idő, s az ember inkább beleveti magát a programokba. Van, s mindig is volt ennek a találkozónak egy szakmai, úgymond elméleti része, ezek a különböző témák mentén szervezett, jól átgondolt kerekasztal-beszélgetések, a sajtótájékoztatók, illetve a tőlük független, a spontán módon létrejövő eszmecserék, ilyenkor még ezekre is jut idő. “DráMA 5 – 4-6. nap” bővebben
Vannak olyan művek, amelyek helytől és időtől függetlenek. Ezek az igazán jó darabok, hiszen elvonatkoztathatók keletkezésük pillanatától, az ürügytől, amely az alapötletet szolgáltatta. “DráMA 5 – 3. nap” bővebben
“Titok a drámaírás” – mondta mosolyogva Szálinger Balázs, aki a DráMA5 első napjának vendége volt. A drámaírót abból az alkalomból hívták meg, hogy megjelent egy kötete, amely egyben prózát, verset és drámát tartalmaz. Azt a Köztársaság című darabot is, amelyet az idei évadban műsorára tűz a helyi Tomcsa Sándor Színház. A közönségtalálkozó előtt beszélgettünk Balázzsal, illetve voltak némi előkészületei is elektronikus levélformában, de az író eléggé szűkszavúnak bizonyult még így is. “DráMA 5 – 2. nap” bővebben
A DráMa5 szakmai találkozó nyitó-eseményeként jó érzés volt Tomcsa Sándorra gondolni. És megnyugtató Tomcsa szellemét idézni. Furcsa, hogy a drámaíróról intézményt neveztek el városunkban, furcsa, hogy emlegetik, de mégis bosszantó – mondta Nagy Pál színházigazgató –, hogy mindennek ellenére a jeles szerző nincsen eléggé jelen a mai kulturális köztudatban Udvarhelyen. “DráMA 5 – 1. nap” bővebben
Október 23. és 28. között tartják a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szervezésében az 5. dráMa nevű kortárs színházszakmai találkozót. Csurulya Csongor művészeti vezető elmondta, hogy ezt a hat napon át tartó seregszemlét még ma sem nevezik fesztiválnak, hiszen nincsen verseny-jellege, „mindössze” annyit tud, hogy összehozza a haza magyar színjátszás legjavát, illetve ízelítőt nyújt a Magyarországon zajló kőszínházi folyamatokról, némi rálátást biztosít a roppant izgalmas hazai román színművészetre. “DráMA 5 – 0. nap” bővebben
Közismert irodalomtörténeti tény, hogy Madách Imre anyja, Majthényi Anna igen erős kézzel vezette a rámaradt gazdaságot, férje hirtelen és korán bekövetkezett halála után (1834), valóságos nagyasszony volt, aki már abban a korban is erősen konzervatívnak számított. Az írót neveltetése során – elemi- és középiskolás korában végig magántanuló, sőt egyetemi évei alatt is, hiszen a család Pesten, a Kálvin téren berendezett lakásban élt – elszigetelte a kinti világ valós eseményeitől, s a gyakran betegeskedő, gyenge fiatalember emiatt eléggé magányos volt, „túl” sokat olvasott és hat élő, illetve holt nyelvet tanult meg a magyaron kívül. “Kései sorsértelmezés” bővebben
Mindig hálás feladat Csehovot játszani. Főleg azért, mert az orosz mester kiválóan képes tesztelni egy-egy társulat tudását, s arra készteti a produkciókban szereplő színművészeket, hogy az összjáték során egymást figyelve és segítve járuljanak hozzá a darab sikeréhez. A Csehovnál felbukkanó monológok, a meg-megszakadó párbeszédek lehetőséget adnak a különlegesebb játékra, maguk a színészek is elcsodálkozhatnak, hogy miféle titkok és lehetőségek bukkanhatnak elő a szövegből.
A közelmúltban tartotta Kulcsár-Székely Attila az 53. Mustármag-előadást. Ez a műsor teljesen más oldaláról mutatja Wass Albertet, nem a regényíró, hanem inkább a lírai költő mutatkozik meg a Csurulya Csongor által rendezett előadás révén. A színművész elmondta, hogy az őt meghívó lelkész jelezte: az előadáson jelen lesz az író egyik fia is. “Wass Albert szivara” bővebben
Egyáltalán nem meglepő, ha ebben a rossz gazdasági helyzetben, illetve a „speciális” erdélyi magyar kisebbségi állapotban a kultúrát jótékonyságra használjuk. Akkor igazi a kultúra, ha közvetlen hatása pozitív, látható és láthatatlan eredményeket hoz. A Balázsfalvához tartozó Tűr magyarsága mindössze töredékét képezi az ottani lakosságnak, óvatos becslések szerint – a legutóbbi népszámlálásról ebben a pillanatban nincsen megbízható adatunk – a városban és a közigazgatásilag hozzátartozó vagy beolvadt nyolc településen mindössze 8%-os lehet a magyarok aránya. Kulcsfontosságú tehát, hogy a magyar felekezetek és civil szervezetek felvállaljanak olyan szerepeket is, amelyek biztosítják azt a kulturális – anyanyelvi – környezetet, ahol a magyar nyelv gyakorolható, illetve újra elsajátítható az identitás-váltás küszöbén billegő kisközösség tagjai által. “Wass Alberttel a szórványért” bővebben
Úgy tűnik, hogy az Udvarhely Táncműhely által bemutatott „táncjátéknak” (Amit akartok, avagy előjáték a Vízkereszthez) legalább két fontos rétege van. „Könnyed” tengerparti játszadozásról esett szó, de mindaz, amit láthattunk a bemutató alkalmával nem csak légiesség, nem mind bű és nem csupa báj. “6. Tánc Tavasza – 2. nap” bővebben
