A Fel is út, le is út! című George Feydeau-darab láttán, ha a rendezés szempontjából nézelődünk, mindjárt az az érzésünk támad, hogy a nagyszínpadi és az egész estés darabok világában egyaránt otthonosan mozog immár Tóth Árpád rendező, s látni, hogy kitanulta ezt a szakmát is. Jóleső érzés volt, hogy éppen harmincharmadik születésnapján került sor erre a bemutatkozásra. Krisztusi korban, de perspektívákkal élhet és dolgozhat a színpadon, s akár rendezőként, akár színészként áll ki elénk, immár biztos, hogy az eredmény látványos és üdvözítő módon átjön hozzánk az üzenet.
Feydeau-t játszani hálás feladat, még akkor is, ha alkalmazni kell az Udvarhelyen bevett és megszokott módszert, hogy ritkítani kell a szereplőket, hiszen – enyhén szólva – a társulat nem túl népes, csak addig nyújtózkodhat, ameddig a művészlétszám ér s engedi. Ez a létszám pedig tizennégy fő ebben a pillanatban a Tomcsa Sándor Színháznál, úgyhogy némiképp csökkenteni kellett most is a szereplők számát, tizenegy meglévő színészt – helyi erőt – és két vendéget foglalkoztatva – Gáll Kata és Márton Réka – állt össze a Fel is út, le is út! stábja.
Többen is szóvá tették más színrevitelek esetében, hogy a mű túl hosszú – hiszen eredetileg három felvonásos – és a vígjátéki jelleg csak másfél felvonás után indul. Tele van a mű a Feydeau részéről megszokott stílusjegyekkel és a klasszikus, polgári vígjáték eszközeivel: pénz, illetve pénzhiány van benne, mindenféle anyagiak által motivált és őszinte érzelmek, helyzetkomikum, a rossz időben rossz helyen való felbukkanásból származó konfliktusok, véletlen és tudatos félrehallások, félre- és mellébeszélések sorozata teszi sziporkázóvá a komédiát.
Nem ismerjük a három felvonásos eredeti változatát, de az udvarhelyi színrevitel kapcsán is elmondhatjuk, hogy érződik némi vontatottság a darabon, s amikor az úgynevezett tetőpontig jutnak el a konfliktusos helyzetek, talán egy bő félóra is úgy telik el, hogy folyamatosan sisteregnek a poénok petárdái a színpadon, de úgy, hogy „csak” apró kis pukkanásokat, villanásokat látni s hallani. Nem keletkezik fergetegesre szervezett tűzijáték. A két tartalmi egység közötti szünetet is sikerült úgy megválasztani, hogy egy roppant bonyolult helyzetben marad abban a játék, s abból is folytatódik. Ilyenkor szokták mondani, hogy „leül” a játék. Tóth Árpádnak azonban sikerül kimerevíttetnie a képet: úgy dolgoznak a művészek, mintha egy megállított DVD-n kellene továbbmozdulniuk a szünet után. Talán épp ez a visszafogottság és a hosszú időn át adagolt komikum teszi alkalmassá a Le is út, fel is út! mostani koncepcióját arra, hogy kibontakozzanak benne a színészek, hogy bemutassák tudásukat és valóságosan is szórakoztassanak. Mert Feydeau erre való és a bemutató célja is ezt kívánja szolgálni, hiszen szilveszteri kabaré helyett és gyanánt mutatták be itt és most.
Kétségtelen, hogy Fernand Bois-D’engien (Barabás Árpád) alakja kulcsfontosságú. Kiválóan eleget is tesz a sokrétű elvárásoknak Barabás Árpád, úgyszólván hibátlanul játszik, sőt időnként még túl is játssza a figurát, hiszen új (magyar) nyelvi lehetőségeket kiaknázva plusztartalmakat teremt. Egyedül azonban nem lenne elegendő, hogy hátán vigye a bohózatot, kiváló partner ebben Lucette Gautier (Varga Márta) és nővére Marceline (László Kata), akik hozzá hasonlóan igen sokat vannak színpadon. Aztán Duverger báróné (P. Finczinski Andrea), Bouzin (Kulcsár-Székely Attila) és Irrigua tábornok (Szűcs-Olcsváry Gellért). P. Finczisky Andrea sem akárki itt! Mindannyian ki is használják a szerep-lehetőségeket – kiválóan segíti őket ebben a jelmez és a smink is, hiszen hasznosítható a jellem karakírozásban. Szűcs-Olcsváry Gellértnek, mint folyton hősszerelmes latin matador-torreádor-bikának is jut néhány igen fontos részfeladat. A két inas – Jean (Gáll Kata m.v.) és Firmin (Márton Réka m.v.) – tulajdonképpen férfi, de itt ez csak mellékzönge, érdekes, üde színfoltok a darabban, akárcsak Nini Galant énekesnő (Vidovenyecz Edina), aki ugyan kissé kilóg a dramaturgiából, de keretezi a darabot, s interaktív kilengéseivel – hiszen szünetben a ruhatárból bukkan elő egy dallal – többlettartalmakat ad. Nini Galant egyébként változik a múló időben, csúnyán vénül, s mintha a szingli paródiája lenne, hiszen bármennyire is divatos egyedülálló és viszonylag jól egzisztáló nőnek lenni manapság, a dolog vége egyáltalán nem rózsás, még akkor sem, ha a járókeret körül táncikálva, rózsaszín füstfelhőből dereng át ama távoli naplemente. Cheuneviette (Dénes Gergely) és Fontanet hírlapíró (Antal D. Csaba) alakja is kellett a le s fel történő utazáshoz. Igyekeztek is becsülettel eleget tenni az elvárásokat. Őket is nagyon segítette a jelmez és a smink (a frizura is!) a hatás felkeltésében és levadászásában.
Egy összességében jó, a vígjátéki kategóriában célba érő darabot láthatott a bemutató-előadás közönsége.
Nagy kár, hogy betegség miatt elmaradt a pénteki előadás, de – reméljük – minden lehetőség adott, hogy az esztendő két utolsó napján telt házzal találkozhat a társulat és meggyőzi e sorok igaz voltáról a nagyérdeműt.
A színház közönségszervező irodája felhívja az érdeklődők figyelmét arra, hogy (30-án) az előszilveszteri– és (31-én) a szilveszteri előadásokra – korlátozott számban – jegyek – 40, illetve 50 lejes áron már válthatók, telefon: 0266-212131, e-mail: kozonsegszervezo@szinhaz.ro.
A december 21-én elmaradt előadást a színház Nyirő József bérletes nézői február elsején, este 7 órától tekinthetik meg. Ugyanerre az időpontra érvényesek a lefoglalt helyek is.
Simó Márton
-a fenti méltató szöveg(elés)t nem fogom részletesen megcáfolni,habár tehetném,de összességében az a vélleményem,hogy ez a fajta,vagy stilusú rendezés azt fogja eredményezni,hogy az elkövetkező években még ennyi színészt sem fog tudni eltartani a Színház,mert úgy ahogy én az elkövetkező évben bíztosan nem fogok befizetni egy előadésra sem,úgy még vannak sokan ilyenek.Sok mindent lehet írni erről,és a hasonló stilusú előadásokról,de azt hogy szórakoztató,azt csak egy jól megfizetett kritikus fogja leírni.Inkább fárasztó,de az nagyon is.Abban az egyben egyet értek,hogy Barabás Árpád a rászabott szerepet jól alakította,de sajnos az egész egy bolondok háza volt(enyhén szólva),amint már írtam,nagyon fárasztó,és szegény Barabás is jobb rendezőt érdemelne.