… a kultúra otthona
Valamikor a kilencvenes években ment egy film a tévében. Egy hullát kiásnak, majd újratemetik, de reggelre megint ott van a kert végében. Így megy ez napról-napra, a tettes – egy asszony, aki megfogadja, hogy amíg él, a holttest nem nyugodhat a földben – bíróságon elhangzó szavai nyomán világossá válnak tettének indítékai. “A megtartott ígéret” bővebben
A fesztivál programja csütörtökig a kiadott műsorfüzet szerint alakult. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Midnight Tango című előadásról viszont már a reggeli órákban kiderült, hogy nem fogják a Tánc Tavasza keretei között bemutatni. “6. Tánc Tavasza – 4. nap” bővebben
„Nagyon jólesik, hogy így, ilyenkor, az érettségi előtt, a pályaválasztási szezonban került sor erre a rendezvényre, mert – talán – arra is jó lesz, hogy felkeltse a középiskolások érdeklődését a szakma iránt” – mondta Bálint Arthur operatőr-filmrendező a minap a Sapientia EMTE végzős hallgatói vizsgafilmjeiből tartott vetítés alkalmával a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. “Nem vágyom nagy dolgokra” bővebben
A gyergyószentmiklósi színház előadásának kulcsszava a formabontás lehetne. Rendhagyó játék, de attól még emberbarát és viszonylag könnyen értelmezhető, nem kényszeríti a nézőt holmi intellektuális áttétek vagy szimbólumok megfejtésére. “6. Tánc Tavasza – 3. nap” bővebben
Úgy tűnik, hogy az Udvarhely Táncműhely által bemutatott „táncjátéknak” (Amit akartok, avagy előjáték a Vízkereszthez) legalább két fontos rétege van. „Könnyed” tengerparti játszadozásról esett szó, de mindaz, amit láthattunk a bemutató alkalmával nem csak légiesség, nem mind bű és nem csupa báj. “6. Tánc Tavasza – 2. nap” bővebben
Az első napon a sepsiszentgyörgyi M Studio Mint a fagyöngy című műsorát láthattuk, a Duna Táncműhely a Himnusz című előadással mutatkozott be. Miklós Levente a színházterem előcsarnokában köszöntötte a megjelenteket. Pár szóban ismertette a hat fesztiválnap során látható produkciókat és kevéssel 7 óra után – ezúttal tízpercesre rövidült az ilyenkor szokásos negyedóra – kezdődhetett a rendezvénysorozat nyitánya. Az előtérbe kávézó-asztalokat helyeztek, büfét üzemeltetnek, hogy hangulatosabb és otthonosabb legyen a hangulat. Mind a két előadáson telt ház volt, a közönség maximálisan igénybe vette a hely adta lehetőségeket. Lábon-állásra, ki-be járkálásra egyik helyszínen sem volt lehetőség. “6. Tánc Tavasza – 1. nap” bővebben
Hétfőn este kezdődik és szombatig tart a 6. Tánc Tavasza Tánc- és Mozgásművészeti Fesztivál Székelyudvarhelyen. A fesztivál nyitása előtti sajtótájékoztatón Miklós Levente igazgató elmondta, hogy ebben az évben lesznek visszatérő vendégeik is, de nagy hiányzójuk is van, a bukaresti Masca Színház, amely nem tudta elhozni a tervezett produkciót. Ettől eltekintve azonban igyekeztek magyarországi együtteseket is meghívni (a nemzetközi hírnévnek örvendő Győri Balettet és a Duna Táncműhelyt), odafigyelnek a diákokra is, akik egy-két éven belül akár meghatározó szereplőivé is válhatnak a hazai táncművészetnek, illetve fórumot hoznak létre a hazai (magyar) mozgásszínházi társulatoknak, hogy lehetőségük legyen az egymás és a Székelyudvarhely közönsége előtti bemutatkozásra.
