Részei és részesei maradunk-e a teremtésnek?

Képesek leszünk-e úgy megújulni, hogy a múlt értékeit magunkba kódolva hordozzuk?

Amikor hozzáfogtam a jelenlegi dolgozat megírásához, a székely falu mai képére gondoltam, annak előző arcára, amelyre oly szívesen emlékszünk, s amelyet oly módszeresen romboltunk szét az elmúlt évtizedekben. Aztán arra az ötletre is, amely a Modern Székely Ház nevű projekt keretében bukkant fel pár évvel ezelőtt Hargita Megye Tanácsa kezdeményezésére. Fájó a múlt emlékeinek fokozatos eltűnése. Fájó az is, hogy igény szerint, mai köntösben nem sorakoznak elénk ezek az újragondolt házak. Valószínű, hogy az épületek formájának és küllemének változásával a lelkünk is mássá lesz. Mivel nem igazán értem, hogy miért nem kell nekünk az, ami a miénk, elhatároztam, hogy jobban elmélyülök a témában. Hiszen velünk, bennünk is baj van. “Részei és részesei maradunk-e a teremtésnek?” bővebben

Mesés és dákomán

Az egyházmegyét Szent István alapíttatta 1009-ben. A második templom Szent László király idején épült, amelyet a tatárjárok 1241-ben elpusztítottak. A mai templom alapjait a XIII. század végén rakták le

Kétségtelen, hogy gyönyörűen felújították Erdély egyik régi fővárosának történelmi központját. Több mint 47,5 millió lejt, azaz 10,56 millió eurót költöttek a várfalak, a bástyák, a terek és épületek rehabilitációjára. “Mesés és dákomán” bővebben

A kutató, a vezető és a kisebbségi sors

Az 1920. június 4-én szétszabdalt ország

Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk. “A kutató, a vezető és a kisebbségi sors” bővebben

Harcoltak-e románok a magyar forradalomban?

A magyar közgondolkodásba mélyen beivódott, hogy az 1848/49-es forradalom- és szabadságharc azért vérzett el, mert az ország nemzetiségei nem ismerték fel egy esetleges összefogás előnyeit, hanem az egyéni érdekeket előtérbe helyezve, minden etnikum ki szerette volna vívni – leggyakrabban a közvetlen szomszédja kárára – a maga viszonylagos függetlenségét, illetve bevette azt a maszlagot, amelyet „oszd meg és uralkodj” alapon a bécsi profi politikusok ekkor is eredményesen hintettek szét a különböző anyanyelvű és kultúrájú alattvalói elitek körében. “Harcoltak-e románok a magyar forradalomban?” bővebben