… a kultúra otthona
A marosvásárhelyi Kush Kush együttes fellépése képezte a hétfői nap egyetlen programját a G. Feszt keretében. A szerb, bolgár, török, cigány, román és magyar népdalfeldolgozásokat játszó viszonylag új alapítású együttes bő egy órás késéssel kezdte a koncertjét, ám nagyon gyorsan jó hangulatot teremtett. “G. Feszt – 4. nap” bővebben
Bihari Lóránt, a G. Egyesület ügyvezetője a fesztivál előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy majdnem minden elképzelésüket meg tudják ezekben a napokban valósítani, a legmerészebb programok is létrejönnek, hiszen a fesztivált egy több hónapos szervezőmunka előzte meg, előfordulhatnak ugyan kisebb időpont- és helyszínváltozások, de azokról minden nap tájékoztatnak majd a helyi sajtóban. “Startol a G. Feszt – 0. nap” bővebben
Tartja az önmaga által megszabott menetrendet az Udvarhely Táncműhely: elkészült a Trilógia-projekt harmadik része, a „képmás”, amelynek bemutatójára 2012. március 10-én, szombaton került sor.
Mármint a XX. Gruppen. A marosvásárhelyi retro-kabaré mondhatni reprezentatív válogatást hozott össze a 2011-2012-es évadra, amely így egyfajta merítés az elmúlt két évtizedben bemutatott bohózatok legjavából. “Hálás a hecc” bővebben
Kulcsár-Székely Attila a 35. Mustármag előadásnál tart. 2011. május 8. óta három országba jutott el ezzel a műsorral, az erdélyi helyszíneken kívül Szlovéniában és Magyarországon lépett fel, de további meghívásoknak is szívesen eleget tesz, ha felkérik. “A Mustármag születéséről” bővebben
Hetekkel ezelőtt láthattuk a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat jóvoltából Bolha a fülbe című Feydeaux-darabot, amelyet itt azért emlegetünk, mert a Tomcsa Sándor Színház társulat mostani bemutatója is hasonló típusú bohózat, csak éppen majd’ évszázaddal később keletkezett (1971), s nem az öreg kontinens szárazföldi részén, hanem Angliában játszódik, ahol kicsit más, mondjuk azt, hogy visszafogottabb a humor.
Azt írja a francia irodalomtörténet, hogy Georges Feydeau-nak mintegy hatvan színpadi műve van, amiből huszonötöt rendszeresen játszanak francia nyelvterületen, de nálunk felé csak az Osztrigás Micit és A bolha a fülbe címűeket szokták elővenni a magyar társulatok. A színházi emberek úgy vannak vele, hogy ebben a kettőben minden benne van, ami jellemzi a szerzőt: általában a házastársak közötti bonyodalmakról esik szó, ármányról, pletykáról, szeretőkről, félreértésekről és szerepcserékről. “Visszafogott szenvedélyek” bővebben
Vișniec-darabot játszani divat. Mert az. Ez az állítás azonban csak részben igaz. Inkább mondjuk úgy, hogy azért érdemes játszani, mert hálás. Nem annyira a közönség, hanem inkább a színészek számára. Sok rejtőzködő apróság van a szövegben, a pillanat által teremtett – alig-alig felsejlő – szituációban, amelyet mindenképp ki kell aknázni és hasznosítani. “Ki van a kútban?” bővebben
Úgy tűnik, hogy ezt a darabot sikeresen adaptálta a Csíki Játékszín. Eleinte azért tűnt egy kicsit idegennek a Hargita lábánál a történet, mert olyan sajátos nyomorúság volt benne, ami a Magyar magyar vidékre jellemző. Ezt az „apróságot” sikerült áthidalniuk most Victor Ioan Frunză rendezésében. “Pannon Flinstone” bővebben
Spiró, az Spiró. Bármit mondhatnak az emberek, hogy ilyen, hogy olyan, de az biztos, hogy regényben, novellában és színműben is állja a helyét. Kiváló szerzőhöz méltó színház kell. Előfordult már azonban, hogy az elsőrendű darabot is megbuktatták, Shakespeare-t a leggyakrabban: oly nagy népszerűség mellett és párszáz év alatt minden megesett őkelmével. “Végy egy kilátástalan helyzetben levő családot” bővebben