Egy gyakran a pohár fenekére néző családapát elrabolnak, és tizenöt évre egy szobába zárnak. Nincsen kapcsolata a külvilággal, testét nem kínozzák, viszont nem beszél vele senki. A szobában levő tévé az egyetlen, ami híreket közvetít számára, miközben a falat kaparva szabadulni próbál, magányában hangyákat lát és azon gondolkozik, ki és miért tette ezt vele. Ahogyan elfogták, úgy is engedik szabadon, váratlanul és mindennemű magyarázatok nélkül. Hamarosan pedig az is kiderül, hogy nem a tizenöt esztendő volt a büntetése, hanem mindaz, ami ezután következik…
Az Oldboy nagyon hamar kultfilmmé vált. Hatalmas rajongótábora és a szakma elismerése is jelzi, hogy azon alkotások közé tartozik, amelyek bizonyítják: a lassúbb ritmusú, személyesebb hangvételű művészfilmek helyét átvették a különleges, már-már extrém élményt kínáló, dinamikus művek. Az ázsiai mozgóképekért ugyancsak rajongó Quentin Tarantino az Oldboy-jal kapcsolatosan jelentette ki: tarantinósabb, mint bármelyik saját filmem. Ilyen módon az amerikai rendező tulajdon rajongótáborának a figyelmét is ráirányította Chan-wook Park filmjére, de nem csak. Az akciófilm-köntösbe öltöztetett Oldboy ugyanis egészen különleges látás- és ábrázolásmóddal rendelkezik: az osztott képernyőt, az internet lehetőségeit, a túlzó brutalitást fűzi össze a görög sorstragédiákkal, a Monte Cristo grófja lapjain megjelenő helyzetekkel, a kafkai abszurditással, Shakespeare szereplőinek kisiklott sorsával, de bibliai vonatkozást és még sok mást is fel lehet fedezni a képeken. Az ókori vázákon ábrázolt csatákra emlékeztető, látványosan megkoreografált jelenetek az erőszakot művészi kifejezésmóddá alakítják, magyarázatokat is kínáló bölcsességek ismétlődnek, miközben az is nyilvánvalóvá válik, hogy tetteink – vélnénk bármennyire is jelentékteleneknek azokat – nem maradnak következmények nélkül. A dél-koreai rendező bosszútrilógiájának (Mr. Vengeance – A bosszú ura, Oldboy, Lady Vengeance – A bosszú asszonya) második, egyben leghíresebb darabja távoli, mégis ismerős helyzeteket közvetít, nincsen ugyanis túlterhelve a keleti civilizáció motívumaival és egymáshoz túlságosan hasonlító szereplőkkel. Pokoljárást láthatunk, fölösleges fecsegések, rég elfeledett pletykák, ártalmatlannak tűnő csínytevések továbbélésének történetét. A kihulló fogak, élve elfogyasztott polipok, levágott nyelvek és magányos sorsok mögött azonban magával ragadó líraiságot fedezhetünk fel. Miközben alig egy évtizeddel az Oldboy bemutatása után a tengerentúlon már az újrafeldolgozásra készülnek, érdemes rácsodálkozni napjaink ázsiai filmtermésének hihetetlen erejére és eszünkbe vésni, hogy jobb kerülni a rémes tapétákkal borított szobákat, a lila esőernyőket, a hasonló színű papírba csomagolt ajándékokat, véndiák-találkozóra menet pedig az üresen haladó tömegközlekedési eszközöket.
Boda Székedi Eszter
Oldboy (2003), dél-koreai film, 120 perc. Port.hu adatlap
A teljes film megtekinthető itt:
http://youtu.be/xFlbCOaPswA
A Gyermekfilharmónia vezetőjét, Haáz Sándor (1955) zenetanárt nem kell bemutatni Udvarhelyszéken, sőt a magyar glóbuszon másutt se nagyon, mert egyike a legismertebb székelyföldi személyiségeknek. Túlzás nélkül elmondható róla, hogy nemzeti érték, akárcsak az általa 1982-ben létrehozott és működtetett együttes. “Harminc éves a Szentegyházi Gyermekfilharmónia” bővebben
Ezt sem hittem volna, hogy ha valaki a kezembe ad egy filmet, és azt mondja: na tessék egy zsidó misztikus film, jó étvágyat hozzá – megeszem. “Pi” bővebben