Hűséges novellák

Lőrincz György: Isten köve. Válogatott novellák, elbeszélések

Manapság az írók többnyire városi emberek, még akkor is, ha valami társadalmi „baleset” folytán falusi környezetben látják meg a napvilágot. Általában úgy telik az életük, hogy ülnek kényelmes dolgozószobáikban és művelik azt a fajta irodalmat, amely immár felszabadult a vidéki póriasság visszahúzó ereje alól.

Világpolgárok az írók, akik – ha kedvük szottyan – csak úgy koslatnak a legkülönbözőbb „idegen”országokon át, keresztül-kasul, akárcsak legizgágább hőseik, hiszen nekik is szükségük van az élményekre, s a távolságokból való táplálkozásra, folyton új helyszíneket kell teremteniük, bele új hősöket, és más, sokkal frissebb történeteket mesélniük, hogy hitelesek maradjanak olvasóik szemében. Vagy – barátságos, fűtött, meghitt szobában és alkalmas magányban – meditálniuk illik a sorskérdéseken, s olyan bölcs dolgokat sugallniuk, amilyenekre csak ők képesek, hadd lessék szavaikat a kékharisnyák és a szavak továbbszaporításából élő esztéták. Az írók között vannak kevésbé mozgékony, a világgá menéshez tökéletesen alkalmatlan, csendesebb alakok, akik a parasztházak közötti ritka esti fényben is úgy eligazodnak, mint világvárosok sugárútjain szoktak a világfi többiek. Kevesen vannak, de annál határozottabbak. Gyakran nem is látjuk őket, de amikor hosszabb ideig a helyükön maradnak – azaz helytállnak –, akkor annyira megszokjuk őket, hogy nélkülük már a következő percet sem tudjuk elképzelni.

Lőrincz György is az írók eme gyér csapatából való. Voltak nagy elődei. Nagy és látható példákat hadd ne említsünk e helyen, de a rokonság teljesen nyilvánvaló, annak, aki úgy érti és érzi az irodalmat, ahogy mi szoktuk.

Lőrincz György

A 65. életév környéke a számvetés ideje is. Azt nem tudjuk, hogy maga válogatta-e a „reprezentatív” novellákat? Vagy pedig az utószót jegyző Pécsi Györgyire bízta ezt a hálás munkát? Annyi azonban biztos, hogy sikerült az egyéni magatartást és a hűséget bizonygató íróságot szépen egyberostálni az Isten köve című kötetbe Kérjük önöket, ne úgy vegyék, hogy túlzó ez a mondat! Nincsen itt semmi pátosz. Így együtt akár a teljes mű gerince is lehet, akár egyfajta ars poetica, amelyből akkor is kiolvasható a lényeg, ha – valami kulturális baleset folytán – a szerzőt valaki korábban másutt nem olvasta. Reprezentatív szöveggyűjtemény. Kulcs Lőrincz György írói lelkületéhez.

A könyvet akár regényként is lehet olvasni, hiszen olykor úgy érezzük, hogy a novella egymagában olyan műfaj, amely pár oldalas exponálás után magukra hagyja a hősöket, és arra készteti az olvasót, hogy merengjen a sorsok és az emberi történetek fölött, hogy – esetleg – magát beleképzelve velük és általuk élje meg hétköznapjait. Azért hat regénynek ez a novellamozaik, mert mindvégig megmarad bennük az átjárhatóság. És általuk látszik egy összkép. A szerző olyan vízumot ad saját nyelvezete és stílusa révén, hogy ez a majd’ három és félszáz oldal ilyenformán egy „belső és saját Európa”, amelyben kószálnunk és élnünk szabad. Mi több: kell. Esetleg: kellene.

Szakács István Péter, Lőrincz György, Farkas-Wellman Éva és Elek Tibor – könyvheti ünnepség, Békéscsaba, 2010

Úgy jártunk az olvasás idején, hogy lelki szemeink előtt mind-mind felsorakoztak az évtizedek során megjelent művek. Előfordult, hogy visszajutottunk egy késő ’70-es vagy ’80-as évekbeli délutánhoz, amikor éreztük egy régvolt flekkenezés illatát és hangulatát (A pofon), alámerültünk egy háborúvég szorongattatásai közé (Borcsa Márta özvegysége), az ’50-es évek kulákosító és kitelepítőst játszó világába (Tebbenned bíztunk…), hogy aztán megérkezzünk ebbe az „esemény utáni” korba, ahol manapság nyüsletünk (Apám, aki ismerte a fákat). Az a meggyőződésünk, hogy az író ma is visszajár „saját forráshelyeire”, „az írói és emberi fogantatása idejébe”. Hogy mondják ezt szakszóval? „Alkotói navéta”? Vannak helyei Lőrincz Györgynek, ahol és ahonnan táplálkozik, s az a bizonyos dolgozószoba mindössze úgy működik, mint egy szoftver, arra jó, hogy formát adjon és hordozhatóvá tegye a hozottat. És ez így jó. Így helyénvaló.

Simó Márton

Lőrincz György
Isten köve
válogatott novellák, elbeszélések
Pro-Print Könyvkiadó,
Csíkszereda, 2011.
342 oldal.