… a kultúra otthona
Megint egy majdnem elfeledett író. Sőt mi több: írónő. Éppen visszatérőben. Tormay Cécile-t olyan eredményesen kizárta a kánon, hogy a Wass Albert-féle feltámadás után csak bő tíz évvel bukkant fel ismét a köztudatban. “Bújdosó könyv a valósággá vált horrorról – Thormay Cécile reneszánsz van” bővebben
L. Simon László (1972, Székesfehérvár) új kötete a Személyes történelem (Ráció Kiadó, Budapest, 2011) olvasmányként igazi csemege, s nemcsak az esszé műfaját kedvelő olvasó számára. Sokunkat számos aktuálisan vagy látensen foglalkoztató izgalmas kérdést vet föl a kultúra, a történelem, a politika, a kultúrpolitika, a hétköznapi élet tárgyköréből, anélkül hogy egy pillanatra is kizökkenne az esszét mindig is jellemző személyes hangnemből, és anélkül, hogy hagyná, hogy a súlyos léptű és nagy léptékű történelem háttérbe szorítsa vagy homályba borítsa mindazt, amiből ő maga is áll: az egyes ember sorsát, az egyes családok saját, személyes kis történeteit, „életszilánkjait”. “Egy konzervatív író-politikus esete a szülőfölddel, hazával és hazaszeretettel” bővebben
Igencsak komoly eredménynek számít az, ha egy gyakorló lelkész a gyülekezeti és a tudományos munka mellett könyveket is ír. Tódor Csaba Homoródszentpál unitárius papja azonban meggyőz minket arról, hogy ez nem annyira rendkívüli dolog, volt mire alapoznia, hiszen 2009-ben Szavak a hídon címmel tanulmánykötetet, 2010-ben Egy Isten, más palást címmel amerikai útinaplót írt. Mindenesetre: 2011-ben két újabb könyve látott napvilágot a székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadónál. “Két könyv egy esztendőben” bővebben
Pár hónappal ezelőtt figyeltem fel a magyar fővárosban erre a könyvre. Nem akárhol, hanem a metró ablaküvegén. Igencsak élelmes az Ulpius, azt mondják, olyan tulajdonosi rétege van, akik olcsón vagy ingyen használhatják a BKV bizonyos reklámfelületeit. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy újabban minden Ulpius-borító ott lóg a metró-kocsi ablakán. Tényleg. Szóval ez egy új módi, nem utcai plakát, nem a mozgólépcső mellé kiaggatott hirdetmény, hanem az üveglap maga képezi a hirdetőfelületet.
“Mintha, de mégsem” bővebben
Manapság az írók többnyire városi emberek, még akkor is, ha valami társadalmi „baleset” folytán falusi környezetben látják meg a napvilágot. Általában úgy telik az életük, hogy ülnek kényelmes dolgozószobáikban és művelik azt a fajta irodalmat, amely immár felszabadult a vidéki póriasság visszahúzó ereje alól.
Na, hát az ember sosem nő ki a mesékből.
Sokat és sokszor hallottam az „Így neveld a sárkányodat” c. könyvről, de valahogy sosem fűlött hozzá a fogam, amúgy is, sárkányos fantasykkel tele a padlás, a bánatnak hiányzik még egy infantilis feldolgozás.
Annyira fontos könyvet rég nem írtak Erdélyben, mint amilyennel Tánczos Vilmos (1959) jelentkezett úgy három évvel ezelőtt. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy ez a kötet – bárhol próbálkoznak a bemutatásával – minden közegben sikerre számíthat. “Megtartott szavak” bővebben
Az utóbbi két évtizedben több tanulmánykötet és katalógus foglalkozott Zsögödi Nagy Imre életével és munkásságával, az általa Csíkszereda városának adományozott telken még életében felépült az alkotásai jelentős részét őrző galéria, amelyet időközben szakszerűen felújítottak és ma is az eredeti cél szellemében működtetnek. “Múzsa és modell” bővebben
Az írónő harmadik magyarra fordított kötetét olvashatjuk a roppant következetes és céltudatos kiadó jóvoltából. Úgy látszik, még tart a Herta Müller körül a Nobel-díj ürügyén az egészséges fellángolás, s mintha sikerülne véglegesen be- és visszaépülnie abba a környezetbe, ahonnan indult, s ahonnan majd’ minden témája való. “A költőivé fényezett valóság Herta Müllernél” bővebben
A KultúrHon a Székelyhon.ro hír- és szórakoztatóportál bloggyűjteményének része. Alapvetően a kultúra, a művelődés síkjára létrehozott blogfelület, ahol a kulturális események bemutatása mellett olyan kritkák, ajánlók, recenziók kerülnek közlésre, melyek témáját a színház, a film, az irodalom, a zene és a képzőművészet szolgáltatja. Állandó publicistáink Boda Székedi Eszter, György Attila, Simó Márton és P. Buzogány Árpád.