… a kultúra otthona
Ebben a faluban láttam egy bezárt katolikus templomot. Egy út melletti feszületen azt írta: Gestiftet von Mathias Klencz u. Nicolaus Klencz 1888, Erneuert 1907. Az egykori papilakban cigányok laktak. Bekopogtam. Egy csodálatos szépségű cigány nő nyitott ajtót. “Törökök útján a Balkánon (11.)” bővebben
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk. “A kutató, a vezető és a kisebbségi sors” bővebben
Interjúalanyunk vegyes családból származik. Édesapja egy Lehliu (Calarasi megye) melletti telepen született, édesanyja Csíkdánfalván. A Homoródalmással való kapcsolata onnan ered, hogy anyai ágon oda kötődik, a család többi tagja, a közelebbi és a távolabbi rokonsága zöme ma is itt él. Vladimir Paduraru július utolsó vasárnapján konfirmált a homoródalmási unitárius templomban. “Ha nem székely, akkor senki és semmi vagyok” bővebben
Félreértés ne essék, nem volt félmillió olvasója a KultúrHonnak 2011. októbere óta! Mindössze az történhetett, hogy ennyiszer kattintottak rá a blogra. “Analógul mondva” ennyien lapoztak bele. Bizonyára létezik olyan szoftver is, amely számlálni képes azt is, hogy hány különböző IP-címről jelentkeztek be a portálra, hányan keresgéltek a KultúrHon írásai közt, kik, s mennyi időt áldoztak egy-egy itt szereplő “dolgozat” elolvasására. “KultúrHon: 500 ezer olvasó?” bővebben
A busz ablakából már messziről feltűnt a vár sárga épülete. Vonzott, mint a mágnes. Még a buszból észrevettem egy dzsámit jelölő és előre mutató táblát. Gyorsan leszálltam és igyekeztem minél hamarabb odaérni. “Törökök útján a Balkánon (5.)” bővebben
A farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület (TÁME) működése minden pillanatában ”kincsőrző” próbál lenni, igyekszik mindig igaz értékeket képviselni és támogatni. Úgy tűnik, hogy ebben az évben több álmuk is teljesülhet. A múlt évben felújították Tamási Ágnes néni, az író húgának házát, amely Tamási Áron Alkotóházként fog üzemelni a jövőben. ““Élet Farkaslakán” – múltból gyökeredző jövő” bővebben
Berecz Edgárt nem kell különösebben bemutatni a Székelyhon olvasóinak, hiszen azok közül, akik a Székelyföldön élnek sokan ismerhetik, gyakran találkozhattak korábbi úti élményekről szóló beszámolóival és recepteket tartalmazó könyveivel. “Törökök útján a Balkánon (1.)” bővebben
Hogy mit hagyott az utókorra a közelmúltban elhunyt esztelneki László János, ahogy a székelyudvarhelyiek ismerték, a “Vén Farkas”, még nem tudni pontosan. Szabó Károly filmrendező, a Városi Könyvtár megbízott igazgatója ígéretet tett, hogy a kéziratokat méltó körülmények közé helyezik, s a későbbiekben kutatható állapotúvá rendezik. “A “Vén Farkas” hagyatéka” bővebben
Pávai István szombat délután volt a G. Feszt vendége, aki egyáltalán nem idegen, nem messziről jött ember, hiszen itt, Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot (1951). Hosszú ideig meghatározó személyisége volt a honi táncházi zenélésnek, a táncházmozgalomnak magának, harmincöt évvel ezelőtt ő győzött meg néhány itteni zenészt – Sinka Ignácot, Szép Gyulát, Fodor Bélát és Tárkányi Jánost –, hogy alapítsanak együttest, szervezzenek táncházakat a kolozsvári, csíki és szentgyörgyi példák hatására. Így jött létre a Venyige együttes. “G. Feszt – másodszor (9-10. nap)” bővebben
Az ilyen hosszú fesztiválokon egy idő után belefárad az ember a kultúra-dömpingbe. Végül is nem kötelező minden rendezvényen részt venni – lehet válogatni -, a szervezők azonban úgy állították össze a repertoárt, hogy jusson is, maradjon is, és minden korosztályt megszólítva, a legszélesebb igényeket kívánják kielégíteni. Úgy szervezték, hogy bármikor be lehessen kapcsolódni, s hiányérzete legyen mindenkinek, ha kimarad valamiből. “G. Feszt – másodszor (7-8. nap)” bővebben