… a kultúra otthona
Ezt az alapigazságot Szász Ferenc brassói unitárius lelkész mondotta, amikor méltatta Bencző Dénes (1929) ny. unitárius lelkész-esperes frissen megjelent kötetét, amelyet július 10-én, vasárnap este mutattak be Homoródalmáson. Hogy honnan vette laudációjához ezt az evidenciát, honnan nem, de megállapítása mindenképp telitalálat, valóban elviselhetőbb az élet, hogyha humorunkkal és humorunknál vagyunk. ““A humor földön kívüli ajándék”” bővebben
Hogyha van az utóbbi évtizedek magyar irodalmának népi ága, akkor a Szabó Gyula életműve minden bizonnyal ahhoz tartozik. Élete – talán éppen a tiszavirág életű „kicsi magyar világnak” köszönhetően – úgy alakult, hogy a testvérek közül ő volt az, aki magasabb iskolákat járhatott és már fiatalon bekerülhetett az erdélyi magyar irodalom fősodrába. “A szavak jó gazdája – Szabó Gyula (1.)” bővebben
Interjúalanyunk vegyes családból származik. Édesapja egy Lehliu (Calarasi megye) melletti telepen született, édesanyja Csíkdánfalván. A Homoródalmással való kapcsolata onnan ered, hogy anyai ágon oda kötődik, a család többi tagja, a közelebbi és a távolabbi rokonsága zöme ma is itt él. Vladimir Paduraru július utolsó vasárnapján konfirmált a homoródalmási unitárius templomban. “Ha nem székely, akkor senki és semmi vagyok” bővebben